Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Tata

Az óratorony A lovasiskola istállója A lovarda a halgazdaság helyén modern művelődési ház emelkedik, a Kastély szálló környékéről is kitelepítettünk több üzemet, amelyek nemcsak a várost, már-már egymást is zavarták. Lakások, intézmények kerültek a helyükre. Régi álmunk valósul meg 1980-ban: az autópálya leágazásaként korszerű út épül a régi kacskaringós helyett: a 90 millió forintba kerülő úttest kétszer-két nyomvonala fűzi majd össze a két városmagot. Lassan itt az ideje, hogy a magasépítészet felé forduljon a figyelmünk: műemlékeink rendbehozatalára, modern lakótelepek kialakítására és a városcentrumok építészeti összekapcsolására. Tatának ugyanis két központja van: az egyik a Kristály szálló környékén — itt székel a városi pártbizottság —, a másik nem messze a vártól, ahol az új művelődési központ, a városi tanács és sok más intézmény található. Göröngyös és tekervényes út, guggoló házak kapcsolják össze a két centrumot, így a belváros nem városias jellegű, s hiába a megannyi becsben tartott, szép épület: az összhatás nem éppen kedvező. Ezen változtat majd a települést átszelő út s azok a tízemeletes házak, amelyek a Vörös Hadsereg útján épülnek. — Miért kell tízemeletes épület Tatának? — kérdem gyanakodva, attól félve, hogy a magasházak „összetöpöritik" a kisvárost. — Tata belső részét rendbe kell tenni — válaszol a tanácselnök —, de nincs sok hely az építkezésre. Alaposan meghánytuk-vetettük a témát, s a testület úgy foglalt állást, hogy két tízemeletes ház nem rontja a tatai sziluettet, sőt, az Öreg-tó felől nézve javítja a látképet. Persze, nincs szándékunkban toronyházakkal telehinteni a várost. Ha már az építkezéseknél tartunk, illő néhány szóval vázolni, mit tartalmaz az ötödik ötéves terv, mi valósul meg 1980-ig Tatán? A tanácsi költségvetés és fejlesztés együttes összege meghaladja a 70 millió forintot. 1980-ig több mint 1100 új otthon épül. főkén: lakótelepeken. Sok pénzt emészt fel a közműépítés, megépül a várva várt új posta, bővül az üzlethálózat és fejlődik a lakossági szolgáltatás. Az Esterházyak építette hajlékokra azonban még jó ideig rá lesznek utalva a tataiak: a grófi kastélyban működik a kórház ideg-elmeosztálya, a közjegyző otthona ma a szülészeté, az intéző lakása a gyermekosztály. Az egykori pálmaház napjainkban szálloda, s a nyári lakból sem költözhet egyelőre korszerűbb irodaházba a megyei múzeumi igazgatóság. — Több a haszna, mint az átka — bólogat idősebb llosvay János a régi épületekre célozva. Valamikor a grófi háznál szolgált, ma nyugdíjas; állítja: nincs Tatánál szebb kisváros ezen a környéken. — Tata Esztergommal is vetekszik! Csak nincs még úgy kipuderezve! Sajnos alig-alig ismerik a hazai turisták Tatát, még nem fedezték fel, de a látványosságok egész arzenálját kínálja: nem kevesebb, mint nyolcvan műemléke s műemlék jellegű épülete érdemel védelmet. Sehol sincs hazánkban annyi különleges múzeum, mint Tatán. A Kálvária-dombon található Európa egyik legértékesebb geológiai emléke; úgy mondják, nyitott könyvként tárja a látogatók elé évmilliók néma, mégis beszédes tanúit, a különböző kőzeteket. A földtani múzeumot — bővíteni fogják — kiegészítik másutt talált kőzetekkel. Az Öregvár tavaly megifjodott: restaurálása 15 millió forintba került, s nem kis társadalmi összefogásba. A Kuny Domokos Múzeumnak híres többi között középkori kőtára s a