Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Vilt Tibor: Séta közben I.

tömböket, a korábbi kivésés helyett. A robbanás okozta rázkódástól millió és millió hajszálrepedés keletkezik a márványban. Ha a téli fagytól megvédjük is a szobrot, hámlik a felülete, előbb-utóbb teljesen eltorzul, tönkremegy. Hiába restaurálják, hamarosan újra kell majd faragni. Stróbl Alajosnak mindegyik szobrában akárhányszor el tudok gyönyörködni. A várbeli Mátyás-kút vadászjelenet kutyákkal, elejtett szarvassal, kürtössel, vadászokkal. Még ma is, szobrok csinálásával eltöltött évtizedek után gyerekként tudom bámulni az életteljes részleteket. Ma a realizmust szeretjük úgy értelmezni, mint dezilluzionizmust, egy kis torzítást a csúnya felé. Félünk az eszményitéstől, az édeskésségtöl, a pátosztól. Stróbl Alajost, úgy látszik, nem gyötörték ilyen aggodalmak. Realizmusa arányba hozta a pontosságot és a költőiséget. Talán furcsán hangzik, de őt örök konkurrensemnek érzem. Két Liszt Ferenc-szobra is látható a mesternek. Az Operaház egyik fülkéjének neoreneszánsz környezetében, ezzel teljesen harmonizáló felfogásban az egyik. A másik a Zeneakadémia főkapuja fölött, alig láthatóan elhelyezve. Szó volt róla, hogy ezt a szobrot le kellene onnan hozni, s önállóan elhelyezni, de ez valahogy elmaradt. Stróbl Alajos nagy versenytársa volt Zala György. Az ő emlékműszobrászatában — így szoktuk mondani van valami külsőleges ünnepélyesség. De ezt a véleményt revideálnom kellett, mikor alkalmam nyílt arra, hogy közvetlen közelről megnézzem a millenniumi emlékmű kígyós kocsihajtó figuráját a bronzöntödében, restaurálás közben. Nagyvonalú, összefoglaló formálása ott érvényesült teljes szépségében. Azt hiszem, nem esem a provinciális elfogultság hibájába, ha azt mondom, hogy a párizsi Grand Palais kocsihajtó figurája bájos nipp a Zala Györgyéhez képest. Az egész emlékmű, Schikedanz Albert és Herzog Fülöp alkotása, méltóképpen, impozánsan, jól megoldott szegmentálással zárja le a Hősök terét. Az újabb mesterek szobrai kevésbé látványosan, sőt, nem egyszer nagyon rossz elhelyezésben díszítik a fővárost. Pátzay Pál jelképpé érett műve, a Dunai szél a Dagály-fürdőben állt. Néhány évvel ezelőtt a művész összefoglaló kiállítására behozták a Galériába, azóta ott látható. Ez a kis női figura a mértéktartó megformálásával hat. Minimális plasztikai mozgalmassággal tud nyomatékot adni annak az elgondolásnak, hogy ez az alak a szélben áll, s élvezi szelíd fújását, de tudja is, hogy ez fokozza fel szépségét. Fereticzy Béni ülő női szobra a Horvát-kert ékessége. A szobor mintázása közben érte a szörnyű betegség, ami bénaságra kárhoztatta — bár még így is több szobrot és rajzot alkotott. Az ülő alakot — úgy tudom — Ferenczy Béni tanítványa, Vigh Tamás fejezte be. Ferenczy Béni aktszobra annak idején felingerelte egyesek ős-krisztinavárosi prüdériáját. Hogy miért éppen ez a szobor provokált ki ellenkezést —- nem értem. Csak végig kell nézni az eklektikus pesti bérházakon: hánynak a kapuja fölött áll vagy A Gellért-szobor A millenniumi emlékmű kígyós kocsihajtó szobra Savoyai Eugen lovasszobra A Savoyai-szobor egyik bronz reliefjének részlete Az Engels téri kút két részlete 4