Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Dr. Radnai Lóránt: A ráckevei kastély

Lóránd munkássága készítette elő annak a légkörnek a kialakítását, amelyben most végre lehetőség nyílik a tervek megvalósítására. Dr. Rados Jenőnek a közelmúltban elkészített tanulmányai, kutatásai és tervei biztosítják, hogy a kastély helyreállítása történelmileg és szakmailag egyaránt hitelesen folyhat. A ráckevei kastély eredeti építtetőjét és tervezőjét ismerjük, és ez hazánk építészeti múltját tekintve különös jelentőségű. Savoyai Jenő herceg volt az építtető, aki — állítólag mint XIV. Lajos törvénytelen fia — Párizsban született 1663-ban. A kis termetű, vézna főurat nem tartották alkalmasnak a katonai pályára, ezért papnak szánták. A sors iróniája, hogy a „kis apát"-nak gúnyolt emberkéből Európa egyik legnagyobb hadvezére lett. Szobra a bécsi Burg és a Budavári Palota előterét díszíti. Tény, hogy Savoyai Jenő csalódottan hagyta el XIV. Lajos udvarát és szolgálatait I. Lipótnak ajánlotta fel. A törökök elleni harcokban többek közt Esztergom és Buda alatt szerzett érdemeket. 1688-ban Belgrád bevételénél már másodízben sebesült meg. Zentánál 1697. szept. íi-én átütő sikert ért el, amikor a Tiszán átkelő török sereget megverte. Ennek eredménye volt, hogy 1699-ben a karlócai béke megkötésekor csaknem egész Magyarország felszabadult a török megszállás alól. Később hadvezére lett a bajor és olasz seregek ellen vívott csatáknak. Harcolt Németalföldön és Franciaországban, a törökök ellen pedig újabb győzelmet aratott Szendrőnél, Sabácnál és Orsovánál. Győzelmei elismeréseképpen jutott a Csepel-szigetet magába foglaló magyarországi birtokhoz, amelyeknek központja Ráckeve volt. A község állítólag az al-dunai Kővin községből idevándorolt délszlávoktól kapta nevét, és 1536-ban már mint Ráckeve szerepel az oklevelekben. A községet a törökök feldúlták, majd kitakarodásuk után az egész Csepel-sziget az Eszterházyak birtoka lett. 1695-ben Heiszler Donát tábornok vette meg, akinek özvegye 1698-ban adta el — nagy állami hozzájárulással — Savoyai Jenőnek. Az általa építtetett kastély azt bizonyítja, hogy birtokával messzebb menő tervei voltak. Savoyai Jenő 71 éves korában halt meg Bécsben. A birtokot később Albert Kázmér lengyel származású szásztescheni herceg és felesége, Mária Krisztina (Mária Terézia leánya) vette át. Az előbbinek nevét Albertfalva és a bécsi Albertina gyűjtemény, az utóbbiét a budai Krisztinaváros neve őrizte meg. Valószínű, hogy már a múlt század elején lakhatatlanná vált a kastély. A belsejében épített új födémek közbeiktatásával magtárnak, szolgálati lakásnak, irodának használták. Időközben az épület állaga nagyon leromlott. * Ráckeve község 1699-ben járult hozzá a kastély építéséhez. Helyét a soroksári Dunaág partján választották meg, hogy a Dunára kilátás nyíljék. A tervező, Johann Lucas Hildebrandt osztrák szülőktől származott, de már Olaszországban született és tanult. Savoyai Jenő piemonti seregében mint hadmérnök három hadjáratban vett részt. Valószínűleg innen ered kettejük kapcsolata. Amikor a császári seregek Savoyából és Piemontból kivonultak, Hildebrandt is Bécsbe került. A mantuai Gonzagák levéltárában előkerült levelekből az derült ki, hogy a ráckevei kastély építése 1701-ben kezdődhetett meg. Az építkezés befejezése idején már Mayerhofer András, a Salzburgból ideszámazott építőmester is közreműködött. Hildebrandtnak a ráckevei kastély építése után újabb feladatok jutottak. Ezek közül a legnevesebbek Bécsben az alsó és felső Belvedere, a Daun-Kinsky palota, a Szent Péter templom és a salzburgi Mirabell kastély voltak. A ráckevei volt Savoyai kastély léte tehát azért is jelentős, mert építője a közép-európai barokk építészet egyik leghíresebb mestere volt, aki ezzel az első nagyobb munkájával kezdte meg pályafutását. A kastély alaprajza eredetileg U-alakú volt; az akkor még jelentéktelen országútra és a bizonyára még érintetlen Duna-partra nyílott. Az U-alakú épület középszárnyában voltak a reprezentatív nagytermek, amelyeknek valószínűleg a kastély mögötti díszpark felé is volt kijáratuk. A kastélyról nem maradt fenn eredeti alaprajz, így nehéz megállapítani a helyiségek eredeti szerepét. Az oldalszárnyak nyilvánvalóan a vendégszobákat és egyéb, kevésbé jelentős helyiségeket foglalták magukba. Az U-alakú udvar lezárása a Duna felé később, de még a XVIII. században történt. Ide az istállók és kocsiszínek kerültek. 43