Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: Három császár Lőrincre tart

Elfelejtett épületek I. Sándor Pompás kéjlak áll itt a parkban, amott majorság, itt V fácános, amott Magyarországon párját ritkító méhé­szet, itt a legszebb pavilonok, elrejtett lugasok, amott a legcélszerűbb gazdasági és lakóépületek: minden a maga helyén a szórakozást és a hasznot szol­gálja. .." (A Scheiben-Schützen Almanach 1830-as köteté­ből; Zoltán József idézi A barokk Pest-Buda élete című művében.) * Sikereinek és tekintélyének bizonyítéka, hogy 1820-ban vendégül láthatta birtokán I. Ferenc ma­gyar uralkodót. ,,Némelly nagy Mezei Gazdák arra a szerentsés gondolatra jutottak, hogy Ő Felségöknek a Magyar Országi Mezei Gazdaságnak ágait együtt megmutas­sák. E végre Pest mellett a Sz. Lőrinczi Puszta válasz­tatott, a hol Nemes Mójerfy Ferencz Úr, akármelly Anglus Nagy Árendással vetélkedő szorgalmatosság­gal űzi gazdálkodását. Ezen felséges látogatás tegnap (sept. 29.) ment végbe... Gyönyörű kilátású dombon áll egy kerekded kő épület, melly körül még alkalmatos karok készíttettek, hogy a Felségek és Fő Vendégek magasabbról mindent kellemetesebben és tellyesebben láthatnának. Tíz óra után elkezdődött a Gazdaságbeli mutatvány, s a tömény sok nézőknek figyelmetességét ritkasága által bámulásra indította. Ugyan is legelő­ször szörnyű pattogások között nagy vergődéssel mintegy 30 Gulyás oda téregetett valami 200 darabból való vad gulyát. Első ritka jelenés az volt, hogy egyik Gulyás sebes futásában farkánál fogva elfogott egy esztendős borjút, s azt a nyereg kápába vévén benyar­galt az alkolba. Nem sokára nagy nehezen bevergő­dött a gulya is.. . Ezen erős tüneményt szelédebb vál­totta fel, midőn gyönyörű hó fejérségű Magyar Juhok előhajtattak. .. Következett a disznóknak falkája, melly Mójerfy Ferencz Úré voltt. . . A ritka tünemé­nyeket nevelte Mélt. Ráró Orczy Lőrincznek vad Ménese. Ezeket is igen nagy üggyel bajjal a sok Tsikós alig hajtotta az akolba... A Ménes látása után következtek a pállyafutások, mellyekre 25 Kets­keméthi lovasok voltak kiállítva három fogásban.. . Ezután 0 Felségök megszemlélni méltóztatott a Gu­lyások tanyáját, hol bográtsokban elkészülvén az ebéd, ők a Felségek előtt falatoztak. így végződtek a mezei mutatványok, mellyeknek helyét, eddig névtelen dom­bot, Nemes Mójerfy Ferencz Úr, az Árendás, Ő Felsé­gének tiszteletére örök emlékezetül Ferencz halmának nevezett, s másoktól is így neveztetni kívánja." (Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. 27. és 28. szám) * Ezt az elfelejtett látogatást egy másik előzte meg, amelyre viszont emlékszik a helytörténeti kutatás, bár valószínű, hogy igen sok a pontatlanság a szá­zadunkban megfogalmazott és a három császár találkozójaként emlegetett esemény leírásában. A színhely minden bizonnyal az az előbbi idézetben is szereplő, dombon álló kilátóépület, amelyet valamennyi forrás Gloriettnek nevez. A lőrinci me­teorológiai obszervatórium dombjával szemben le­vő magaslaton állt, a mai Petőfi Sándor utca végé­ben, légvonalban néhány száz méternyire a kápol­nától és a birtok központjától. A későbbi feldolgozá­sok szerint 1814-ben — az uralkodók látogatása alkalmából — építtette III. Grassalkovich Antal. Ha így volt (mindenesetre 1820-ban, ahogy a fenti idézet is igazolja, már minden bizonnyal állt) 130 évet ért meg. „A kerek tornyot körülfogó erkélyről nagyszerű ki­látás nyilik az egész vidékre, innen nézték végig 1814 május havában a fejedelmi vendégek, I. Ferenc magyar király és osztrák császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes porosz király a tiszteletükre rendezett had­gyakorlatokat. Ezen a találkozáson alapították meg a Szent Szövetséget, állapodtak meg Európa új határait illetően. A világtörténeti események emlékét őrző Gloriett fontos harcászati támpont. Innen indult ki az a támadás, amelynek ütközete és kézitusája a