Budapest, 1978. (16. évfolyam)
2. szám február - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos feljegyzéseiből
A budavári miliőben felnövő Thallóczy Lajos (1857—1916) korán, alig 16 évesen kezdi irodalmi működését. Még egyetemi hallgató, amikor már (1877-től) az Országos Levéltár tisztviselője, 8 év múlva pedig a közös pénzügyminisztéri'i m levéltárának igazgatója Bécsben. Pályája gyorsan ível felfelé; kevés magyar hivatalnokember jutott el olyan magas polcra abban a korban, mint ő. Budapesttel soha nem szakította meg kapcsolatát. Hivatalánál fogva is — a közös pénzügyminisztérium levéltárának igazgatása mellett a bosnyák-hercegovinai osztály egyik főnöke — sokat kellett Budapesten tartózkodnia. Bécsbe igyekvő magyarok is sűrűn keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal, kérték segítségét; a Bécsben hosszabb ideig tartózkodó ösztöndíjas művészek, kutató-történészek pedig otthont találtak nála. Thallóczy közben bejárta egész Európát, de élete végéig érdeklődésének középpontjában állt Budapest. „Az utazásnak sok haszna van, — írja egy helyütt, idézve régi, levéltárbeli kollégájának szavait — valamint az ildomos gazda az ő négylábú jószágát is kifogja a járomból s kicsapja a mezőre, azonkcp a státus (állam) i:. tartozik meglegeltetni az ő kétlábú masináit, hogy újult erővel vontassák tovább a hajót. De messzire kell elmenni s feledni a mindennapi munkát . . ." Thallóczy szinte naponta készített feljegyzéseket — naplót. Néhol nagyon vázlatosan, szinte csak emlékeztető szavakkal; máskor meg leírásai költői szárnyalásúak. * Fővárosunkról 1890-ben ír először: „Öt év óta csak olvastam egyes dolgokról, most újra felfrissítém egyfelől a gyermekkori emlékeket, másfelől tapasztalhattam az új intézmények nagyszerű voltát. A belforgalom a helyiérdekű vasutak s a villamos vasút által megtízszereződött, a város perifériája küljebb tolódott. Az Andrássy út elsőrangú európai városbéli élénkségével hat, míg a Nagykörút, mely épülő-félben van, az új nagyváros lüktetését tárja elénk. Sok épület, elevátor, közraktárak, gyárak, malmok működnek, s a Kelet felől jövő idegen csakugyan Budapesten láthat nagy európai várost először. A nyugati pedig ugyancsak tanulhat a legszélsőbb centrum sok minden mintaintézményéből. Bizonyos optimizmus vesz erőt az emberen, midőn mindezt látja, bízni kezd a nemzet jövőjében, mert a benyomás nem egy sülylyedő, de egy folyton gyarapodó nemzeterőé . . ." Az 1910-es évek elején a polgármesterek — Báczy István és Vasziljevics János — autót, kocsit küldenek, hogy a főváros nevezetességeit megnézhesse. Thallóczy ilyenkor ügyelő szemmel, mindenre kiterjedő érdeklődéssel utazgat, gyűjti benyomásait. Feljegyzi pl. azt a ritka eseményt, arfíikor Ferenc József, a király egyszer-egyszer Budapestre látogat: „Vasziljevicscsal mentem fel városi autón a Várba. Fél óráig telt, mire a kocsisoron átjutottunk. Lehettek vagy 1500-an a sok királyi teremben, illetőleg az országos helyiségekben . . . Hiányzott egypár markáns alak. Néhány diplomata hölgy kivételével a hölgykoszorú inkább vastag szalonna-levelekből, mint virágokból állt. A lányok sem voltak valami különösek. Úgy látszik, valami rossz évfolyam járja. Ismerősöm volt elég ... A díszruhákból is kijutott bőven, de nagyobb része ízléstelen volt. Radványszky Géza magyar zománc-csattos ruhája volt a legszebb. A papok vörös mundérban feszelegtek . . . Mondhatunk akármit, hogy az efféle világi hiúság, minthogy az is, de a város élénkítésére nagyon hasznos. A szállodák tele vannak, s csak kocsi-bérből 2500 korona folyt be az este. Bizonyos, hogy király kell ide . . ." Több alkalommal — a delegációk budapesti ülésezései alkalmával — kirándulásokat szervez a polgármesterek segítségével az osztrák delegátusok részére, hadd ismerjék meg a ,,testvér"-város értékeit. Mikor az akkor épülő Wekerle-telepet nézik meg, így ír: „A magyar pénzügyminisztérium is panaszolta, hogy 12 millióért apró lakásokat építtetett, belekerültek 36 millióba, mint Lukács László pénzügyminiszter mondotta. És ezt Wekerle-telepnek nevezik . . . Ezeket akarjuk megnézni az osztrák delegáció 31 tagjával. Ki lesz rendelve 18 automobil, intelligens városi tisztviselőkkel. A kenyérgyárban reggeli, szóval, hogy lássanak valamit . . ." Másnap így folytatja: „. . . ötvenen, Baernreither, Clam, szóval a crémje 17 autóval megindultunk Vasziljevics vezetése alatt. A kirendelt városi tisztviselők meglehetősen maflák voltak, mert zavar volt az indulásnál. Először megnéztük a Ludovika mellett épült városi kislakásokat, ahol egy szoba 200—230 K évenként, a nagyobb lakásos házakat, maximum 300 K-val kiadva. Onnan Kispestre, Wekerle-falvát megnézni. Ezt az állam csinálta s máris ezer ember lakik benne, 520 tanköteles gyerekkel. Bizony, csinos, ízléssel épült egy falu ez, melyet Wekerle állami telkekre építtetett. 31/5 százalékot hoz most a kincstárnak. A lakások tiszták. Az osztrákokat meglepte ez a szociálpolitikai munka . . . Wekerle-falváról elmentünk a városi kenyérgyárba, melynek legalább az a haszna van, hogy a kenyérárak nem emelkedtek. Ott volt egy jó hideg déjeuné, jó borral és sörrel. Utána a mintatanodába. Olyan tornaterem van ott, hogy a gimnáziumokban sincs különb. Onnan elmentünk a legényotthonba. Magnéztük a Berzencei utcai kislakásokat (4 ház) „Egészen szerelmes lettem Thallóczy Lajos .Az Andrássy út elsőrangú városbeli élénkségével hat . . ."
