Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Konrádyné dr. Gálos Magda: A Fortuna utca és a Fortuna fogadó

KONRÁDYNÉ DR. GÁLOS MAGDA A Fortuna utca és a Fortuna fogadó i. A Várnegyed legöregebb utcái közé tartozik a Fortuna utca; már abból az időből is sokat tudunk róla, amikor I. Lajos király 1340-ben Budát választotta székhelyéül. A várhegy fennsíkjának egyik fontos, hosszanti utcája volt akkoriban is; több házára utaló okmányt őriznek a Fővárosi Levéltárban. Vonala nem változott jelentősen az évszázadok folyamán. Amikor a városegyesítés idején a Vár katonai jellege megszűnt, az új szabályozási tervek nem érintették, csak megközelítését tették kényelmesebbé azáltal, hogy nemcsak a Bécsikapun át vagy meredek lépcsőkön, girbegurba utcákon lehetett feljutni, hanem a Hunyadi János úton is. A Fortuna utca a Hess András (régen Zöldfa) térről indul. Ezen a téren halt hősi halált Abdurrahman, az utolsó budai pasa. A nap éppen lebukóban volt, amikor kardjával odarontott, ahol a legsűrűbb volt a magyar vitézek sora, szinte kereste halálát. Erezte, hogy „ősz fejétiek és a török félholdnak ez az utolsó napja Budán" — írta Jókai. Feltehetően a tér környékén lakott első könyvnyomtatónk, Hess András, Karai László házában. A Fortuna utca túlsó vége a középkorban Szombat piacnak nevezett Bécsikapu térbe torkollik. A ma is látható Bécsikaput Buda visszafoglalásának 250. évfordulójára emelték. Valamikor tornyos épület volt. Itt őrizték Toldi Miklós fegyvereit. llosvai Selymes Péter Toldijának egy késői toldalékából idézem: „Nézd meg jó Budának a bécsi kapuját, Meglátod ott ennek súlyos buzogányát Mellette függeni személyéhez pajzsát ..." Toldi fegyvereit itt látta Bél Mátyás, és még 1794-ben Dugonics András író is. Állítólag az őrség kótyavetyélte el később, és valahol a bécsi arzenálban rejtőznek — talán még ma is. A Bécsikapu környékén raboskodott a 18. század végén Jacques Garneri francia kém, aki az egyszer hazájában látott kísérlet mintájára valamiféle „szállóernyővel" (talán a mai sárkányrepülőkhöz hasonló módon) próbált megszökni börtönéből — sikertelenül. A régi térképek, írások szerint a Fortuna utca neve sokat változott a századok folyamán. A középkorban Ötvös utcának nevezik Magister Hungarus Aurifaber aranyművesről és műhelyéről. Ez az elnevezés későbbi korokban is előfordul. Zsigmond király idejében a Francia utca nevet viselte egy francia származású úrról Bernátfia Ferencről, akinek itt volt háza. Az uraság kegyvesztett lett, tömlöcbe került, házát elkobozták. Kétíibb a pálosoknak az utcában levő házáról a Szent Pál utca nevet kapta. Még a török idők elején is előfordult a „Sen Pal uca mahalle" elnevezés. A török hódoltság későbbi évtizedeiben a budai janicsárok parancsnokáról Janicsár aga utcája. 1760 után Mészáros utca is volt, minthogy mészárosmesterek laktak és árultak egy részében. Az 1785-ben nyílt Fortuna fogadóról kezdték Fortuna utcának nevezni, s bár eleinte még kísértett egy-egy régi elnevezés (például a hajdan káptalani tulajdont képező épületről, mely fogadóvá lett, 1807-ben egy rendelet még Káptalan utca néven illeti), lassanként az egész utcának véglegesen Fortuna utca lett a neve. Két kicsi mellékutcája van: az elején, a 2. szám után a Fortuna köz (régi nevein Rongy, majd Perpatvar utca), és másik végének befejezése a Kard utca (a középkorban Tej utca). Mind a kettő a páros oldalról nyílik: a mai Országház utcára. Vegyük szemügyre a Fortuna utca egyes házait — alig akad köztük olyan, amelyiken ne lenne műemlék-tábla. Az ebben a negyedben megszokott ódon homlokzatokon, regényes lépcsőfeljárókon, gótikus ülőfülkéken kívül néhány egészen különleges látnivalóban is részünk lesz. Már a második világháború előtt az volt a vélemény, hogy ez az utca őrizte meg leghívebben a régmúlt századok hangulatát. Pedig akkoriban még harsogó, modern üzletportálok is zavarták az utcakép