Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Bán András: Gyulai Líviusz műtermében

könyvet Gyulai Líviusz illusztrációi díszítik. Illetve: Gyulai Líviusz ese­tében meglehetősen pontatlan a szo­kásos fordulat. Rajzai nem díszítik a könyvet (a könyveket), együtt élnek vele: alkalmazkodva a szöveghez, folytatva a szöveget. S még egy fontos tény: idén kiadott könyvről beszé­lünk! Távol az aranykortól (és távol saját lelkes pályakezdésétől) Gyulai azt csinálja ma is, amit csinált — jót. Nem az önálló lapok során épült Gyulai Líviusz munkássága; a gyen­gébb teljesítmények, gondok és té­vedések, a zsákutcák jótékonyan könyvekbe bújva pihennek a köny­vespolcokon; java terméséről meg talán nem is tudjuk, hogy ő az alko­tója: könyvekhez, novellákhoz, ver­sekhez kapcsolódnak ezek a rajzok, metszetek, s nem a rajzoló nevéhez az olvasó ember emlékei közt. Para­dox: még ha rajzol is, sokszorosított grafikát művel illusztrációival. A hasznos grafika gondolata, a jó ízlés publicitásának gondolata, de saját világának mindenkori feszítő elége­detlensége is aktivitási körének szé­lesítéséhez vezette: így jutott az ani­mációs filmhez. A könyvek mellett most már sorra készülő rajzfilmjeit is számon kell tartanunk, ha követni akarjuk pályáján a művészt. Hálás feladat az illusztrálás? Per­sze, csak az irodalmi nyersanyag dramaturgiájában kell a grafikusnak tökéletesen jártasnak lennie, meg a korban, meg a szerző világában, meg az olvasó várható reagálásával kell tisztában lennie. Aztán már csak a történetet kell saját műveltségében átfogalmaznia, olvasásélményén fel­dúsítani, egyéniségén átszűrve előál­lítania valami olyasféle emblémát, amely nem töri meg a mese folyását, csak épp felejthetetlenné sűríti azt a kis történetszakaszt. Azonosul tehát az íróval, meg annak külvilágával is, és azonosul az olvasóval — ez sem mindig egyszerű, hiába olvasó ő maga is —; lélekben, térben, időben ott van, ugyanakkor itt is. Egy humanista morális példázatát jobb talán cselekménybe oldani, a kalandos regény lényegét meg talá­lóbb egyetlen rajzba sűríteni, de azt aztán lengje át filozófia és kaland, szentimentalitás és a valódi érzelmek minden sekélyessége és minden mély­sége — s a holnapi megbízás talán már egy mesekönyvre szól. A művész Fuller: Egy komisz kölyök naplója, tollrajz 197S. Gesta Romanorum, tollrajz 1977.

Next

/
Thumbnails
Contents