Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

Ha tovább akarunk haladni az álmoktól a megvalósítás felé, le kell számolnunk a múlt ránkhagyott örökségével. Fel kell hagynunk — a leendő város fő- és alközpontjainak területén feltétlenül — a személyi tulajdonon nyugvó jelenlegi településszerkezettel, atelkesített beépítési móddal. Ha városnak szeretnénk Érdet látni — akivel csak beszéltünk, mindenki ezt akarja! —, akkor vállalnunk kell a korszerű, nagyvonalú elképzeléseket. A ma feladata: gátat vetni a tervszerűtlen, csak a mának szóló saját „várak" építésének. A községi (városi?) tanácsra rendkívül nagy feladat vár: el kell kezdenie az építőmunkát az emberek szemléletében. Merni és tudni kell „nem"-et mondani az egyéni célokra, a közösség érdekében! Érd egyik kerületét „parkvárosinak hívják. De az elnevezésnek semmi alapja nincsen — ma Érd területén egyetlen öszszefüggő, pihenést nyújtó parkrendszer sincs. Városi környezet után áhítozik, kertvárosnak szeretné minden érdi tudni lakóhelyét, de ha a maihoz hasonlóan fejlődik tovább, csak végeláthatatlan kerítéslabirintusa hosszát gyarapítja. A város, városközpont létfontosságú alkotóelemei az üzletek, intézmények sokaságából összetevődő „sétáló" vagy „bevásárló" utcák, gyalogos fórumok. Ezt találjuk szinte valamennyi városban a görög építészettől napjainkig — csak éppen Érden nem. Mert az autóbuszvégállomás és környéke még akkor sem városközpont, ha ott jelenleg van is étterem és néhány üzlet. Aki a jelenlegi falu helyén várost szeretne látni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy elképzelése és a megvalósulás között még hosszú éveknek, évtizedeknek kell eltelnie. Tudnia kell, hogy a ma munkáskezei csak az alapjait tudják lerakni a holnap városának. Meg kell értenie, hogy életében a beteljesülést, a sikert csak a tervek, rajzok és makettek jelenthetik. Ez a realitás még akkor is, ha már épül néhány emeletes lakóépület a nagyközség területén. Nem az emeletes lakóépületeknek egymás mellé rakott sokasága teszi a várost. Az legfeljebb lakótelep lehet. Ha Érd önálló város és nem lakótelep, nem része akar lenni egy nagyobb egységnek, akkor olyat kell alkotnia, amelynek eredeti légköre, egyéni varázsa és vonzása van. Egy ilyen város tehermentesíteni tudná a túlzsúfolt Budapestet, ami szintén nem mellékes szempont. A nagyközség vezetősége — látva és tudva a fejlesztéshez szükséges területi igényeket — felfüggesztette a ma még üres, magántulajdonban levő telkek beépítését a településrendezési terv elkészültéig. Ugyancsak szünetelteti az állami tulajdonban levő ingatlanok bérbeadását, illetve beépítését. Ilyen módon — mentve a még menthetőt — összefüggő, szanálásmentes területek állnak a városrendezők rendelkezésére elképzeléseik kivitelezéséhez. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a területek közel sem elegendőek egy nagyszabású, merész és egyben korszerű város terveinek megvalósításához. Szakaszos átépítésre, a meglevő épületek — avult lakóházak és intézmények — szanálására, tömbbelsők feltárására lesz szükség. Az A szép kultúrház környékének még a terve sem készült el A strand már ma is méltó egy kertvároshoz (A szerző felvételei és reprodukciói) ily módon nyert üres területeken emelkedhetnek majd a városképi hangsúlyt jelentő emeletes épületek. De még ez sem lesz elegendő. Léptékváltásra, új nézőpont kialakítására van szükség. A mai 40 ezer lakosú község holnapra 60—70 ezer lélekszámú város lesz. A hangsúly itt nem a mennyiségi, hanem a minőségi változásokon van! Látni kell: Erd és a kapcsolódó települések lakossága nem a jelenlegi község továbbfejlesztését várja, hanem az eddigiektől eltérő, városias fejlődés kibontakozásának szeretne tanúja lenni. Olyan szép „kertvárosi" környezetet kell létrehoznunk, amely hat az ott lakók gondolkodásának fejlődésére, városszeretetére. Érdeklődéssel várjuk Érd fejlődésének további alakulását. E témára a későbbiekben még visszatérünk. 31