harmóniáját, ahogy erről több újságcikkben (így a Fővárosi Hírlapban is) panaszkodnak. Akkor még nem fejtették le a házakról a neobarokk és egyéb stílustalan vakolásokat. A második világháború rombolása szörnyű képet hagyott maga után, de lehántotta mindazt, amit századok átépítései a házak szépségén rontottak, és ezáltal felszínre kerültek az eredeti formák. A Hess András tér 3. számú háznak csak az oldalfala néz a Fortuna utcára hét ablakával, közülük kettőn igen szép a vasrács. Ez a Vörös Sün ház, amelyről a Budapest hamarosan külön cikket közöl majd. * Mellette a 3. számú háznak tenyérnyi udvara, szépen rácsozott, rövidke emeleti folyosói hangulatosak. Lakóház volt, majd a múlt század végétől kezdve földszintjén a Baumann, később a Wagenhoff er féle kiskocsma működött. Ma a Pest-Buda étterem foglalja el ezeket a bolthajtásos helyiségeket. Bejárata az egyik hajdani ablak helyén van. A 14. században épült az 5. számú ház, de elpusztult. 18. század végi alakjában építették újjá. Szépek földszinti ablakrácsai és udvari függőfolyosója. Szomorú történelmi nevezetessége, hogy innen hurcolták el 1794-ben Hajnóczy Józsefet, a Martinovics mozgalom később lefejezett tagját. Angyalfejes szemöldökű ablakaival elragadó a korabarokk stílusban újjáépített 7. számú ház. (Emeletét ma Mátrai-Betegh Béla író lakja.) 1700 körül épült a következő (9. számú). Ennek is a második világháború után bontották ki régi homlokzati ablakait. A restauráláskor meghagyták az utca névadójának, Fortuna istenasszonynak újabb időkből származó domborműves ábrázolását. (Medgyessy Ferenc alkotta 1921-ben.) Budának a török uralom alóli felszabadulása után épült barokk ház volt a 11. számú. Többször átépítették, de a szoborfülkében álló Madonna szobrot mindig változatlanul hagyták. Rupp Jakab várostörténész három évtizeden át lakott itt. Mulatságos, maszkos zárókő van a 13. szám kapukeretének tetején. Szépek copfstílusú vasrácsai, a kapualj gótikus ülőfülkéi. Csodálatos, mennyi mindent megmentettek különböző korok remekeiből régészeink, restaurátoraink. A 15. számú ház a második világháborúig Zichy Istvánnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának tulajdona volt, sok ezer kötet könyve sorakozott a szobák falain. A házat 1945-ben aknatalálat érte, teljesen elpusztult. (Ugyanez volt a sorsa a 16-os és 21-es háznak is.) Modern utódaikat úgy tervezték, hogy arányaikkal szépen simuljanak az ódon környezetbe. Szomszédja (a 17. számú) jóformán sértetlen maradt. Barokk kapukeretes formájában 1700 körül építette magának Amini Antal kőfaragó mester. Földszintjén akkor kőfaragóműhely volt, a mester lakása pedig az emeleten. Több művész lakta. Erding er János és Schwarzinger Tamás szobrászok. A 18. század derekán Landtrachtinger János Gáspár festő tulajdona volt. Földszintjén ma igen szép copfstílusú, rácsos duplaablak néz az utcára, és ugyanilyen szép rács választja el a kapualjat a kerttől. Századunk első felében a Hatvany család tulajdona volt (Hatvany Lajos első felesége sokáig lakta). Ma a földszinten Molnár József tanár él rengeteg könyvvel, antik bútoroktól és csodálatos népi hímzésektől körülvéve. Szép a 19. számú, szintén duplaablakos, copfrácsos, későbarokk ház is. Említettem már, hogy elpusztult a 21. számú ház. Romjainak első emeleti, gótikus boltozat-darabjain 14. századi táncjelenetet ábrázoló freskótöredékeket találtak, amelyek ma a Történeti Múzeumban vannak. Ezen az oldalon már csak két ház van: a 23-as és a 25-ös. Mind a kettő barokk kori, az utóbbinak igen értékesek kapuszárnyai. Ha átvágunk az utca páros oldalára, vessünk egy pillantást a végén levő kis Kard utcába is. Nagyrészt romos a Fortuna utcai oldala. Itt volt otthona a skót származású Falconer György festőművésznek, aki a vízivárosi Szent Anna-templom akkori oltárképét festette. Több arckép és a budakeszi, templom oltárképe ismeretes ma mű-17