Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: A Vidám Park

kel történik. Ha megnézzük egy tanácsi ha­tározatnak a formáját, felépítését, ponto­san ugyanaz, mint az 1930-as években volt. Annak ellenére, hogy fővárosunk lakosai­nak száma majdnem megkétszereződött a 30-as évekhez képest, s a tanácsra háruló feladatok bonyolultsága még nagyobb szá­zalékkal növekedett, megállapíthatjuk, hogy az alapnyilvántartások ma is ugyan­olyan nyomtatványokon, kartonokon ké­szülnek, mint hajdanában. Vagyis ládákban tárolunk 10 vagy 100 ezer kartont, ame­lyekből kikeresni az éppen időszerűt vagy az aktualitásukat vésztőkét, annyi időt, akkora fizikai igénybevételt jelent, hogy a döntés előkészítéséhez szükséges mozga­tásuk a nagy ügyiratforgalom miatt rend­szerint elmarad. Megvannak a kartonok, de naprakész nyilvántartásuk, használatuk szinte lehetetlen. A mennyiségi növekedés egy adott pon­ton olyan minőségi követelményeket tá­maszt, amelyeknek csak egészen új, kor­szerű technikával, technológiával lehet eleget tenni. A Fővárosi Tanács mindezekre a problé­mákra már évekkel ezelőtt felfigyelt. Az 1973-ban elkészült végrehajtó bizottsági előterjesztés és elfogadott határozat alap­ján 1973. január 1-től (majd önálló szerve­zetként 1974. január 1-től) megkezdte mű­ködését a Fővárosi Tanács Információs Köz­pontja, a Főinform. Alapítólevele szerint a Központ — kidolgozza és üzemelteti a tanácsigaz­gatási tevékenység korszerű információs rendszerét, — tanulmányterveket készít a tanácsi döntéselőkészítési folyamatok igényeinek megfelelően, — tájékoztatja a különböző tanácsi és társadalmi szerveket a főváros fejlődésével kapcsolatos ellátási mutatók változásáról és más egyéb területek fejlődési tendenciá­járól is, — kiadói joga alapján módszertani és tá­jékoztató tanulmányokat készít és terjeszt. Az alapítólevélben foglalt valamennyi feladat ellátását csak az intézmény szerveze­tének további kiépítésével, a feltételek megteremtésével lehet fokozatosan bizto­sítani. A Főinform alaptevékenysége, az egységes tanácsigazgatási információs rend­szer kialakítása érdekében, a városvezetési adatbanknak zárt egységekben történő létrehozása és üzemeltetése. Zárt egységek alatt azt kell értenünk, hogy minden egyes részfeladatot úgy kell kiválasztani, és eze­ken keresztül az egyes részterületek infor­mációs rendszerét úgy kell létrehozni, hogy az: — önállóan is üzemelni tudjon, s már a létrehozás első pillanatától az adott szak­igazgatási munkák megkönnyítését, kor­szerűsítését eredményezze, illetve — a teljes rendszernek egyértelműen része, építőköve legyen, s lehetőleg minél kevesebb utánigazítást igényeljen. Öt fő modul A Főinform a városvezetési adatbank létrehozásához 5 fő témakörre (modulra) bontotta a feladat megoldását. Sőt, mivel ezen modulok adatnagysága, bonyolultsága olyan mértékű a főváros viszonylatában, hogy sokszor áttekinthetetlen, kezelhe­tetlen, valamennyi fő témakört további altémákra, alrendszerekre bontja. Ezzel a minél gyorsabb, minél szélesebb körű kor­szerűsítést kívánja elősegíteni. Meg kell kü­lönböztetnünk: — területi, — épület, — hálózati, — szervezeti és — népességmodult; továbbá a felsorolt alapmodulokban tárolt adatok naprakészségét biztosító ún. igaz­gatási modult. Az egyes témakörök tartalmát röviden a következőkben ismertetjük: A zerületi modul az egész városvezetési adatbank alapja. A főváros közigazgatási határa áital bezárt terület teljes körű fel­dolgozásával biztosíthatjuk elsődlegesen az információk körének egyértelmű behatá­rolását. Ez egyben a városvezetési adatbank korlátját is képezheti. A területi modulon belül meg kell különböztetni a közigazga­tási határon belül megjelenő, tartalommal rendelkező pontokat és pontsorokat, mint pl.: két közterület (két utca) metszés­pontjában megjelenő koordináta érték vagy egy ingatlan határait meghatározó pontsor érték. E modulban kezelendő, önálló alrend­szerként, az ún. közterület-azonosítási al­rendszer is, amely lehetővé teszi a főváros közigazgatási területének kerületekre, al­kerületekre, városrendezési körzetekre vagy éppen népszámlálási körzetekre, ta­nácstagi választókörzetekre való bontását. A közterület-azonosítási alrendszert in­tézményünk az elmúlt években alakította ki. Ehhez olyan kiindulási alaptérképet kel­lett