Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

WERESS KÁLMÁN A mára közhellyé vált „Érd Európa legnagyobb faluja" cím semmi esetre sem róható fel az ott lakó 41 ezer embernek. Ők csupán természetes igényüket akarták kielégíteni: önálló lakáshoz akartak jutni. Nem is sejtették, hogy letelepedésükkel egy félresikerült elképzelés rögzülését segítik elő. Az örökség Jogállás szempontjából Érd már volt egykor város, 1772-ben kapta mezővárosi rangját, de ettől 1914-ben megfosztották, és visszaminősítették nagyközséggé. Ha az ezt követő 30 évben nem folyt volna itt természetellenes, csak a személyi és anyagi érdekeltséget figyelembe vevő területrendezés, Érdről ma már mint városról szólhatnánk. A feltételek ugyanis adva voltak: a Duna menti fekvés, a községen átvezető két vasúti fővonal, amely a Dunántúl forgalmának mintegy 80 %-át viszi itt keresztül, a 6-os és a volt 7-es (ma 70-es) főközlekedési utak együttesen olyan adottságai a településnek, amelyek előbb-utóbb minden beavatkozás nélkül is megteremtették volna a várossá nyilvánítás feltételeit. Érd története azonban nem így alakult. Az 1930-as évek emberét meglephette a hír, hogy a közelmúlt mezővárosa ezentúl mint „magyar Svájc" fog szerepelni. De hogyan válhatott e két földrajzi név. Érd és Svájc, egy fogalommá? A kérdésre az akkori évek újságjainak hirdetési rovatai válaszolnak, amelyek a „magyar Svájc"-ról, az Érden létesülő hétvégi üdülőtelepek nagyszerűségéről festettek reménykeltő képeket. Ma már tudjuk, hogy e mögött a hirdetési kampány mögött egy hatalmas méretű magántulajdonnak, Károlyi Imre gróf birtokának „dobraverése", kiparcellázása húzódott meg. Érdekes fejezete ez a magyarországi települések fejlődéstörténetének. Miként válhat a magántulajdon közkinccsé úgy, hogy átalakulásával nem a fejlődést, hanem minél nagyobb magánhaszon megszerzését szolgálja. Az 1930-as években végrehajtott Károlyi Imre-féle parcellázások nem alapozódtak szerkezetükben és külső megjelenésükben is előremutató, egységes elképzeléseken. Az akkor kialakított utcák nem vették figyelembe a domborzati adottságokat. Érdet úgy tekintették, mintha teljesen sík, alföldi település lett volna. így aztán nem ritkák a 25—35 % meredekségű, vagy szakadékon keresztül vezető utcák. Eimulasztott lehetőség Ha azonban tárgyilagosan nézzük a fejleményeket, akkor nem szabad egyedül a Károlyi-féle parcellázásokat felelőssé tenni az eddig kialakult helyzetért, még akkor sem, ha a „tárgyi bizonyíték", az 1930—35 között lerajzolt és kiosztott utcahálózat alapjaiban elhibázott is. Érd fejlődése, kialakulása szempontjából a II. világháború közbejöttét szerencsésnek mondhatnánk, ha a felszabadulás után nem folytatódott volna minden úgy, mint ahogy az 1930—35-ben elkezdődött. Akkor ugyanis hiába parcellázták ki ezt a hatalmas területet, ez Érd mai kapuja — holnap talán már több ilyen lesz „Európa legnagyobb faluja"