Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Vilt Tibor: Séta közben I.

fekszik egypár szép pucér lány, erős, büszke idomokkal, kevés ruházattal. Különböző — nemes vagy hitvány — anyagból formálták őket, egyéni, kvalitásos szobor az egyik, tucatáru a másik. De senkinek sem szúrnak szemet. Úgy látszik, a harcos prüdériának is van minőség-érzéke, hogy éppen Ferenczy Bénit tisztelte meg vétójával. A háború, az ostrom meg a hozzá nem értő renoválás sok épületdíszt letarolt vakon, válogatás nélkül. Különösen sajnálom a klasszicista belső udvarok márványkútjait, amelyek valamikor a lakók és betévedők beszélgető-ismerkedő helyéül szolgáltak. A vízvezeték beszerelése elvette ezt a szerepüket is, de a műgond, amivel formázták őket, hírt ad -egykori fontosságukról. Sajnos, a megmaradt házikutakat sem tartják becsben, eltöredezve, elpiszkolódva szomorkodnak belvárosi udvarok mélyén. A plasztikai alkotások elhelyezéséről akarok még szólni. Magyarán kimondva: dohogni. Néha úgy érzem, hogy valamikor még épen működött a közterületekért felelős emberek és testületek helyet kijelölő, városképet formáló tehetsége. Bejárhatjuk a Dunántúl vagy Észak-Magyarország dombos-hegyes vidékeit: minden templom, kápolna, kastély, udvarház a lehető legjobban kijelölt helyre épült: fontos út tengelyébe, a domborzat leghangsúlyosabb pontjára. Ma viszont Csigó László felvételei egész lakótelepeket képesek vagyunk rosszul tájolni. Az egykori Pénzintézeti Központ épülete a Szabadság téren önmagában is kitűnő alkotás. Egyik első budapesti középületünk, amely már a Bauhaus hatását mutatja egyszerű felületeivel, harmonikusan komponált arányaival. És elhelyezése is jó: nem üti a tér eklektikus-szeceszsziós középület-tömbjeit. A tervező építészek — Nyiri István és Lauber László — bizonyára jóelőre tudták, hogy Medgyesy Ferenc domborművének is helyet kell adniuk az épületen. S meg is találták azt a helyet, azt a magasságot, amelyen a Szüretelő menet című dombormű szépsége legjobban érvényesül. A kőburkolatos, üvegbetonos falfelü-5