Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Dr. Bartke István: Még egyszer az iparfejlesztésről

séhez vezettek. Mégis úgy vélte, hogy a közhatalomnak nincsen joga a szabad piacon beavatkozásra, végső soron e káros jelenségnek közvetlen eszközökkel való megakadályozására. Éppen ezért elvetette a községi lakásépítés gondolatát is: .. .a fővárosnak, mint minden adminisztrációnak feladata csak addig terjedhet és nem tovább, létesíteni mindazt, minek megadására és létesítésére az egyéni tulajdonos képtelen. Nem óhajtjuk ennek következtében azt sem — mint ez más városokban történt, és mint ez bizottságunk kebelében és a sajtóban is szóba hozatott —, hogy a főváros maga építsen olcsó lakásokat, mert nem tekintjük sem jogosnak, sem célszerűnek, hogy az adminisztráció egyenesen, mint az adminisztráltak vetélytársa lép fel". E gondolatmenet alapján Neményi Ambrus — néhány menhely építésén kívül — csak olyan javaslatokat tett, amelyek nem alkalmasak a lakástermelő piac közvetlen alakítására. Javasolta, hogy az állam, illetve a főváros telek- és adópolitikájával támogassa a — mai kifejezéssel élve — telepszerű családiház építést, valamint hogy „közhasznú építkezési társaságokat", lakásépítő szövetkezeteket hozzanak létre, és ezek működési feltételeit az állam, illetve a község szavatolja. Gerlóczy Károly lényegében Neményi Ambrus véleményét fogadta el. Úgy vélte, hogy ,,o lakásügy rendezésében a kedvezmények és könnyítések terén a megengedhető legszélsőbb határokig kell elmenni, állandóan a legerélyesebben kell üldözni a lakásuzsorát, emellett azonban ügyelni kell, hogy ezen nagy akció folytán közgazdaságilag pótolhatatlan kár és veszteség ne okoztassék, s a jogos magánérdek kellő oltalomban maradjon". Tehát azon a véleményen volt, hogy „a kérdés gyökeréig ható üdvös intézkedések csak a magántevékenység által tehetők." Nem vonatkozott mindez, persze, a szükséglakások építésére, ami különösen a kolerajárvány miatt vált fontossá. De már akkor is a magánváflalkozásra kívánt támaszkodni; az építési szabályzat módosításával a magántőkét biztatta ideiglenes jellegű szükséglakások építésére. Gerlóczy másik javaslata is a fenti elven belül maradt: a lakáshelyzet javulását a munkáltatókra vonatkozó kényszertörvény bevezetésétőr várta; e szerint a munkáltatók volnának kötelesek munkásaiknak lakást építeni. A kolerajárvány során felállított szükség-barakk (Korabeli rajz a Vasárnapi Újság 1892. 42. számából) Csigó László reprodukciói Budapest térképe 1892-ből. A fekete pontok a kolerás megbetegedések sűrűségét jelzik 32