Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Keller László: A helyiérdekű közlekedéstől a gyorsvasútig

Lóvasút és gőzmozdony Mellékvonal jellegű helyiérdekű vasutak létesítését az ún. HÉV-törvények (1880. évi XXXI. tc. és az 1888. évi IV. tc.) szabályozták. Az ipari és kereskedelmi fejlődés a főváros körzetéDen többszörösére növelte a közlekedési igényt. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) a nyolcvanas évek elején elhatározta a környéki háiózat kiépítését. A koncepció alapgondolata az volt, hogy a közutak mellett haladó sugárirányú vonalak a lóvasúti járatokhoz csatlakozzanak. A Soroksárra vezető HÉV közigazgatási bejárását 1883-ban végezték. Hasonló vonal építését tervezték Cinkota és Szentendre irányában. A BKVT előmunkálati engedélyt kért a budai Lánchídfőtől kiinduló és Albertfalván, Budafokon át Nagytétényig vezető vonal létesítésére. A laza beépítésű dél-budai területen kevésbé látszott szükségesnek a HÉV, így ez az elképzelés a tervezési munkán nem jutott túl. A főváros első helyiérdekű vasútját )887. április 12-én helyezték üzembe. A várostól délkeletre, a kedvező természeti adottsagok miatt, több építöanyag-kitermelő és -gyártó üzemet létesítettek. Lófogatú szekérrel a késztermék szállítása drága és lassú volt. A Szentlőrinci Téglagyár, hogy versenyképességét biztosítsa, 1885-ben tárgyalásokat kezd HÉV-vonal létesítésére. A „Budapest Üllői úti vámtól kiágazó és Kis-Pest község érintésével a Szent-Lőrinci téglagyarig vezető személy, főleg azonban téglaanyag szállítására használni kívánt", 760 mm nyomtávú, gőzüzemű vonal szerény igénynyel épült. Az üzemi feltételek 20 km/h legnagyobb sebességet írtak elő. A Budapest Szentlőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt (BLVV) 15 km/h-nál nagyobb sebességet nem kívánt alkalmazni, járműveinek kerékterhelése sem haladta meg az egy tonnát, ezért kérte, hogy a 8,11 km-es pályát az engedélyokiratokban meghatározott 10,9 kp/m-esnél könnyebb sínekből építhesse. A forgalom 3 gózmozdonnyal, 10 tíztonnás teherkocsival és 7 személykocsival indult. A BKVT normál nyomtávú HÉV-vonalait 1887— 1888-ban helyezte üzembe. A 41,8 km-es törzshálózat Közvágóhíd—Soroksár MÁV-állomás közötti szakaszán 1887. augusztus 7-én, a Soroksár—Dunaharaszti vonalrészen 1887. november 24-én, a Kerepesi útról Cinkotára 1888. július 20-án, míg a Filatori gáttól Szentendrére 1888. augusztus 17-én indult a forgalom. A gőzüzemű vonalak a Közvágóhíd és Pesterzsébet között két, máshol egy vágánnyal készültek, 20 és 23,6 kp/m-es sínekkel, talpfáik bányakavics ágyazatban. A HÉV-vonalak létesítését a főváros vezetői mint ,,az élelmezési viszonyokra jótékony befolyással kecsegtető vállalkozást" örömmel fogadták, így nem a személyforgalmi jelentőséget tekintették elsődlegesnek. Az engedélyokiratok sok kedvezményt adtak: megengedték, hogy a hidak fából készüljenek, nem kellett jelzőberendezést alkalmazni, engedélyezték a kéttengelyű mozdonyok használatát. Az előírások között az is szerepelt, hogy gyári munkások szállítására legalább egy vonatpárt köteles a cég üzemben tartani. A munkásoknak 40%-os mérsékléssel hetijegyet, a tanulóknak 33%-os kedvezményű havijegyet kellett kiadni. A vonalak járműparkja 16 tramway típusú gőzmozdonyból, 38 személykocsiból és 29 egyéb mozgó felszerelésből állt. 1889-ben a személyvonatok 895 ezer utast szállítottak. A szerelvények általában 30 km/h sebességgel közlekedtek. A kisebb állomásokon egy vezető a málházóval váltás nélkül látta el a forgalmi, személy- és árupénztári szolgálatot. A dolgozók havonta egyszer kaptak szabadnapot. A lóvasúttól eltérő üzemmód miatt a BKVT leányvállalataként 1889. december 28-án létrehozták a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt-t (BHÉV). KELLER LÁSZLÓ A helyiérdekű közlekedéstől a gyors vasútig Az első gőzvontatasu HÉV-szerelveny M I. távkapcsolású motorkocsi