Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: Három császár Lőrincre tart

Aligha Lörincen dőlt el azonban a Napóleon utáni Európa sorsa, hiszen a tárgyalások már szeptemberben megkezdődtek Bécsben, s az egész Magyarországi program nem volt több gondűző kirándulásnál, melyben a lőrinci (Rákos mezeje és Szentlőrincpuszta közvetlen szomszédok, a korabeli szóhasználat egynek vette e két földrajzi fogalmat) hadgyakorlat szerény programpont volt, nem egy hétig vagy napokig, csak egy napszakig tartott. Grassalkovich nevét a tudósítások egyike sem említi. Lám, az unoka már nem volt olyan fontos személyiség, mint a nagyapa, Mária Terézia tanácsadója. Az 1810-es években új nevet tanult a magyar, Metternich nevét. Mindez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy adód'ak a bámészkodók l'özött tumultuózus jelenetek, < hogy András huszár valóban nyergébe emelt egy végveszélybe került apróságot. A vénasszonyok versenyfutása — ha volt ilyen — talán inkább I. Ferenc 1820. évi látogatásával kapcsolatos esemény lehetett, az akkori látványosságok stílusába inkább illik egy ilyesfajta otromba mulatság. S vajon mi az igazság az épületek keletkezési idejét datáló vélemények, az építtetők személyét valószínűsítő feltevések körül? A kis kápolna az emeletes lakóépületek tőszomszédságában magányosan álldogál. Körülötte gyér bokrok és fák, csupasz földhátak, apró gyalogutak. Néhány lépéssel körbejárható. A kerület egyetlen műemléke. A legutóbbi, 1972-es helyreállításkor (hosszú történetében ez volt a negyedik nekirugaszkodás) a munkákat irányító Műemléki Felügyelőség márványtáblán örökítette meg a legfontosabb adatokat: Grassalkovich Antal építtette 1760 körül. Korrigálva a használatban levő kézikönyvek nyilvánvalóan téves dátumát, az 1711-et. — Azért gondoltunk az 1760-as évekre — mondja Vladór Ágnes, a helyreállítást megelőző feltáró tanulmány szerzője — mert akkoriban épült, 1758—61 között a soroksári plébániatemplom, s mert ahhoz, hogy a kápolnát 1812-ben újra kelljen szentelni, átépíteni és megerősíteni — ahogy erről a soroksári plébánia 1841-es canon ica visitatiója megemlékezik —, el kellett egy ki< időnek telnie. Azután meg egyedül I. Grassalkovich Antal — aki vagy 30 templomot és kápolnát építtetett hatalmas birtokán — az egyet'en, akiről ilyesfajta gesztust fel lehet tételezni. Fia és unokája, akik csak hébehóba tévedtek a vidékre, aligha fordítottak figyelmet néhány jobbágycsalád lelki gondozására. Vannak azonban elgondolkoztató ellenérvek is. Az egyik, hogy máig működik a toronyban az 1800-ban öntött és Mayerffy nevét viselő hatvan fontos harangocska. Persze, ha ez a harang-datálás valóban az építés dátumát és az építtető személyét jelöli, 12 év alatt tönkre kellett mennie a kápolnának, hiszen másként aligha renováltatta volna már 1812-ben a gazdag bérlő. Hacsak nem történt valami szokatlan a kápolna „ifjúkorában". Akad is egy figyelemreméltó mozzanat. Az egyik bérlő, bizonyos Jurenák, magtárnak használta az épületet, így tudja minden forrás, csak azt n^jjtudják, mikor. Nos, alighanem éppen a századforduló utáni években. A Mayerffy levelesház anyagát feldolgozó Bevilaqua lelte fel Jurenák nevét egy 1811-es okmányon, mint aki egy ideig Mayerffy bérlőtársa volt. Könnyen elképzelhető, hogy Mayerffy 1800-ban, amikor megszerezte a terület akkor még megosztott árendási jogát, kápolnát épített, és amikor végleg kiköltözött erre a vidékre, félig-meddig romokban találva — mert bérlőtársa magtárnak használta —, kényszerült helyreállítására. Az is a századforduló körüli építés mellett szól, hogy a II. József féle egyházi vagyonösszeírásban, amely 1784 —1787 között készült, ez a kápolna nem szerepel. Aminthogy azt sem lehet kizárni a lehetőségek közül, hogy az 1946-ban lebontott kastélyt is Mayerffy építt^-.te. Hiszen Ili. Grassalkovich Antal jobbára Bécsben élt, ha nem még távolabb, állandó adósságok terhelték költségvetését, egy számára érdektelen — csak vadaskertjéről ismert — pusztán miért épített volna rezidenciát? Amikor a fényes A Gloriett Ország házában nagy Redut, mellyben a bémenetel ingyen lesz. Biliétek mellett. Hetfűn, Oct. 25-dikén Hadi gyakorlása az ide gyűlt Lovas és Gyalog Katonaságnak. Estve a Palatínus Ő Császári Fő Hertzegségénéi Búi. — Kedden Oct. 25-dikén a Sz.Margit szigetében szüretelés, ott lészen az ebéd, és estve pompás lejövetel a Dunán. Gróf Sándornál Bál. — Bizonyosak vagyunk benne, hogy valamint a két város egész elragadtatással készül ezen Felséges és talán több ilyen Magas vendégeket méltóképpen elfogadni, úgy minden érdemes Olvasóink is örömmel fogják hallani ezen ritka szerentsét, mint a Békésségnek egyik érezhető hasznát, és a mennyiben tőlük kitelik, abban résztvenni el nem mulasztják." (Bécsi Magyar Kurír, 1814. október 21.) Ez az első hír a látogatásról, de ezután heteken át korabeli mértékkel mérve igen részletes tudósításokat közöl valamennyi magyar lap. Ezekből kiderül, hogy a program megváltozott. 