Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Vargha Balázs: Császár István holtpontjai I.

Csigó László felvétele Irodalmi városképek VARGHA BALÁZS Császár István holtpontjai I. Egy kislány és egy ódondász Még nem olyan koros, hogy legombolyítsa gyerekkorának végtelen szálát, s betűkké horgolja. Csak az nyilallik elő élete ős korszakából, ami nagyon fontos, vagy ami nagyon fáj. A kislánynak, nagy szerelmének operettneve volt: Trommel Baby. De még nagyon innen a szubrett koron. Elsős volt ő is. Szerelmük azalatt zsendült, míg a fiú anyja takarított Trommeléknál. „Egyik talpa alatt padlókefével ide-oda csúszkált, olyan nevetséges volt, hogy megálltam, és vigyorogva néztem, mert azt hittem, játszik. Ő is vidáman intett felém, de a csúszkálást nem hagyta abba." Zugló lakosai akkor — 1942 körül — emeletes villákban és földszintes tömegszállásokon éltek. Azóta ennek a sötét-világos sakktáblának harmadik színe is támadt: lakótömbök, amelyek itt még nem olyan tömörek, mint az újabban beépített kukoricaföldeken. Ahogy Császár István elsős korában látta a másik Zuglót: „A ház, amelyben laktunk, földszintes volt, és legalább ötven méter hosszú. Mellettünk foghíjas kerítés választott el egy lóistállót és kocsiszínt. Ide csak esténként jöttek a fuvarosok. Napközben egy Rumos becenevű öregember őrködött, vagyis denaturált szeszt ivott, és egy harisnyaszárból bagót tömött a szájába. Felőle nyugodtan csúszkálhattunk a szalmakazlakról, mászkálhattunk a padláson vagy a kocsik alatt. De ez még nem minden! Ott volt az udvar mélyében a szemétdomb. Valóságos aranybánya, ezernyi felhasználható tárggyal. A villanykörtét falhoz lehetett vágni, és akkor durrant, a biciklibelsőt meg lehetett gyújtani, a karikák, drótok és főleg a zseblámpaelemek mind jók voltak valamire. Ha másra nem, arra, hogy szétszedjük." Ezt a csodavilágot akarta megmutatni a hölgynek, akiben sikerült fölszítania a kedvet Zugló földerítésére. Nem titkos, kalandos vállalkozás volt, nem lányszöktetés. Szülői engedelmekkel és figyelmeztetésekkel bízták rá a kislányt. Az expedíció siralmasan végződött. Babyka éppúgy visszariadt, mint Tom Sawyer szerelmese, aki döglött patkányt kapott szerelmi ajándékba. „— Ezt nézd meg. — Szemét. — Ide nézz! — kiáltottam vidáman, és felkaptam egy piros lábast, és egy darab vassal ütni kezdtem, mint a dobot. Szemem, szám tele lett a pattogó zománccal, de azért csak ütöttem. — Hagyjad. Menjünk innen." Az ilyen kudarc jó nagyot lök az érzékeny férfiszíven. Ez esetben az írói pálya irányában. Egy vonakodó kislány szinte előlegezett allegóriája a majdani olvasóközönségnek. Azoknak, akik a mai magyar szerzőkről ugyanezzel az egy szóval mondják ki változhatatlan véleményüket: szemét. És most tessék őket meghódítani. Egy vagy több költözés a Hársfa utcába vetette Császár Istvánékat. Itt ismerkedett meg az irodalommal, Rácz úr könyves butikjában. Az egykori irodalmi világnak ezt a találkozóhelyét már Mándy Iván is megörökítette. De ahogy Császár István emlékezik rá, az pontosan tükrözi a születési dátumok másfél évtizedes különbségét. Mándy kortársai biztos tekintettel válogattak a polcokra ömlesztett, sőt néha zsákokban lappangó könyvek közül. Minden könyvbarát kiegészíthette itt a maga gyűjteményét beleillő könyvekkel, mesésen olcsó áron. A Hársfa utcai gyereknek, aki tizenkét éves lehetett akkor, egészen mást sugallt ez a bolt. Nem jutányos beszerző-hely volt, hanem olvasóterem. Csodabarlang, amelyben a nyomtatványok világának végtelenségébe pillanthatott bele. Megsejthette — újabb kifejezéssel — a Gutenberg-galaxis határtalanságát. „Méltánytalanságnak tartom, hogy a használt könyvekkel kereskedő, mostani, főútvonalon pompázó, jól szervezett, túladminisztrált boltokat ugyanúgy nevezik, mint Rácz Lajos dohos odúját, ahol nemhogy szabott áraknak, számlakönyveknek, betűrendes polcoknak, de leggyakrabban a tulajdonosnak sem lehetett nyomára lelni. Igaz, hogy kirakat, az volt. Valami kopott és akna repeszektől sebzett, lapos szekrényszerűség a falon, amit — tekintettel a háború utáni időkre — üveg helyett nagy lyukú drótháló fedett." A rozoga, dróthálós szekrény könyvlopásra csábította Császár Istvánt. Ez a lopás alapozta meg szenvedélyes barátságát a könyvekkel, sőt Rácz Lajos boltjával is. „Ebben a kirakatban fedeztem fel megsár-22