Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Bán András: Gyulai Líviusz műtermében

Bán András írása Haris László fotói A% illusztrátormesterség GYULAI LÍVIUSZ MŰTERMÉBEN A ranykor volt? Vagy csak a l\ könyvolvasók és a szakembert jL rek emlékezetében él a könyvillusztráció aranykoraként ez az időszak, a 6o-as évek ? Mára kétségtelenül megritkultak a szépen illusztrált kötetek. Ám visszalapozva kiderül, hogy nem mind arany, ami emlékeinkban fénylik. A hatvanas évek elején számos életerős, jellegzetes grafikai tendencia kapott helyet a könyvművészetben. Párhuzamosan, nem pedig egymás rovására, könyvkiadásunk élénksége, szinte habzsoló tempója folytán. Az 50-es évek bénultsága után a képzőművészetnek ez a fellendülése volt az első regisztrálható szellemi mozgás. Hincz Gyula rajzos, dekoratív irányát például Würtz Ádám, Reich Károly, Kass János folytatta; az előző évtized egyetemes művészetének tendenciáira Csernus Tibor, Bartha László reagált; Borsos Miklós Ferenczy Béniéhez hasonló, finom vagy finomkodó vonalkultúrát fejlesztett ki; Szántó Piroska a legszemélyesebb lírát rögzítette lapjain; Szász Endre pedig a virtuozitás önmagát meghamisító végleteihez is eljutott. És ki feledkezhetne meg Szabó Vladimír, Kondor Béla, Gross Arnold máshoz nem hasonlítható, a legmagasabb mércével mérhető teljesítményéről ? A könyvtárnyi illusztrált könyv végiglapozása azonban nemcsak egykét méltatlanul félreismert grafikus (mint például a Hihiként kipipált Hegedűs István) munkásságának valós dimenzióit vétetné tudomásul, de néhány glóriát is megtépázna: kiderülne, hogy a jól csengő név nem mindig fed lényeges, érvényes illusztrátori teljesítményt. A magasra értékelt grafikai eszközök és a szövegek közt gyakorta épp csak felületi volt a kapcsolat. Nem alkalmazkodtak adekvát megfogalmazású grafikai müvek a könyvművészetben elsődleges — tartalmi vonatkozásokat is hordozó — nyomdai-technikai lehetőségekhez, kötelmekhez. Aközelmúltban kezünkbe került Egon Erwin Kisch egybeszerkesztett riportjainak, tárcáinak második kötete. Üjra megmártózhattunk Kisch századelős Prágájában, fel-feltámadó irigységgel e kisstílű, de értelmes világ iránt. A Weöres Sándor: Psyché, tollrajz 1972. Villon: Hadova és hamuka, linómetszet 1966.