Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tamás Ervin: Siklós

a várva-várt pénzt és beruhá­zást. Azóta is évente mintegy 2—3 millió forintot hoz nekünk a közelsége, s a tudatot, hogy számíthatunk az ott dolgozó 160 szocialista brigádra. — Persze ide a környékbeli­ek mindig úgy jöttek, mint vá­rosba, mert 1871-ben elvesz­tette ugyan ezt a címet Siklós, de fejlődése pontosan akkori­ban lendült nagyot. Egy pillantás a foglalkozta­tottsági szerkezetre: a Siklóson élőknek majdnem a fele az ipar­ban dolgozik, 15 százalék a föld­ből él — a többi a szolgáltató ágazatban, hiszen, mint írtam, nagy errefelé az idegenforgalom. — Most az iparfejlesztés fel­adatai a legsürgetőbbek; meg szeretnénk szüntetni a könnyű­ipar egyoldalúságát. Telepet épít a Baranya megyei Elektrotech­nikai és Szerelőipari Vállalat; kaputelefonokat fognak itt ké­szíteni. Tárgyalunk a Lánc- és Kovácsoltáru Ipari Szövet­kezettel és a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezettel. A Páva Női Fehérneműgyár is érdeklődik városunk iránt, s mivel nem vagyunk ellenségei a könnyű­iparnak sem — őket is szívesen látjuk Siklóson. A hatvanas évektől kezdődően ébredt fel tetszhalottságából Siklós, járások egyesültek, így végül az egész Ormánságnak központja lett. A Köztársaság téren, a Béke téren kiépültek lakótelepei; a Béke téri még terjeszkedik. Bővíthették a kór­házat; iskolát, óvodát, bölcső­dét avathattak, bár a két utób-A Városi Tanács épülete bival így is mostohán állnak. „Fiatal a város, nemcsak a cím­ben, az életkorban is. Vagy száz gyereket nem tudunk hol el­helyezni" — panaszolják a ta­nácsiak. — Sajnos, pénzből nincs elég — sóhajt Szarka Árpád. — Ki­költekeztünk. Most kicsit ösz­szébb kell húzni a nadrágszíjat, az V. ötéves tervre csak száz lakást terveztünk, reméljük azért, hogy több épü! . . . Sok pénzt visz el a kórhái fejlesztése, de azért jut még forint az ABC-áruházra és egy nyolctantermes iskolára. Társadalmi összefogás­sal százszemélyes óvodát létesí­tünk. Harkány, a közkedvelt üdülő­hely ezer szállal kapcsolódik Siklóshoz, no meg a köztük ve­zető út felezőpontján egy ked­ves arborétummal is. Eddig a két falu pénzeszközei is össze­folytak, mostantól azonban kü­lön kell választani őket, hiszen a város fejlődési léptéke más, igényei is különböznek egy üdü­lőhelyétől. (A két községet egye­sítve pedig meg sem lettek vol­na a kedvező statisztikai muta­tók, nem beszélve Harkány ne­vének jó csengéséről a pihenni vágyók között ...) Ám, aki fel­keresi a gyógyvizet, átrándul továbbra is a szomszédba, Sik­lósra — így csak a feltételek mások, a gondok változatlanok; Hirkány fogad, Siklós mutat! — Mutat, már hogyne mutat­na! — kiáltja büszkén Mecseki József, a művelődési osztály veze­tője. — Kezdjük azon, hogy a szobrok városa, hiszen minden ezer lakosra jut egy szobor. 1963 óta rendezzük meg a vár­fesztivált, kétévenként magyar és külföldi fúvószenekarok talál­koznak Siklóson. Közfigyelmet érdemel a kerámikus művész­telep. Van kőtárunk, bemutat­juk a régi bútorokat; állandó kiállítása van Gádor István Kos­suth-díjas kerámikusnak s Ge­rencsér Sebestyénnek, a hajdani híres siklósi fazekasnak. Mű­emlékeink javát helyreállítot­tuk, most van feltárás alatt a Perényi-kert, ahol már leltek egy régi ágyúkatakombát és mészégető kemencét. Bár a hely­történeti gyűjteményünknek is ilyen könnyen találnánk he­lyet . . . Úgy tartják: Siklós szerencsés város. Szereti hajdani legendá­ját, örömmel említi eredmé­nyeit, s úgy sorolja gondjait, hogy érzi — hamarosan túl lesz rajtuk. Siklós a nyolcvanötödik ma­gyar város. Középkori freskó a várkápolnában A várkápolna

Next

/
Thumbnails
Contents