Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Vargha Balázs: Örkény István útja a groteszktől a groteszkig I.

Irodalmi városképek Vargha Balázs Örkény István útja a groteszktől a groteszkig I. Időrendben? Föllelkesedtem, sőt meghatódtam, mikor először hallottam annak idején, hogy Örkény István ilyen címmel adja közre írásainak sorozatát: Időrendben. Régóta házalok azzal a javaslatommal, hogy nagy írók életművét — legalábbis a költőkét és a drámaírókét — egyetlen teljes időrendbe szerkesztve kellene kiadni. Hadd lássa az olvasó, mi foglalkoztatta az írót napról napra. Mutassa meg az írások rendje, hogyan felelgetnek egymásnak a versek és a levelek, a napi feljegyzések és a műfordítások, a drámák meg a mindennapok drámai helyzetei. Aranyt, Petőfit, Adyt, Csokonait szerettem volna ilyen kiadásban olvasni. íme — gondoltam —, megtört a jég; ha Örkény elkezdi, már lehet rá hivatkozni. Csalódtam. Kiderült, hogy ő nem így érti az időrendet. Sorozatát műfajok szerint tagolta (regények, elbeszélések, színművek, riportok), csak a köteteken belül tart időrendet. Nem Örkényben csalódtam persze, hanem a magam összes kiadásötletének életképességében. Vita a szerkesztővel Több mint negyven éve annak, hogy Örkény István fölvitte egy novelláját a Szép Szó szerkesztőségébe. A Mária Valéria — ma Apáczai Csere János — utcában „Cserépfalvy Imre kiadójának egyik papírokkal, könyvekkel és kéziratokkal zsúfolt, roppant szűk és piszkos emeleti helyiségében" fogadta őt a szerkesztő, „szúrós tekintetű, hosszúdad koponyájú, sovány fiatalember". József Attila. A jelenet, amit Örkény hajszálpontos leírásából ismerünk, nemcsak az ő írói pályájának tündökletes pillanata, hanem az írott József Attila-portrék közt is a legbecsesebbek közé sorolandó. »Novellát hoztam — mondtam. A morc kifejezés eltűnt róla. „Jól tette — válaszolta.— Novella mindig nagyon kell. Jelentek meg már írásai?" Mondtam, hogy még nem jelentek meg írásaim, s ettől még barátságosabb arcot öltött, mintha különös érdeméül szolgálna valakinek, hogy nem jelentek meg írásai. De amikor olvasni kezdte a kéziratot, arca mind komorabbá, elutasítóbbá, szeme mind szúrósabbá vált, szinte csoda, hogy át nem döfte a papírt. Balsejtelmek kezdtek gyötörni.« A novella címe ez volt a kéziraton: Forradalom. József Attila véleménye pedig velősen így hangzott: „Jó novella. Csak a címet változtasd meg, aztán írd át az egészet." Hogy a cím megváltoztatását miért kívánta a szúrós tekintetű szerkesztő, az a szerző szinopszisából is kisejlik: egy tébolyda zárt osztályáról kitörnek az ápoltak, maskarát öltenek, elözönlik a várost, s a hozzájuk álló félkegyelműekkel, kelekótyákkal, hóbortos feltalálókkal, babonás jövendőmondókkal megszaporodva magukhoz ragadják a hatalmat Budapesten." Fölsejlik, mondom, hogy fura forradalom ez. Idézőjelbe kellene tenni. Ámbár, ha meggondoljuk, a hatalom birtokosai mindig olyasmiket sütöttek rá a forradalmárokra, felkelőkre, lázadókra, hogy bolondok, gonosztevők. József Attila nem teketóriázott ennyit — 1937 tavaszán — hanem egyenesen rákérdezett: „— Ez a nácikról szól? — Róluk. — Akkor nem lehet a címe: Forradalom, mert csak egy forradalom lehetséges, a szocialista forradalom. írjuk helyette azt, hogy Lázadás." A szúrós szemű szerkesztő még egy jelképes novella címében sem akai^a átengedni ezt a szent fogalmat a náciknak (Az élbeszélés mégis Forradalom címmel jelent meg a Szép Szóban. De Örkény első kötetének már más címmel lett címadó elbeszélése. Nem Forradalom: Tengertánc.) Erre kezdődött a vita a szövegről, az „aztán írd át az egészet" sommás ítéletének kifejtése. „Mellém ült, s egy hosszú ceruzával, mely éppoly hegyesre volt faragva, mint az ő szeme pillantása, mondatonként, szavanként nyűtte csepűvé a szövegemet. . . . Azt hiszem, ebben az órában sejtettem meg, hogy mit jelent magyarul írni, s biztosan tudom, hogy ekkor született meg az a máig eleven, s máig nem teljesült dacos elhatározásom, hogy úgy vagy majdnem úgy, mint ő, megtanuljak magyarul beszélni." Aztán elmentek a Rózsabokor kocsmába, amely a József Attila (akkor Tisza István) utcában volt, a József nádor tér táján. 22 Az író a 40-es évek elején