szent­lőrinci és rákosfnlvi mezőkön folyt le, s amelynek emlékét őrzi ma is a két község határában fekvő, a hősi halált halt 48-as honvédeket befogadó közös sír. Későbbi időben a történelmi emlékből egyszerű kis présház lett, és szolgálta a több hold területű szőlők gazdáit. A háború előtt még dr. Krepuska Géza egye­temi tanár tulajdona volt, de a környező szőllőket tönkretették, így a présház is elárvult. Dr. Krepuska Géza, szőllőjének pusztulását látva, telkét eladta Partsch Ferenc volt főhadnagynak. Aki az ósdi tornyot le akarta bontani, de amikor megtudta, hogy milyen történelmi nevezetességű épület került tulajdoná­ba. . . dr. Wimmerth Béla prépost-plébános rábeszé­lésére restauráltatta az épületet. . . Szent Anna tiszte­letére kápolnát rendezett be a Glorietten... A kápolna feletti toronyszobácskában a három uralkodó arcképét helyezték el." (Kubinyi Vilmos: A Pestszentlőrinci Római Ka » tolikus Egyházközség története, 1935.) A Gloriettet — e „fontos harcászati támpontot" — a visszavonuló fasiszta német csapatok 1944. december 5-én felrobbantották. * — Osztály vigyázz! Köszönjetek a vendégeknek! Úgy. Köszönöm. Leülhettek gyerekek. Folytassátok a munkát. Üdvözlöm. Már vártam. Tekes Sándorné vagyok. Nos, kérdezzen .. . — A lőrinci helytörténeti kutatásban egyike a legszorgalmasabbaknak. És minden bizonnyal ismeri a három császár találkozójának történeteit. — Igen. Forrás megjelölése nélkül három ilyen történetet őriztek meg a kerület múltját feldol­gozó munkák. Az egyik — a legismertebb — And­rás huszár esete. A hadgyakorlaton egymást roha­mozó huszárcsapatok közé keveredett egy 5—6 éves parasztgyerek. A harmincadik éve katonás­kodó András huszár azt láttaegyetlen lehetőségnek megmentésére, hogy magához kapja a nyeregbe. Így állt aztán a sorakozóhoz. III. Frigyes Vilmos állítólag e jelenet hatása alatt határozta ei, hogy a porosz hadseregnél is bevezetik a huszárság in­tézményét. — Ugyancsak ismert történet — jóval szomo­rúbb —, hogy a látványosság hírére Pest népe ki­tódult ide a pusztára, s valahol a Szarvascsárda környékén — ahonnan belátták az egész területet — helyezkedtek el. Később rémülten látták, hogy éppen az ütköző csapatok közé kerültek. A nagy pánikban több tucat bámészkodót tapostak halálra. A harmadik történet már a mulatságokkal kapcso­latos. Egy hétig vadásztak, szórakoztak itt a „három királyok". Ennek az ünnepségnek utolsó fénypontja volt — ahogy ezt a Kispest, Pestszentlőrinc, Pest­szentimre történetét feldolgozó 1937-es monog­ráfia írja — a „vénasszonyok" versenyfutása. A bérlő, Mayerffy, akiről Ferihegyet is elnevezték, összeszedett a megyében 25 olyan anyókát, kik keresztlevéllel igazolták, hogy túl vannak a 100 esztendőn. A Gloriett előtt fenyőfa volt felállítva, rajta mindenféle ajándék. Száz lépésről „másztak"* versenyt nagy derültségére a fenséges nézőközön­ségnek. Gusztusos passzió lehetett... * „A Bétsi Felséges Vendégeknek s gazdájoknak ő Cs. K. Felségének Budára való lemeneteljekről, ezeket olvassuk onnét alól Bétsbe érkezett közönséges leve­lekben: A mit hiteles hírekből említettünk a közelebbi levelünkben, azt most a közönséges hivatalokhoz ér­kezett rendelésekből bizonyosnak mondhatjuk. — Ugyanis Felséges Urunk Oct. 21-dikén fog minden pompa nélkül Budára érkezni. — 22-dikén a Felséges Orosz Császár és Burkus Király későbbi ebédre. Az ő t/szte/etekre mind a zsoldos Katonaság, mind a Polgári Katonaság, ki fog állani. A Felségek az nap a Pesti fényes theátromba jönnek, melly szinte mint a hid és egész Pest és Buda városa fényesen ki lesz világosítva. Oct. 23-dikán, úgymint vasárnap reggel Katona parádé, s az udvarnál Cercle, délután a Fel­séges Vendégek a Pesti város erdőtskéjébe kotsikáz­nak, s a nép mulattságait megtekintik. Este Budán az * Másik hagyomány szerint Vigyázó Ferenc volt a Ferihegy ,,névadója". A Szerk. 19 sA CSÁSZÁR DRE TART...

Next

/
Thumbnails
Contents