Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Pollák Erika: A 125 éves Toldy gimnázium

liefje emlékeztet az iskola névadójára. Kellemesen berendezett, barátságos fogadószobában ülünk le beszélgetésre az iskola vezetőivel. Elsősorban az érdekel, hogy szerintük mi az, ami megkülönbözteti a Toldy gimnáziumot Budapest többi középiskolájától. A tanárok az első pillanatban tanácstalanul néznek egymásra. Úgy érzik, a mindennapi munkában végtére is ugyanaz jellemző rájuk, mint bármely más középiskolára: igyekeznek maximálisan teljesíteni a tantervi és nevelési követelményeket. Az iskola egyéni arcát leginkább a Toldy-napokon lehet megismerni. A programok közül kiemelkedik a Toldy Teátrum színtársulatának fellépése, az iskola kamarazenekarának és énekkarának koncertje. A tantermeket is ünnepélyesebben díszítik fel erre az alkalomra. A gimnázium szakkörei igyekeznek minél színvonalasabb műsort, előadásokat tartani. Az öregdiákok a maiakkal együtt emlékeznek az öt, tíz, tizenöt, húsz, harminc vagy még több évvel ezelőtti iskolára. A tanulók maguk is végeznek kutatásokat az iskola történetének minél alaposabb felderítésére. Egész évben mozgalmas élet folyik. Van egy klubjuk, ahol egymást érik a különböző rendezvények. Ott jártamkor az orosz nyelvi szakkör baráti találkozóra készült a szovjet komszomolistákkal. Az angol szakkör pedig egy-két nappal korábban tartotta háziversenyét. Ilyen versenyeket minden tantárgyból szoktak rendezni, s igen hasznosnak bizonyulnak az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra való felkészülésben. A pályaválasztásra terelődik a szó. A főiskolát, egyetemet választók között a műszaki pályák a legnépszerűbbek. Talán szerepe van ebben a gimnázium „reál" hag; i imányainak is. Kiemelkedő színvonalú az angol nyelv oktatása is, bár az angol tagozatra csak kevesen juthati ak be. Viszont a gimnázium elvégzése után két-három évvel sokan leteszik az állami nyelvvizsgát. Az értttségi után valamilyen szakmában elhelyezkedni kívánók választását megkönnyítik a laboratóriumi gyakorlatokon szerzett ismeretek. A gyakorlati foglalkozás keretében tanított gépkocsivezetés, műszaki rajz, gépírás is jól hasznosítható a későbbiekben. A diákok szakmaválasztását befolyásolja az az egy hét is, amit évente minden osztály a Beloiannisz Híradástechnikai gyárban tölt el. Igaz, a végzettek nem a BHG-ben helyezkednek el, de sokan tanulnak ki valamilyen, a híradástechnikával kapcsolatos szakmát. Tervekről, elképzelésekről kérdezek. Az iskola vezetői gondterhelten sóhajtanak: a fakultáció. A következő tanévtől kezdve vezetik be az ország gimnáziumaiban a fakultációs oktatást: a tanulók a kötelező órák mellett maguk választhatják meg, hogy érdeklődésüknek megfelelően milyen tantárgycsoporttal kívánnak részletesebben foglalkozni. A Toldy tanárait — mint minden bizonnyal valamenynyi gimnázium oktatóit — most az foglalkoztatja leginkább, hogyan sikerül elosztani a tanerőket, ki fogja az esetleges új tantárgyakat tanítani, elegendőek lesznek-e a tantermek, a fakultáció nem csökkenti-e majd az idegen nyelvek oktatására fordítható órák számát ? És egyáltalán a „hogyan lesz" kérdése, mert a fakultáció gyökeresen megváltoztatja majd az oktatás eddigi rendjét. Több órára, osztályba is ellátogatok. Nézegetem a termet. Régimódi: magas ablakokkal, öntöttvas radiátorokkal. A sarokban némi képzelőerővel még fel lehet fedezni a régi szénfíítéses nagy kályha helyét. A padok tetejét böngészem: mit vésnek bele manapság a diákok? Először is a divatos együttesek nevét: Led Zeppelin, Abba, Boney M. Autómárkákat. Legnépszerűbb a Volvo. Néhány név szívvel és nyíllal, a szerelem örök diadalát hirdeti. Egy-két bölcs mondást: „látod, itt az írások is alszanak" és hasonlókat. A feliratok létrehozóit vizsgálgatom. Az osztály többsége lány, ami különben híven tükrözi az iskola öszszetételét. A lányok köpenyben ülnek, a fiúk inkább pulóverben. Látszik, hogy már negyedikesek: némelyik lány haja színezett, körme lakkozott, s a fiúk is „frizurát" hordanak. A tankönyvek, füzetek egyéni tarka burkolatban vagy anélkül. A padokból itt is, ott is a Modern könyvtár sorozat füzetei kandikálnak ki. Egy félig nyitott sportszatyorból egész halom művészettörténeti képeskönyv kínálja magát. Mindenütt tapasztalom, hogy ezek a 17—18 éves fiatal emberek szabadabban viselkednek és öltözködnek, kevesebb képmutatásra kényszerítő tilalomnak vannak alávetve, mint akár öt évvel ezelőtt a hasonló korú gimnazisták. Érződik ez az órák hangulatán is: a tanárok és diákok közötti kapcsolat természetesebb, fesztelenebb. * Vagy harminc-negyven kisdiák topog a nyolcórás csengetés előtt a folyosón. Ők még csak nyolcadikosok. Látogatóba jöttek abba az iskolába, ahová a következő tanévtől járni fognak. Az egyik csoportot elkísérem egy kémiaórára. Elsősökhöz megyünk. Alig pár hónapja tanulnak itt, mindegyikük köpenyben, gondosan bekötött füzetekkel. A mű-20