Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Vargha Balázs: Thurzó Gábor és a Belváros II.

Balla Demeter felvétele Irodalmi városképek VARGHA BALÁZS Thurzó Gábor és a Belváros II. Ki kicsoda a Kiskörúton belül? A kiválóságok lexikonának angol neve — a Who's who — egy Thurzó-novella címe lett. Azé a novelláé, amelynek szereplői valóban számítottak egykor a városban. A Who's who-klub tagságának mércéje pedig az volt, hogy ki kapott meghívást a Ménesi út (akkor Nagyboldogasszony útja) ama bizonyos neobarokk villájába. Koalíciós alapon is kezdett újraszerveződni ez a jeles kör, rögtön azután, hogy a villa félig-meddig megépült háborús romjaiból. De a repríz már csak halvány visszfénye lehetett a békebeli — már akkor is jócskán háborús — szellemi parádéknak. Beletartozott Thurzó Gábor — mégpedig családostul — egy másik Who's who-ba is, a Belváros déli oldalának kisvárosias közösségébe. Ennek tagjai nem voltak lexikonképesek, bár lehet, hogy egyikük-másikuk belekerült — illő fizetség ellenében — valamelyik keresztény-nemzeti almanachba. Obskurus vállalkozók és szívós ügynökök nem egy ilyen kötetet mesterkedtek össze annak idején. Thurzó Gábor sokszor leírta péküzemük környékét: műhelyeket, üzleteket, kirakatokat, kapualjakat, templomokat. De sosem bacdekkeri linába szedve, hanem egy-egy szorongató helyzet feszültségébe kapcsolva. Nemcsak írói fogás, hanem lélektani tény is, hogy a belső izgalom felfokozhatja észlelésünket. Özvegy édesanyját — alig túl a negyven éves koron — rózsacsokrokkal árasztja el egy pékmester, aki szép, délceg, és ami legérdekesebb: jogi doktor. Az első csokrot sértetten visszaküldi az özvegy a virágüzletbe: adják el újra. De a sokadiknál mégis szükségét érzi, hogy tudakozódjon a félreérthetetlen céllal jelentkező makacs lovag kiléte iránt. Először a virágüzletbe megy tudakozódni, hiszen jó isinerőse annak a tulajdonosa is. Magával viszi négy fiát, akiket félig-meddig beavatott már az afférba„Langyos, derűs, halk volt az alkonyat. Takarékos fényű villanykörték a kirakatokban, Calderoni kirakatában épphogy derengtek, aranyló csillogással a górcsövek, szeksztdnsok, gukkerek, Balogh úr rövidáru kereskedésében békésen porosodott, szelíd megvilágításban, a sok zokni, gombolyag pamut, melltartó. Cgtek, de alig világítottak az utcai lámpák, a kapukban sámlikon, hokedlikon ott ültek már a szellőző házmescernék, öregebb, törődött lakók . . . Klacsmányi úr, a szomszéd vászonkereskedő tisztelettel, de ámulva hajolt meg, s hosszan nézett utánunk. A Sörház utca sarkán az öreg kegytórgykereskedőné meglepetésében elfelejtette biztos helyre tenni az aranyozott feszületeket, áttört ezüstű füstölőket, s hosszan nézett utánunk ö is". Azért figyelik a családi vonulást, mert a mama hullámzó fekete fátyolban, a fiúk is fekete körgallérban suhannak el a boltok előtt. Ők meg azt figyelik, hogy őket hogy figyelik. „A szerb ház kapujában ott ült a boszorkányképű, csontos Oreskovics Bogumilné, mellette valami hímzésen vakoskodott sápatag albérlője, Raffersberg Irma, esztendők múlva az utca hírességei, hisz Oreskovics Bogumilné egy nyári napon megölte Raffersberg Irmát, és hat hétig aludt a tetemen. De most ő is megdöbbenten vett észre minket, sietett kacsázva a Pintér utca sarkára . . . Zimmermann Mátyás sok-sok kirakatában pazar fény kínálta az ezüstös háztartási vastárgyakat, fazekat, klopfolót, alpakka étkészletet, húsdarálót, reszelőt. És nem takarékoskodott a villannyal Las Torres Gyula sem, csillogott két-három kirakatában a garmada nemes porcelán . . ." (Egyedül maradtunk) Az elegáns pékmesterről kiterjedt magánnyomozás deríti ki aztán, hogy szélhámos. Jogi doktorátusa