tatai fajansz és porcelán történetét bemutató tárlata. Az egykori zsinagógában rendezték be Európa ötödik szobormásolati múzeumát, ahol körülbelül 200 görög és római szoborcsoport ad átfogó képet letűnt korok máig is csodált művészetéről. A többi szobor — hiszen a gyűjtemény mintegy 400 darabból áll — a következő esztendőkben kap állandó otthont, a felújított Barta-nialom műemléképületében. S a malmok! Az országban egykor Tatán működött a legtöbb — vagy harminc — vízimalom, s bár a források, vízfolyások többsége eltűnt, ki száradt, a XVIII. századi malmok sorra új feladatot kapnak: A Miklós-malom ad helyet az Országos Német Nemzetiségű Néprajzi Múzeumnak, a Pötörke-malom alkotóház lesz, s készülnek a Cifra-malom tervei is, ahol a Gabonaipari Tröszt megértő támogatásával rendezkedhet majd be az Országos Malomipari Múzeumi Nepomucénos-malom helyreállításával pedig enyhíteni fogják a kiállítótermek hiányát: képzőművészeti galéria lesz, ahol Kernstok Károly és Zilahy György — Komárom megyei festőművészek — képei mellett helyet kapnak időszakonként más, a megyében élő képzőművészek alkotásai is. A Fellner Jakab tervezte tóparti vágóhíd gazdája és mecénása az Országos Húsipari Tröszt lett, a nádfedeles kis kőházba'-, otthonra lelt a mészárosok múzeuma, ahol tárgyak, fotók adnak ízelítőt a hazai húsipar történetéből. Nagy, Fényes, Cseke Tata igazi nevezetességei: tavai, forrásai. Ezek nemcsak örömet, gondöt is okoztak bőven. Járjuk be idézetek hátán az ezer forrás városát, hogy barangolás közben megismerkedjünk a vizek múltjával, jelenével, s velük együtt Tatával, az üdülővárossal. 1947 februárjában -nár országgá röppen a hír: virágzó fürdőváros lesz az ezer forrás faluja: „Jóformán az egész település tele van forrásokkal, tavakkal és gőzölgő patakokkal. Innen kapta ez a hely a Tóváros elnevezést, de mind ez ideig nem sikerült ezt az ideális fürdőhelyet olyan mértékben bekapcsolni az idegenforgalomba, mint ahogy azt Tata megérdemelné". A községi bíró nyilatkozata: „Városrendezési terveink készen vannak, de nincs pénz azoknak a megvalósításához. Itt az ezer forrás falujában számtalan olyan utca van, ahol hiányzik az ivóvíz". „Fedezzük fel a tavak városát!" — tart még mindig a felhívásnál a Magyar Nemzet 1959-es riportja. „Ám ne higgye senki, hogy az ezer tó városában elegendő a víz. Az utcákat felveri a por. Tatának nincs locsolóautója. Volt, kiöregedett, s azóta csak Ígéretük van. De ígérettel nem lehet locsolni — írja többi között a riporter, majd írása végén a szándékot vetíti elénk. — Tata erejét megfeszítve igyekszik növelni idegenforgalmát. Gyufacímkét nyomattak. Rendbe hozatják a kilátótornyot. Elérték, hogy a haltenyésztés ne gátolja a fürdést. Később ezerszemélyes sátortábort nyitnak". Öt esztendővel később, az Esti Hírlapban már csak kérdez a cím: „Miért elhanyagolt az ország harmadik tava?" Az újságíró szerint minden csak terv, „A Nagy-tó gazdája jelenleg a halgazdaság. A négyszáz holdas tó vize, mint a Balatoné, csendes, falusias; még egyetlen camping sem veri fel a szunynyadó csendet, üdülők, nyaralók házai nem népesítik be a partot, a vízen nincsen vitorlás. Parti csárda, a tóparti étterem csak terv, fürdeni csak úgy fürdenek benne a helybeliek, mint a falusi patakoknál: a parton levetkeznek, mert kabin, strand sincs még". A tatai szabadtéri játékok hajdan európai hírűek voltak, majd megszűntek, mert a költségeket még az Esterházyak