Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Tamás Ervin: Komárom

Csigó László felvételei a kiinduló állomásra, Komáromba Még a várost sem ismerem, amikor a fürdő történetébe kezd: — A hatvanas évek közepén a lenárugyár a len áztatásához vizet keresett, és kútfúrással próbálkozott: 68 fokos termálvíz tört elő. A fejlesztés kezdetben szerény volt, sajnos, napjainkig az is maradt . . . Elég, ha anynyit mondok, hogy a KÖJÁL szakvéleménye szerint a strandot csupán 3—4 ezren látogathatják, de előfordult olyan nap, hogy tízezer ember fürdött a medencékben. Ki vállalhatja a kapuk becsukását azok előtt, akik Tatabányáról vagy Dorogról buszoztak idáig?! A termálfürdő inkább púp a hátunkon, mintsem bevételi forrás . . . Bántotta a komáromiakat, hogy elakadt a fejlesztés ügye, nem kellett hozzá sok biztatás — összefogtuk az erőket, hogy jussunk valamire . . . Hát, jutottunk: a város egy fedezet nélküli beruházáshoz, én meg egy főnöki letoláshoz. Négy éve ugyanis elhatároztuk, hogy egy fedett medencét építünk társadalmi munkában. A mérnökök félreértették a dolgot, csináltak egy tervet, amely szerint a költségvetés 20 millió forint . . . Nekünk ennek az összegnek csak az egytizede állt rendelkezésinkre ! — Maradt tehát a rosszul csengő közgazdasági fogalom: „fedezet nélküli beruházás"? — Annál azért szerencsére több. Idén elkészül a medence, befedésére azonban egyeiöre nem kerül sor. — Úgy olvastam, hogy gyógyvíz a komáromi. Mégis késik a központi segítség? — Tévedés, mert az Egészségügyi Minisztérium hivatalosan nem nyilvánította gyógyvízzé, bár az orvosok szerint összetételénél fogva megérdemelné e minősítést. Mindenesetre a közvélemény gyógyvíznek ismeri, panaszos levelek tucatjait kapjuk, hogy nem törődünk a kinccsel. A kutat egyébként még mindig a lenárugyár kezeli, forró termálvízzel áztat. Sem nekünk, sem a vízműnek nincs pénze arra, hogy új kutat fúrasson. — A szomszéd városokban is süket fülekre talál kérésük? — Statisztikailag kimutatható, hogy a fürdőbe legtöbben a környező bányászvárosokból érkeznek, gondoltunk tehát egy nagyot, s összehívtuk a munkahelyek vezetőit. A legtöbben el sem jöttek, de akadt, aki elküldte maga helyett az üdülöfelelös helyettesét. Sokra így nem mentünk. Nekünk nincsenek nagy gyáraink, üzemeink, Komárom nincs olyan helyzetben, mint mondjuk Oroszlány, ahol egy kommunista műszakkal összehoznak 4—5 millió forintot. A tatabányai tröszt inkább Hévíznek nyújt segítséget, pedig több dolgozója jár ide, mint oda, hiszen Komárom csak harminc kilométerre van a megyeszékhelytől. Azt hittük, a fürdővel elindulhat valami, felfigyelnek ránk . . . Nem így történt. A fürdő nagyobb támogatást érdemelne. Természetesen nem azért, hogy Hévízzel vetélkedjék, hanem azért, hogy jobban kiszolgálhassa azokat, akik a környékről idejárnak gyógyulást, pihenést találni Bővíteni kéne a strandot, a kempinget, a motelt, s épülhetne egy, a mai fogadónál szebb szálloda is. 15 A Szabadság ter