készíteni, amelynek segítségével a köz­területek információi számítástechnikai esz­közökkel feldolgozhatóvá váltak. A város­rendezési térkép 1199 db szelvényét kel­lett ennek megfelelően olyan kódszámok­kal és információkkal ellátni, amelyeknek segítségével a közterületek (utcák, terek stb.) gépi tárolását és tetszés szerinti visz­szakeresését biztosíthatjuk, de lehetőség nyílik egyes utcaszakaszok, háztömbök vagy a közterületek csomópontjában meg­jelenő kódszámok segítségével tetszőleges területek lehatárolására is. A főváros mint­egy 23 ezer csomópontja alapján alakíthat­juk ki azt az adattárolási és visszakeresési rendszert, amelyet gépi program segítségé­vel üzemeltetünk. Mivel a közterületazo­nosítási rendszer tartalmazza az ún. utca­sarki házszámokat is, lehetőség van minden olyan információnak térbeli feldolgozásá­ra, amelynek megjelenési címét s ezen ke­resztül helyét megfelelő pontossággal is­merjük. A térbeli azonosítás több szempontból is alapja a tanácsigazgatási munkának, hi­szen a tanácsi munka területi szervezettsé­gű-Az épületmodul tagozódását a magasépíté­si létesítmények funkcionális jellegének megfelelően alakítjuk ki; ezen belül is a leg­nagyobb volument, a lakóépületeket két alrendszerben kezeljük: — az IKV alrendszer az állami kezelés­ben levő épületállomány adatait tartal­mazza, — a társas- és magántulajdonban levő épületállomány információit egy másik al­rendszer kezeli. Az IKV alrendszer 1976 óta üzemel a fő­város területén. Negyedévenként ellen­őrzik és korrigálják az épületenként mint­egy 220 adatot. Ezzel segítik a kerületi iKV-k műszaki, gazdasági tervezését, vala­mint a főváros állami kezelésű épületállo­mányának állagával kapcsolatos tevékeny­ség előkészítését. Ez az adattömeg képezi a jövőben a lakásnyilvántartási rendszer alap­ját is. A 220 adat tartalmazza az egyes épületek építési évével, szerkezetével, közm ű-el látottságával, lakásál lományával kapcsolatos alapvető információkat és a részleges vagy teljes felújítással összefüggő adatokat. Ezeket tetszés szerinti összetétel­ben és területre vetítve hívhatjuk le. Az óvodák és általános iskolák épületál­lományára vonatkozó rendszerjavaslatot már elkészítettük és megvitattuk, várha­tóan még 1979-ben feldolgozzuk az adat­állományt. A hálózati modul a közműhálózatok mű­szaki, gazdasági és egyéb adatait tartal­mazza majd. Ez most készül. A főváros te­rületén 11 jelentős közműhálózat van: a Vízműveké, Csatornázási Műveké, Elektro­mos Műveké, Gázműveké stb. A 11 féle közmű közös nyilvántartási rendszerének alapját a térbeli elhelyezkedésükre vonat­kozó adatok képezik. Az egységes nyil­vántartásnak az a haszna, hogy bár vala­mennyi közmű műszaki, gazdasági tevé­kenységének fejlesztése saját nyilvántartási rendszere segítségével történik, mindegyik megismerheti mindazon közművek adatait, amelyek saját létesítményének közelében, meghatározott távolságon belül húzódnak. Ez a karbantartásnál, hibaelhárításnál, fel­újításnál és a beruházási tevékenységnél ma már elengedhetetlen. Ma még minden­napos eset, hogy a Csatornázási Művek munkagépe eltépi az Elektromos Művek feszültség alá helyezett kábelét, vagy hogy a telefonkábelek szerelésére kialakított ak­nákban gázszivárgás miatt nem lehet dol­gozni. A hálózati modul kialakítása során igen bonyolult nyilvántartási rendszer üze­meltetését kell biztosítani. A közműnyil­vántartásnak szinte órára kész adatállo­mányt kell mindenkor tartalmaznia, ha azt akarjuk, hogy valóban biztosítsa a rendkí­vüli csőtörések vagy egyéb hiba esetén a szükséges adatszolgáltatást. A közműnyil­vántartási rendszernek másik probléma­köre, hogy az információk jelentős részét síkban és térben egyaránt kell ábrázolnia. Ehhez térképrajzoló és -leolvasó gépeket kell beállítani. Figyelembe véve, hogy a főváros közmű­hálózata közel 34 ezer km, s hogy a köz­műveknél évente kb. 20 ezer hibát kell elhárítani, az útbontások száma pedig to­vábbi 10—15 ezer közé tehető, kitűnik, hogy évente átlagosan minden km adatál­lományában változás következik be. Ha a közművek szakaszolását, vagyis a nyilván­tartás alapját el akarjuk készíteni, akkor kb. 30 m-es szakaszokra kell felosztanunk minden hálózatot. Ez 1,2 millió szakasz, s a hozzájuk tartozó 240 millió jel (szám, 2

Next

/
Thumbnails
Contents