1814. október 24-én, hétfőn késő este érkezett Budára I. Ferenc, másnap délután a bécsi kongresszuson résztvevő uralkodók, I. Sándor, és III. Frigyes Vilmos követték. A német színház énekes-táncos játékát, a Hamupipőkét nézték meg a vendégek első estéjükön, 26-án. A program másnap „városnézéssé!" folytatódott — Kaszárnya, Nemzeti Múzeum, Könyvtár, gellérthegyi obszervatórium — még aznap délután szüreti mulatság a Margitszigeten, a Palatínus vendégeként; este udvari bál. Ezt megelőzően egy kis műsoron kívüli „mulatság" is esett: „A bálnak kezdete előtt tűz is támadott Pesten a Király utzában a hol Ő Felségek is meg jelentek. A tűz támadott egy német varga házánál, ki az inasát gyertyával fel küldötte a padlásra holmi fótnak valóért, melly a Legények ágyok alatt volt. Az inas a gyertya által meg gyújtotta az ágyat, úgy gyúladott ki a ház, több ezen háznál el nem égett, ez se egészen..." 27-én sor került arra az eseményre, amellyel történeteink kapcsolatosak: „Tsütörtökön reggel a Rákos mezején Hadi gyakorlás volt. Mind a gyalogság, melly Hilier és Bianchi regementekből, Oklopsia és Jurasich Gránatéros Bataiionokból állott, mind a Lovasság, melly Rosenberg és Riesch üragonosokból s a Palatínus Huszár Regementből állott, ki volt állítva... Megindult a Huszárság előre, s ágyukkal űzvén a képzelt ellenséget, mintegy maga után húzta a Német Regementeknek, s a tulajdon két Osztályainak fordulásait.. . a szép tsinos öltözet, pontos fordulás és igazi rendtartás által minden nézőkben teliyes gyönyörűséget gerjesztettek. .." (Az idézetek a Bécsi Magyar Kurírból). gödöllői kastélyt sem találta elég kényelmesnek és gazdagnak? Jobban illik ez az ötlet a kitűnő gazdához, Mayerffy Xavér Ferenchez, aki hazát talált Lörincen, és aki 1814-ben, a soroksári plébános, Glázer Mihály aranymiséjére írt latin nyelvű, időmértékes ódájában saját életideálját is megfogalmazta: lm, szent áldozatot mutat be Mihály. Az üvegről kapta nevét. Az üvegről nyerte nevét, de hírneve gyémánt, akár rendíthetetlen élete lendülete. Kit kemény próbák nem tudtak összetörni, s megmaradt Istené s a hazáé, hű alattvalója a föld urának, s pásztor a nyájnál. Biztatván Isten törvényére példája erejével, az örök élet örömével. Hirdette: hálónk Istené hűségünk a királyé, s szeretni kell a hazát. Hirdette: tiszteld uradat, légy engedelmes, így nyerhetsz üdvösséget az égben, S így lehetsz biztos javaidban a Földön. . . * A jeles pesti polgár, Mayerffy Xavér Ferenc, Lőrinc koronázatlan királya, utódok nélkül búcsúzott a világtól. 1845-öt írtak akkor, négy évvel élte túl az utolsó Grassalkovichot, III. Antalt. A negyvenes évek derekán pedig új szereplők jelentek meg a gödöllői és a hozzátartozó szentlőrinci birtok forgószínpadán, a Sina család tagjai. Ismét csak egy olyan külföldiből — ezúttal görögből — magyarrá lett nemesi família, amelynek sorsa, hasonlóan az eddigiekéhez, felmutatja a korabeli Magyarország sok nációból eredt hazafiságának gyökereit. Három generációt élt meg férfiágon, osztrák és magyar báróként a levantei kereskedő családja. Sina György Simon a századforduló táján menekült a török elnyomás elől Görögországból Bécsbe. Tehetséges és gazdag ember volt, új hazára lelt ezen a tájon, és amikor 1829-ben Görögország elnyerte függetlenségét, már nem kívánkozott többé hazát változtatni. I. Ferenctől kapott bárói címet. Sorsanak színes, romantikus vonásai egy híres regényünk lapjain szövődtek mesévé: Jókai Aranyemberének modellje minden bizonnyal a Sina család alapítója lehetett. Még egy érdekes legenda fűződik e névhez. Amikor a bécsi kormány Kossuth Lajos kiadatását kérte a törököktől, ezek a Sina ügyre hivatkozva tagadták meg a kérés teljesítését. A századforduló idején a török fennhatóság alól vagyonát szökve mentő Sina György Simont ugyanis hiába kérték vissza a törökök a bécsi udvartól. A gazdagságot alapító Sina utódja és örököse II. A kápolna belső tere 20