Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Vértesy Miklós: A Fehérvári út

HONISMERET robbanása Muzulmán papok gyászszertartása Csigó László reprodukciói díszlett, márványpaddal szegélyezve. Itt lehetett öltözni-vetkőzni, szolgák segítségével, akik a ruhákra is vigyáztak. Köténykében fürödtek, mint az máig szokásos a gőzfürdőkben. A medence lépcsőin mindenki kedve szerint merülhetett a vízbe. Oldalt fülkék sorakoztak, különböző hőfokú vízzel, valamint külön izzasztófülkék is. Lichtenstein követ 1584-ben elragadtatással ír erről a „kápolnához hasonló" fürdőről, a márványmedencékről, a hideg és meleg vizet öntő kutacskákról, a rézzel borított rondelláról. A pusztuló Budát, amelyet szépíteni igyekezett, két nagy katasztrófa is érte Szokolu Musztafa pasasága alatt. ..Szerencsétlenség esék rajtunk 19. juli — írta 1571-ben a szörnyű budai tűzvészről Miksa királynak —, házaink mind fejünkre égtenek és csak alig az láng közül fiainkkal szabadulhatnánk." Hét esztendő múltán, 1578 pünkösdjén — tehát alig múlt négy évszázada — a török idők legnagyobb pusztulása érte Budát. Az eseményeket Szamosközy István (1570—1612) feljegyzése örökítette meg. Musztafa pasa — adja elő Szamosközy — még 1573-ban azt álmodta, hogy a Duna elmosta Buda várát a Gellértheggyel együtt. Az álomfejtők megmondták neki, hogy ez a vár romlását jelenti. „Buda várának szép palotái vadnak Gellérd hegye felől — vázolja először a színteret Szamosközy —, melyek délre vadnak, oda vagyon szép folyosó; szent István temploma és palotája is délre vadnak; napenylszetre Sigmondnak szép palotái, mind piros és fejér márván-kübül. Három kapuja az várnak, mindenik mellett mély árkok vadnak, tetejiben az királok vadakot tartottak; a középső kapu mellett csonka tornyot raktak. Igen erős vízvára vala, az felső várból az Dunára nyúlt alá; nagy bástyái egybe szolgáinak." Régies írását kissé mai nyelvünkhöz igazítva, így adja elő az eseményeket Szamosközy: 1578 pünkösd napján délután három órakor nagy setét felhő kezde lenni, amely tartott napestig: azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Volt egy torony a várban Zsigmond palotája mellett, minek címertorony volt a neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ezt a tornyot éjjel megütötte a mennykő. Nagy fényességgel jött a kő alá, mint egy lámpás: ezt a tornyot és a mellette való palotákat mind elhányta. A szent István tornya, palotája és temploma és a Csonkatorony megmaradt. Igen sok keresztény rab volt a Csonkatoronyban, ötszázig való, harmincnégyet vesztett a kő belőlük, kik a torony tetején aláhullottak. A Csonkatorony körül való őriző törökök mind elvesztek szörnyűképpen. Sűrű házak voltak a Csonkatorony körül, melyben janicsárok és laköstörökök voltak, ezek mind odavesztek. Török emingek, zsidók a tarka toronyban fogva tartattanak, általellenben török barátok voltak, mind odavesztek. Temérdek sok hadiszerszám veszett, némelyeket a Dunába hányt, némelyeket széjjeldöntött. A vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhányta, vesztette. Felsővárban egy mecset volt, Lajos palotájából csinálták a törökök, oda este hetven pap ment, akik a megholt pasa lelkéért miséztek; ezek is mind ottvesztek, a Dunába széjjel és ide s tova hányta őket. A Dunán való hidat is nagy helyen általszakította. A királyok rejtekháza föld alatt volt, ott a császár kincsét tartották, mind odaveszett az is. A város kapui mindenütt megnyíltak, a házak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltak. A Rákosnak egy mérföld a meszszesége, fél mérföldig a török szerszámait és egyéb afféle marhákat elhányt a puskapor Rákosra. Reggel, ahogy a nap feltámadt volna, szerinszerte széjjel a hegyen nagy füst volt, egyik az másikat nem látta. A törökök széjjelfutottak reggel sírva-jajgatva, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; a török azt mondta, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor. Basa háza a Duna mellett volt, onnan sírva ment a várba, azután sok ideig házából ki nem jött, gyászfekete ruhát csináltatott, és azzal siratta Buda veszését. A pesti keresztény papra igen haragudott, mert oly hír volt, hogy ezt a veszedelmet jól tudta, és a végvárakba is a magyaroknak megírta, hogy ez következik Budára. Előhívatta a papot, szidalmazta, és a fejére pökött néhányszor. Azelőtt nem régen a basa fő papja keresztény hitre tért, és a basának szemtől szembe megmondta, hogy hamis hitet vallanak; ez okáért megégették volt. Majd az elmondottak végéhez Szamosközy záradékul hozzáteszi: ,,£gy ősz énekből írtam ezeket, Bolond az, ki álmát valónak véli." Lehetséges, hogy ez az „ősz" ének néhol zsurnalisztikái túlzásokba tévedt. Az esetet azonban jelentette Forgách Simon dunántúli főkapitány, valamint az egri püspök is Bécsbe. Az utóbbi úgy értesült, hogy a szerterepülő kövek még a szőlőket is tönkretették, a dunai hajóhíd három helyen elmerült, még Pest is leégett, s állítólag 5000 ember lelte halálát. — Ez volt Budának ki tudja hányadik pusztulása. Buda veszése egyben a budai pasának, Szokolu Musztafának vesztét is jelentette. A gyászos esemény hírével két gyors lovú csauszt indított a portára. Ott azonban ellenfelei is akcióba léptek. Joachim Sinzendorf konstantinápolyi követ jelentése szerint a szultán megkérdezte a főmuftit : mit érdemel az az ember, akire Allah súlyos csapást mért Buda elpusztításával, és aki urát mégis hamisan informálta? Mit érdemel az a nyomorult rabszolga, aki a szultán nővérének kezét visszautasítja? Halált! — hangzott a felelet. A többit már tudjuk. Magyar életírója, Takáts Sáncior e szavakkal méltatta: „Helytartóságának ideje Budára nézve a legszebb időszak volt a hódoltság korában. A többi basa együtt sem épített és szépített annyit e városban, mint Musztafa egymaga. S egy sem akadt a budai basák között, ki annyira szerette volna Budát." Megérdemli, hogy felidézzük alakját. Kelecsényi Gábor Buda vára a XVI. század második felében