Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné dr. Gálos Magda: Városmajor utca

Konrádyné dr Gálos Magda Városmajor utca Állok Dunánk szélén, a pesti parton: Előttem a kép, színdús üde karton: Felleg s hegy által a menny kékje csorba, A nap most száll le a város-majorba . . . Arany János: Vojtina ars poétikája Ez a kis épület a 20-as számú ház udvarán áll, valamikor kocsma volt I. A Városmajorról elnevezett öreg krisztinavárosi utcának nincs dicső őse; középkori maradványai, régi fényes palotái sincsenek. Csak kétszáz éves. Fái közül akad, amelynek évgyűrűi is ennyit mutatnak. Műemlékek bújnak meg kertek mélyén. Történelmi jelentőségű megbeszélések folyt k le több helyütt. Neves intézmények voltak és vunnak az utcában. írók, művészek lakták és lakják názait. A Városmajor és környéke történetéről csak a hódoltsági idők óta vannak adataink. Ezen a tájon akkor még híre sem volt utcáknak. A Rózsadomb és a Kissváb-hegy (ma Martinovics-hegy) közötti völgyes térség: mező, kaszáló, jóformán egybefolyt. Ha tavasszal a hegyekből lezúduló vizek kiárasztották a Duna felé futó Ördögárkot, ingovánnyá vált a terület mélyebb része. A budai magisztrátus a tőreiktől való felszabadulás után sem fordított sok gondot erre a vidékre. Az osztrák katonai hatóság építési tilalmat rendelt el, várvédelmi okokból, hogy a területet áttekinthessék. Csak gróf Daun Henrik, a városparancsnok, építtethetett magának tekintélyes villát, a későbbi Városmajor utca felső végén, 1724-ben. Tervrajzát a Fővárosi Levéltár őrzi. Körülötte angol-kert volt, s ez lefelé majorságban folytatódott. Később még feljebb, a mai János kórház táján vámházat emeltek, szemben vámőrlaktanyát. A nyaralót és a majorságot Daun 1730-ban eladta Buda városának s így városi major lett, a nyaraló pedig később városi kocsma, melynek még táncterme is volt. A majorság folytatását Ecce liomo rétnek hívták, a szélén álló szoborról. A majorsághoz vezető szekérutat Stadtmayerhof-Gasstmak nevezték kezdettől. A múlt század utolsó negyede óta Városmajor utcának. II. József rendeletére lett a Városmajor nyilvános kertté — Budán az első ilyen park volt. Története külön tanulmányt érdemel. Többezer fát telepítettek területére, ezek közül néhány szilfa állítólag még az elsőkből való, vagy legalábbis azok lehullott magjaiból nőtt ki. Csak egy-két mozzanatot említek meg változó sorsáról. F.lső évtizedeiben a legszebb budai „mulatóhely"-ként emlegetik — 1800-ban itt rendeztek József nádor tiszteletére nagy kivilágítást. Rosier 1809-es kalendáriuma nem győzi dicsérni a fasorokat, bokrokat, a gyepet. A 19. század közepe táján körhinta, mutatványos bódék tették szórakoztatóbbá. Virágzott (a Szamos utca táján) a Majomhoz cégérezett kocsma is — de mindezzel el is csúfították. 1886-ban, Buda visszafoglalásának évfordulóján, nagy népünnepély színhelye volt. 1896-ban „méltatlanul elhanyagolt sétálóhely"-nek nevezik a Fővárosi Lapok és „víg, de gondozatlan teriilet"-nék. Pálóczy Lipót könyve. Amikor az Ördögárkot végre befödték, a Fővárosi Kertészet, amely eddig csak a lehetőségek szűk keretében gondozta, újjávarázsolta. Csaba utcai alsó végén a kis és a nagy modem, vasbeton templomépület zárja le a Városmajort. Szobrai: Horvay János Beethovenje és Kisfaludy Stróbl Zsigmond Vadászezred emlékműve. De hová lett a kedves bronz Hüvelyk Matyi ? A Városmajor utca kialakulása az építési tilalom feloldása után az 1770-es években kezdődött. Gál Éva krisztinavárosi topográfiája összegyűjtötte az első idők pontos adatait. A gazdag polgárok felparcellázták és eladogatták szántóikat. A mai 1—3 szám helyén épültek a legelső szerény házacskák. Kapások, vincellérek telepedtek ide, és lassan a Csaba utcáig (amelyik akkor még ösvényféle volt csak) egyre több ház épült fel. Szükség volt a A „Testgyakorlati és vízgyógyintézet" a XIX. század végén