Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

önmagában még nem vezetett volna a napjainkra kialakult állapothoz, mivel min­den terv csak annyit ér, amennyi abból megvalósul. Érden pedig a vasúttól távol fekvő területeken a közelmúltig az utcák vonalait csak papíron, elszakadozott tér­képeken lehetett megtalálni. Üres szántó­földek és kopár dombok képe fogadta az arra tévedőt. A nagyközségben 1946-ban mintegy 14 ezer lakos él. Területének jelentős része, 23 ezer parcellájából ekkor még mintegy 15 ezer, beépítetlen ebben az időben. Köz­ségszerkezetét meghatározó burkolt útjai, közművezetékei nincsenek. Ekkor kellett volna szigorú tilalommal megállítani az építkezéseket, hogy az összefüggő, de még be nem épített területeken reális lehető­ségeket biztosítsanak a jövő városrendezési elképzeléseihez. Ezen a hatalmas, szaná­lásmentes területen a legmerészebb város­rendezési elképzeléseket is könnyűszerrel, gazdaságosan meg lehetett volna valósí­tani. De ezeknek a területeknek a beépítése — az 1930-as évek hibás elképzeléseinek betetőzése — csak az M7-es út megépülte után kezdődött meg! Mi ez, ha nem anak­ronizmus? A „sztráda" — ahogyan errefelé nevezik — közúti kapcsolatot létesített a főváros és Érd beépítetlen területe között, ugyanakkor fizikai megvalósulásával jelké­pesen is keresztülhúzott minden más elkép­zelést. Érd mai térképét nézve magunk is meggyőződhetünk arról, mint szeli ketté a balatoni autópálya a sematikus utcahálóza­tot, mint teszi — vagy tette volna — szük­ségessé egy mindenre kiterjedő rendezési terv elkészültét. Ehelyett azonban csak a lakóházak tervei készültek el és valósul­tak meg a már megszületésükkor is elavult, korszerűtlen telek- és utcaosztásokon. Korszerű közlekedési megoldást! Jól ismerjük a budapesti agglomeráció rendezési tervének Érdre vonatkozó ré­szét, amelynek közlekedésfejlesztési el­határozásai korántsem közömbösek a nagy­község (város?) sorsának további alakulá­sában. Az 1800-as évek végén épített vasút­vonalak megtartják mai nyomvonalukat. Ennek jegyében építették az úgynevezett „Déli vasút" — a Székesfehérvár—balatoni vonal — mentén 1976-ban az új állomás­épületet. A másik vonal, a Dombóvár — pécsi fejlesztési terve még nem készült el. Az új állomás tervezett helyére gondolunk, ahol a közelmúltig szakadatlanul épültek a lakóházak, köztük nem egy kétemeletes. Még van ideje rá a helyi tanácsnak, hogy intézkedjék e fontos kérdésben. Vagy meg kell szüntetnie ezen a helyen a további építkezéseket, vagy az új állomásnak kell másik területet keresnie. Érd tömegközlekedési rendszerét jónak mondhatnánk a hat vasútállomás, az egy­mást sűrűn követő szerelvények láttán. De mit ér mindez, ha a peronok kiképzése nem alkalmazkodik az utazók igényeihez. Emeltszintű, magas peronok kellenének ide, hogy a vonatból a ki- és beszállás ne méternyi magas mászással, húzódzkodással Kertváros? Ha nem épül vasúti aluljáró, a kocsisor egyre hosszabb lesz Valamikor strand volt itt

Next

/
Thumbnails
Contents