Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos feljegyzéseiből

láttam a halpiacon. Valóságos gusztus végignézni a helyiséget. Ma csak a virágban tapasztaltam, hojgy szegényebb a díszflóra, mint egyébütt. . ." Egy nyári este, amikor ismét Budapesten van, ezt írja: „Este Erdélyi Gábor fiakeressel és Szalay László kollégámmal felvágtattunk a Rózsadombra . . . Gábor kocsis persze részeg volt, de isten segítségével mégis felkaptattunk. Ott, ahol most a rózsadombi villák emelkednek, gyermekkoromban járkáltam Wein Manóval szőlőlopási célzatból, s apró viskókon kívül nem volt ott semmi. Most tele van az egész jobb oldal ékes villákkal és egy quadrát méter ára 78 korona. A kilátás remek, a Hármashatárhegyről elnézve innen a legszebb Budapest. Egészen szerelmes lettem az én Budapestembe. Olyan ez, mint a szépasszony szép ruhában. Mindene szép, tündéries, csak nem jó viszonyt kezdeni vele, mert a ruha alatt sok a féreg . . ." * 1911 őszén ezt jegyzi fel: „Ma reggel... a Mária Terézia téri fővárosi iskolához hajtattam, amely a maga gyermekpszichológiai és pedagógiai berendezésével, továbbképzési tanfolyamaival tényleg rendkívül tanulságos. Lehet Európában ilyen modern intézet, de ennél modernebb egy sincs . . . Aztán a felső kereskedelmi leányiskolába, amely elhagyatott épület, ahol a német nyelvet is oktatják mechanikus tanítási móddal, de rendkívüli leányanyaga szép. Nem csodálom, hogy a tanárok elfelejtik néha a pedagógiát . . ." „Elmentem a Bartoniek Géza vezette Eötvös-kollégium új épületébe, amely a Gellérthegy oldalán, a Ménesi úton van. Alpár Ignác tervei szerint készült, a berendezés praktikus, de látszik, hogy a tervet megváltoztatták és igen sokat akartak egy kis helyen összeszorítani. Nem tette rám azt a benyomást, amelyet én magam gondoltam. Csak a tornaterem szép, dehát a hely fekvése és a levegő sok mindent pótol. Annyi bizonyos, hogy a mi időnkbeli tanárjelölteknek ily jó dolguk nem volt... A könyvtárról bőven van gondoskodva. Ott őrzik különben Eötvös József könyvtárát is, amelyet Eötvös Loránd adott az intézetnek . . ." Azután így folytatja: „Áthajtattam a Szent Imre kollégiumba. 220 növendék van benne, csupa katholikus dzsentri fiú és szegényebb sorsú ember fia is. A jobb módúak külön szobában laknak és 1200 koronát fizetnek, akik kettesével laknak, 1000 koronát. Megismerkedtem a praefektussal, aki a Pázmáneumban (Bécsben) tanult, de a nevét elfelejtettem. Igen jóképű, erős hazafiságú ember, akivel nyíltan beszélgettünk. Szórói-szóra ezeket mondta: ' t Ez a magyar ifjúság a jövő Magyarország képe. A dzsentri fiúk nem tanulnak egyáltalában, csak lumpol-39 s az épülő félben levő népotthont. Budapest rendkívül költekezik, így látja az ember, hogyan dobálják a pénzt . . ." Másnap még hozzáteszi: „. . . Még mindig a fejemben motoszkál az a tegnapi kirándulás, mennyi pazarlás és svihákság. Eszembe jut, hogy a népotthonban a konyhaszekrényre rá van ütve egy magyar gyár bélyege, s az egyik képviselő megvallotta, hogy azok bizony Heldesheimböl valók . . ." Egy hónap múlva újra Pesten van, s a lakbérekről ír feljegyzést: „Beszéltünk a lakásdrágaságról. Sényi 3300 koronát fizet, ezer koronával emelték a bérét. A telkek ára felment, az ember nem tudja, hol lakjék . . ." Thallóczy kedvenc budapesti setaja a piacokra, a Vásárcsarnokba vezet. „Ma hűvösebb a levegő — írja egy helyütt — mintha eső készülne ... Fél hatkor hajóval a Boráros térre megyek. Bájos lenne ez a vízi utazás, ha ezek a lomha jármüvek ügyesebben tudnának kikötni. A Vámháztól (ma a Közgazdasági Egyetem épülete) mondhatni majdnem az elevátorig tele volt a part vidéki gyümölcsös kofákkal, kik egyszerre beszélnek. Érdemes volna egyszer közéjük menni, de nem úri ruhában". Más alkalommal a budai oldalra hajókázik át s ott sétálgat: „Reggel hajóval a tabáni állomásig. Rácz-fürdőtől toronyiránt neki a Gellérthegynek. A Kioszkban fenn reggeliztünk. Fenomenális kilátás, elnézném napestig. Grandiózus panoráma. Igazán szégyenletes, hogy a pesti publikum teljesen elhanyagolja . . . Innen körüllépve a Citadellát, a kis Gellérthegyről lementünk a régi tabáni temetőbe, a honvédek sírjához. Valami remek ez a temető. A legkicscbb panoráma központja. Előtérben a Vár, délre a Gellérthegy, nyugatra a Sas-és Kakukk-hegy, keletre a Sváb-hegy (Széchenyi-hegy) vidéke s a távolban az Alföld. Szebb helyen nem aludhatja álmát volt ember . . ." Pár nap múlva írja: „A félhatos hajóval a Tabánba, onnan a Gellérthegy egy másik pontjáról megmásztam a hegyet, majd egy kerülővel vissza a Tabánba. Az utak igazán jó karban vannak, csak épp az emberek hiányoznak. Két porosz családdal találkoztam, meg az útkaparókkal. Határozottan állíthatom, hogy a városi hatóság különb, mint a lakosság. Azok mindent megtesznek, de az emberek csak a lapos kocsmákba járnak. Ha Bécs munkás-polgári, akkor Budapest igazán krehwinkel vagyis ketrec-emberekből áll. A budai Kioszkban megreggeliztem . . . Azután átmentem a nagy vásárcsarnokba, megnéztem a gyümölcsöt. Mondhatom, hogy pompás és sok, s olcsó is. Valami hatféle cseresznyét kóstoltam és a gyomrom valóságos lekváros bödön lett. Rendkívüli tokhalakat az én Budapestembe" feljegyzéseiből ,,A Vámháztól . . . tele volt a part vidéki gyümölcsös kofákkal . . ." (Klösz György felvétele- '