Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Fejér Gyula: Munkásszállók

eset érhet, menjek inkább nyugdíjba. Én még se beteg nem voltam, sem a kezemen el nem tűnt semmi. Apró madárfején mély üregben ül a szeme, szájából ömlik a szó. Mintha kiesett volna emlékezetéből az elmúlt néhány évtized, árvaként leélt gyerekkoráról beszél. Aztán egyszeriben, az öregkori árvaságról, hontalanságról. — Otthon tanyát béreltem a tanácstól, műveltem a földet. Nemrégiben lebontották az épületet. ígértek szociális otthont, pedig tudok én dolgozni. Hát ilyen igazságtalanság ért engem. A munkásszálló sok helyről származó népe sokszínű. Miért volna furcsa, hogy az utcákon egyikük-másikuk autója ott parkol a Pesten meggyökeresedett kocsitulajdonosok Trabantja, Skodája, Zsigulija között! De a változásoknak aligha ez az igazi fokmérője. Hát mi? Elsősorban az, miként töltik el az emberek a szabadidejüket. A házban üzemelő Szobránc mozi az előcsarnokban hirdeti havi programját. Hetente kétszer jön a könyvtáros. Olykor már tele széksorok előtt beszél a TIT-előadó. Népszerű a jogi tanácsadás, az idegen országokról szóló ismeretterjesztés. Jön előadó a Fővárosi Művelődési Házból, a kerületi kapitányságról. Volt már itt szalontánc-bemutató, zenehallgatás, illemtanóra. Szívesen betérnek az emberek, csak az építkezésekről ne beszéljen nekik senki, abból elég, ami munkaként kijut nekik. Akad teljesen egyedi kedvtelést űző is. Pintér János munka után subaszőnyegeket készít. — Húsz éve lakom itt. Közben elváltam, Néha azért hazajárok jászdózsára. Van ott házam, többnyire üres. Én ott nőttem fel, más természet kell ahhoz, hogy az ember vándoroljon. Ötszázas betonkeverőgéppel dolgozom, megérzi a kezem. Talán ezért mondanak bogarasnak, mivel a subakészítéshez finom kézre van szükség. Erre felnőttként kaptam rá, egyszer a vonaton megláttam, ahogy egy fiatalasszony kötöget. Lestem félszemmel, aztán vettem rajzokat, fonalat és nekiálltam. Mór az elsőre akadt kérincsélő. Amit készítek, ismerősöknek, barátoknak adom aiándékbo születésnapra, névnapra, Nem adok el egyet sem, nem vagyok rászorulva. Többet ér nekem, ha megköszönik, omit adtam. A Szobránc utcai munkásszálláson Pénzes József a szállásbizottság elnöke. — Ahogy nem egyforma az ujjunk sem, az emberek se azok. Van ilyen is, olyan is. Sokszor mondom a fiatal szálláslakónak: ejnye, ejnye, megengedi, hogy köszönjek? Ezt is meg kell tanítani, mást is. Nyers nevelőmunka a mienk. De túl a szigoron, igyekszünk felkelteni a tanulás iránti igényt is, mert nagyon sokan hiányos iskolai végzettségűek. Magam is itt pótoltam a korábbi mulasztást. Gondoskodunk sportolási lehetőségről is; megint lesz sakk- és ping-pongverseny; a labdarúgó bajnokságot az Építők pólyáján rendezzük meg. Végigjárjuk a szállót. Az egyik szobában autodidakta népzenészek laknak. Kovács József szégyenlősen mutatja 840 forintért vásárolt citeráját. „Szombat-vasárnapi mellékkeresetből vettem, nem nélkülözte a család a rávalót" — mondja. „Ugye szép?" — kérdi választ sem várva, arcának vonásait átformálja a megelégedés. Esteledik. Az ötvenes szoba ablakán kihallatszik a citeraszó, s az ének: „Jászkunsági gyerek vagyok . . ." Van egy nehéz, máig megoldatlan kérdés: ez a házaspárok, egymást szerető társak szexuális kapcsolatának a kérdése — mondja Dévai György, az Építőipari Szolgáltató Vállalat igazgatója. — Vannak női szállóink is, gyakran a férj és a feleség egy munkahelyen dolgozik, egyikük a