Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: A Nemzeti Múzeum homlokzatának részlete Csigó László felvétele

BUDAPEST A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LA)OS Főszerkesztő helyettes: VARGHA BALÁZS A szerkesztőség elme: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 3S1-918 Kiadj»: A Lapkiadó Vállalat VII. Lenin krt.9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 79.0030 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik havonta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési dlj: negyedévre 45,— Ft, félévre 90,— Ft, egy évre 180,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig, I. Országház u. 20. Olvasószolgálat: VIII.Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: SEBŐK MAGDA Képszerkesztő: SÍVÓ MÁRIA Tördelőszerkesztő: BUZÁSSY LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Aczél Kovách Tamás: Költségvetésünk 1979-re ... 4 Major Tamás: Otthonaim 6 Tamás Ervin: Leninváros 10 Ormos Mária: Országmentési kísérlet 1918-ban 14 Kende János: Vörös március 16 Csenki Imre: így láttam Bartókot 20 Vargha Balázs: Kálnoky László, a koporsókísérő bohóc 1 22 Vadas József: Éjszakai napsütésben 24 FÓRUM Mihály Éva: Lakótelepek helyett városokat 28 Rádi Péter: Autók vagy emberek ? 31 Az Iparművészeti Múzeum (Honismereti pályamunka) . . 34 Szilágyi András: Két ötvösremek 38 A címlapon: A Nemzeti Múzeum homlokzatának részlete Csigó László felvétele A hátsó borítón-Koszta József: Muskátlis lány Schiller Alfréd felvétele XVII. ÉVF. 3. SZÁM 1979. MÁRCIUS ÁRA: 15 Ft Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PAIZS GÁBOR, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója; Dr. SÁG VÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltárfőigazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke MESTERHÁZI LAJOS Hatvan év múltán A közelgő jubileum alkalmából meglátogatta szerkesztőségünket Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Méhes Lajos, a KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Németh Károly 1965-től 1974-ig két olyan tervperiódus idején állt a budapesti pártmozgalom élén, amely a főváros fejlődésében igen fontos eredményeket hozott; Méhes Lajos tavaly áprilisban vette át munkakörét. Budapest erős ütemben épül, gazdagodik. Azonban nem kevésbé fontos az a belső, lényegi változás, amely a város politikai vezetőivel szemben támasztott igényekben végbement, s amelyet némiképp egy statisztikai adat is jellemez: ma a budapesti pártapparátus dolgozóinak csaknem kétharmada egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezik, és ezt nem holmi minősítési előirás hozta így, hanem a bonyolultabb feladatok és a megnövekedett felelősség követeli. Az általános és szakmai műveltség növekedése a főváros lakosságát általában is jellemzi: igényesebb vezetést kíván a közvélemény és a közélet irányítóitól. A beszélgetés első témáját az évforduló adta: milyen helyet foglal el a nemzeti köztudatban a Tanácsköztársaság emléke. Az az emlék, amelyet huszonöt éven át minden lehető eszközzel és módon csak mocskoltak, amelynek védelmében szót emelni — közönséges bűncselekménynek számított egykor. Az az emlék, amelyet még a felszabadulás után is hosszú ideig — finoman szólva — „szelektíven" ápoltak, elintéztek néhány közhellyel. Világtörténelmi jelentőségéről kevesebb szó esett, mint — valódi vagy vélt — hibáiról. A „tizenkilencesek" a legsötétebb korszakban is éltetői voltak az illegális és legális munkásmozgalomnak, és nem csekély szerepet játszottak abban, hogy a nyilas demagógia a munkásság értékes zömét nem tudta kikezdeni. Az utolsó húsz évben, de különösen az ötvenedik évforduló óta, persze, sok minden történt 1919 felelevenítése, megértése s megértetése érdekében. Ma már nem elszigetelt időszaknak látjuk történelmünknek ezt a 133 napját; egyre inkább föltárul Petőfiig, Táncsicsig visszanyúló, mély beágyazottsága csakúgy, mint az egyetemes emberi felszabadulásért folytatott harc jelentősége és értéke. Egyre újabb dokumentumok nyomán ámuló tisztelettel adózunk a szinte máról holnapra támadt, tehetséges, fiatal vezetőgárdának. Varga Jenő, Lukács György és egész sor kiváló tudós, értelmiségi szakember kapott irányító szerepet. Háború és blokád szorongatásában, kétségbeejtő körülmények közepette is mi mindenre tudott kiterjedni a figyelmük: az oktatás, a kultúra, az egészségügy, az államigazgatás úgyszólván minden területén máig példamutató intézkedéseket tudtak hozni. Sok minden történt tehát, és mégsem elég. A széles közvélemény történelmi tudatában még ma sincs igazán a maga helyén 1919. Nyilvánvaló, hogy egyebek között a szépirodalomnak és az ismeretterjesztésnek e tekintetben még sok az adóssága. Általában is látnunk kell: a történelmi tudat a mi általános műveltségünk gyönge pontja. Amiről talán az alapfokú iskolai történelemtanítás is tehet; érdemes volna közelebbről megvizsgálni. A beszélgetés ezután a fővárosra terelődött. Mint tudjuk, a bosszúálló reakció 1919-ért már a „fővezér" első megnyilatkozásában a „bűnös várost" tette felelőssé. Különös dolog pedig, amit nem is nagyon tartunk nyilván: nem egy vidéki város, sőt, falu a maga direktóriumát megalakította és a proletárdiktatúrát kikiáltotta — már 1919. március 21. előtt! Az adott 1