Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tamás Ervin: Siklós

Falusias házak biztosítanak még ipari munkahelyet a városban, azonban a jövő céljai között szinte elsőként említik ennek az ipari arculatnak az átformálását, új üzemek, telepek létesítését. A földre nem lehet panasz. A Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet 2800 hektárja jól jövedelmez, nem is beszélve a közeli villányi gazdaságról, amely hírt szerzett a tájegység borainak. Úgy mondják — ritka az a vidék, ahonnan a vörös bort és fehér társát is szívesen veszik. Siklós közéjük tartozik. A tények közé kívánkozik az idegenforgalom imponáló adata: a siklósi várat tavaly körülbelül 300 ezren nézték meg. Kevésnek bizonyul a főszezonban a szállodai férőhely, az éttermi kapacitás, de még az autóparkolási lehetőség is. Siklós úthálózatának 88 százaléka szilárd burkolatú. Büszkélkedhetik ezzel, hiszen a megyében csak a megyeszékhelynek, Pécsnek van ennél jobb „mutatója". Lakásainak 69 százalékában csapból folyik a víz — a hasonló lélekszámú települések országos átlaga: 46 százalék. A közüzemi csatornahálózatba a siklósi otthonok 41 százalékát kapcsolták be — más vidéken ez a mutató a tíz százalékot sem éri el. A város — Nemcsak nemzetiségek élnek itt, hanem tükék is — árulja el Mecseki József, a tanács művelődési osztályának vezetője. — Tüke annyit jelent, hogy tőkéje van, szőleje. Nem tudom, hiteles-e a szómagyarázat. De mint mondják, nem igazi siklósi az, akinek legalább egy tőkéje nincsen! A szőlő hazánknak sok hegyoldalán őshonos; de miként fér meg a termelése a városi ranggal? Nem vonja-e el az erőt, a gondolatot a városteremtéstől? Persze — töprengek magamban tovább —, Szekszárdon is él a kiskert, s talán még serkenti is a közös tetteket, a lokálpatriótaságot, az együvé tartozás teremtő erejét. Igaz, Szekszárd öreg város, megyeszékhely, már a lendület is viszi, Siklós pedig még csak az út elején tart.. . Mecseki József, gondolatolvasóként, hangosan' folytatja a hangtalan gondolatot: — Át kell állni a nagyközségi szintű elképzelések után egy tágabb városira, amelyet megfogalmazni nagyon nehéz ugyan, de a hétköznapokban tetten érni annál könnyebb. Tudja, Siklóson alapvetően biztosítva van minden, s ha mindez tíz esztendővel ezelőtt így alakul, hát leesik mindenkinek az álla ... Most már az igények előbbre vannak, s ez mozgatóerő, jól tudom. Mégis, valahogy kevés az igazán siklósi, aki föl tudja mérni a megtett utat. Néhányan ledolgozzák, amit és ahol kell, élik az életüket, eleresztve a település kezét. Nem kovácsolódott össze eléggé a lakosság, nem szúr senkinek sem szemet az utcán eldobott cigarettavég, legfeljebb úgy, hogy miért nem takarítják az utcákat... Társadalmi munka? Van, hogyne lenne, de valahogy abban sincs elég érzés . .. Lehet, hogy csak engem bánt, aki itt gyerekeskedtem, s tudom, hogy a Dózsa György utcában van az ország legnagyobb Júdás fája, ismerem a teknősbékák búvóhelyeit, és látom, mennyit küszködött a község, amíg a városi rangig vitte. Talán ezért zavar, ha valaki csak lakóhelyének tekinti Siklóst... És ezt nem a tükeség határozza meg, nem az dönti el, hogy valaki magáénak mondhat-e egy szőlőtőkét, vagy sem! Ahogy a többi várostárs illetékesei is panaszkodnak néha: zárkózottabbá váltak az emberek! Nálunk is, bár még az életmód egyben másban falusi, fellelhető a zárkózottság . .. Dunakeszivel és Bonyháddal együtt nyilvánították várossá Siklóst. Mégis úgy tűnik, hogy ez a település az emberek fejében már réges-régen város volt. Sokan inkább azon lepődtek meg: hát csak most lett az? Talán a vár híre, vagy az idegenforgalom, a nyári kulturális programok avatták hamarább azzá a köztudatban — ki tudja? Kevéssé hiszem, hogy hajdanvolt városi rangja csillogtatta ilyen kitartóan magát. Másról van szó. Siklós hallatott magáról. — Elhiheti: mindent a várának köszönhet Siklós! A vár adta történelmét, az tette először várossá, s az adta neki viszsza megint, mert a vár hozta ide az idegeneket, a forgalmat. . . — véli Sebik László, ős siklósi. — Nincs egészen igaza — állítja Szarka Árpád, tanácselnök. — A vár nélkül tényleg nem lenne Siklós az, ami, de a városi rang azért leginkább nem neki köszönhető. — Hát? — tudakolódom. — Beremendnek. — Mit köszönhet Beremendnek Siklós? — kérdem hitetlenül. — Kétszáztíz lakást. A cement* és mészműveknek. Beépítették a hajdani vásárteret munkáslakásokkal. Ez meghozta Óvoda •MM A II. sz. Általános Iskola