férfi, másikuk a női szállón. Mosnak az asszonyok a férjükre, ellátják őket, de egymás szobájába nem mehetnek be. Fölmerült már a családi szállók szükségessége, vállalatunk százhalombattai munkásszállóján 15 szoba házaspóroké. Itt Pesten, a Bornemissza utcában van a szobabérlők háza, talál ott néhány építőipari házaspárt is. Mi a gond? Nem lehet senkinek megtiltani, hogy gyereket szüljön. Gyerekkel pedig ezek a helyek nyomortanyává lennének. Aki ott lakik, vagy kap lakást, vagy nem. Sokuknak meghosszabbítottuk most az ottlakást, hiszen évek óta befizettek már állandó saját otthonra, de még mindig nincs semmi. A munkásszálló nem kaszárnya, de nem is lehet a közösséget zavaró szabadosság melegágya. Az említett gondot, úgy vélem, emberséggel, bizalommal, ahogy a diákszállókban, ha nem is megoldani, de csökkenteni lehetne, A helyzet javulását mutatja, hogy több száz olyan munkásszállót szüntettek meg, amely nem felelt meg a szociális, a kulturális és az egészségügyi normáknak. És annak ellenére, hogy az elmúlt két évben a vállalat munkásszállóin 1700-zal csökkent a létszám, ebben a tervidőszakban újabb négyezer férőhelyet építenek. Ez persze korántsem lesz tiszta szaporulat, ugyanis a meglévő szállók korszerűsítésével kevesebben laknak majd egy-egy szobában. Egész pontosan, a felújított szállókban a férőhely a fele lesz a mostaninak. Megszűnnek az emeletes ágyak, jut mindenhova mozi, könyvtár, klubszoba, sportpálya. Nemrégiben a Kerepesi úti munkásszálló mellett avattak szép sportpályát; Újpalotán, a Bánkút utcában két kondicionáló termet létesítettek; a Bartók Béla úti szálló sportpályájára az esti világítást tervezik. így már jobban érthető az adat: egy férőhely létesítése 140 ezer forintba kerül. Általános tapasztalat, hogy a munkásszállók helyzetének javulásával nem tart lépést a bennelakók tudatváltozása. Egyre többet kell a kulturált körülményekre fordítani, s egyre többet kell pótolnunk belőle — mondja Dévai György. — Kisebb mértékben a szándékos rongálás, nagyobb mértékben a helytelen használat miatt. Mit kerteljek, meg kell tanítani az embereket, hogy mi is az angol vécé. Hogy a vaságynál kényelmesebb a kárpitozott heverő, de arra jobban is kell vigyázni. A Venyige utcai munkásszállón alkoholellenes klubot szerveztek. Tagsága egyre gyarapszik, a műsoroknak nagy keletje van. Hasonlót terveznek a Bartók Béla úti szállón is. A garázdaság közveszélyességét nem kell bizonygatni. De talán azt sem, hogy a szállók lakóiból toborzódó önkéntes rendőri csoportok jelenlétének erős a visszafogó hatása. Még női szállón is vannak önkéntes rendőrök, az országban az első ilyen szakasz a Fehérvári úti munkásszállón alakult. Kicsi legyen a munkásszálló vagy hatalmas? A kérdés eldőlt. Valamennyi kicsi és egyben elavult munkásszállást megszüntetik 1980-ig. A nagy szállók előnye, hogy könnyebb összefogni az erőket. Ám hátránya is van: kevesebb figyelem jut az egyéni problémákra. Ezen is lehet segíteni. Január elsejétől — az elképzelések szerint — a vállalatok lesznek az építőipari szállókon élők szabad idejének „gazdái". Amikor a Halászbástyát, a Parlamentet, a Keleti pályaudvart, a kiépített Duna-partot csodáljuk, talán eszünkbe jutnak azok az alföldi kubikosok, felvidéki magyar és szlovák napszámosok, kőfaragók, akik a 19. század végén Budából és Pestből felépítették Budapestet. Becsüljük meg azokat a vidékről jött munkásokat is, akik a 20. század második felében építik az új Budapestet. Fejér Gyula 17