Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Szilágyi György: Zuglói ballada

A Torday-féle patika a Brichta-házban zöldellő ágyásaiból, és zsákmányunkat ropogtatva tovább hajszoltuk a körvasút sori töltés oldalán a mohával lepett kövek hasadékai között surranó gyíkokat. Amikor belefáradtunk a játékba, leheveredtünk a fűbe. Behunyt szemmel hallgattuk a pipacsok fölött cikázó darazsak zümmögését és az ismeretlen tájak felé robogó vonatok acélkerekeinek kattogását. Alkonytájban — hazafelé menet — mindig megálltunk a vámház melletti kútnál, ahol mogorva fuvarosok csutakolták lovaikat, és lemostuk magunkról a mezők hímporát. . . Negyven évvel öregebben újra itt állok Zugló „határában", a körvasút sori töltésen — megfáradt utas az emlékek tarlóján —, és nézem az elém terülő tájat. A múltra már semmi sem emlékeztet. Távolban fűszőnyeggel övezett lakótelepek, játszóterek és parkok sorfala között zöldesszürkén a Rákos-patak iramlik a Duna felé, mértani pontossággal kiszabott betonmedrében. A vasúti töltésen tehervonat kígyózik. A vagonsor roppant súlya alatt ritmikusan vonaglanak a sínek. A szerelvény utolsó kocsijának fékezőfülkéjéből üres colásüveg repül a töltésre. Egy villanás az egész. Mire felocsúdok, a vonat már eltűnt a messzeségben. Emlékezetem képernyőjén hirtelen elhomályosul a régi Zugló arca. A töltés rákospalotai oldalán sorakozó földszintes házak egyikének faláról — mintegy epilógusként — hatalmas, színpompás plakát betííi lobbannak szemembe: „Modern világ — az italunk Pepsi!" A Brichta-ház az Erzsébet királyné útja és a Miskolci utca sarkán (harmincas évek* Fűszer- és csemegeuzlet a Rakos-patakon túl