Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Konrádyné dr. Gálos Magda: A Fortuna utca és a Fortuna fogadó

Fortuna utca 3. vei közül. Küzdelmes élete volt. Két házasságból származó tizennégy gyermeket kellett eltartania. Háza 1723-ban leégett. Ugyanebben az utcácskában épített magának otthont Vogl Konrád Lajos nürnbergi származású kőfaragó mester. A vári Szentháromság szobor és az ugyanezen a téren álló régi Budai Városháza kápolnája szobrainak faragásában nagy része volt. A sarokház (Fortuna utca 18.) kőkerítése mögé alig tudunk benézni a lelakatolt fakapu résein át. A középkori ház teljesen rombadőlt, de baloldalt kivehetjük a törökök által emelt épület dongaboltozatának vonalait. A másfél évszázados hódoltság alatt a török dzsámikon, minareteken és fürdőkön kívül alig építettek valamit, ezért érdekes ez az emlék. Valószínűleg itt lakott az utca egykori névadója, a janicsár parancsnok. Tovább haladva a 16-os új ház következik; homlokzatán egy feltehetően Daphnist ábrázoló dombormű. 1720 körül épült a 14. számú ház. Kőkonzolokon nyugvó, utcára néző, zárt erkélyével az egyik legszebb épület. Akkoriban egy pékmester háza volt. A mai zöldségbolt helyén volt a pékség. A kapu alatt, baloldalt igen szép gótikus maradványok láthatók, jobbra pedig a pékműhelybe vezető lejárat. Úgy mondják az eredeti kemencék maradványai is megvannak. Sajnos nem láthatók, mert a hajdani műhely ma lezárt raktár, udvarra nyíló, vasrácsos ablakán sem lehet benézni, eltorlaszolja a „göngyöleg". A 12. számú középkori ház elpusztult, annak alapjaira emeltette házát a Sollfrank család a 18. században. A sokszor átépített 10. számú ház falába középkori köveket építettek. Az épület a Borovszky család, azután a máltai lovagrend tulajdonát képezte hosszú ideig. A máltai keresztet ma is ott láthatjuk a kapu fölött. A ház alatt 13. századi, két egymás alatti pince van, az alsóban kút is. Egyike a Várnegyed barlangszerű mélypincéinek, amely tűzvész, háború esetén menedékül szolgált a lakosságnak. Némelyikben nemcsak kút volt, hanem átjáró is a szomszéd pincébe és szellőzőakna az utcára. Ennek a háznak a kertje a legszebb az utcában: kilátás nyílik belőle a Magdolna toronyra. Szlaviniczai Sándor Antal részére épült 1785-ben a 8-as számú ház. Az első és a második emelet között két címeren nyugvó szarvas szobra. Agancsát sajnos letördelték a háborúban. Az utca egyetlen klasszicista stílusú háza 1820-ban épült (6. számú). Míg Pesten a reformkorban sok remek épület született, Buda várában a klaszszicista hullámnak kevés nyoma maradt. Az épület kapuja fölött nőies arcú, fürtöshajú, redőzött ruhájú, fiatal fekvő alakot ábrázoló, fából faragott dombormű van félköríves keretben. Minthogy mögötte nyilköteg látható, sokan Dianának vélik, mások Cupidót ismerik fel benne. Az előbbi felfogás mellett szól, hogy Cupidót inkább gyermekként szokták ábrázolni, utóbbit erősíti viszont, hogy az alak vállai mögött szárnyféle látszik, a vadászat büszke istennője, Diana pedig nem viselt ilyet. A házat virágkoszorún keresztbetett nyilak díszítik. Ha belépünk, kicsi előtérből vasrácsos ajtón át, kanyargó, szépvonalú lépcsőn juthatunk fel az emeletre. A háznak a földszintes lakásokból megközelíthető, igen gondosan ápolt kertje van. Hajdanában kút is volt benne, de azt már betemették. Az 1910-es években régimódi kis „kávéház" volt itt. A címjegyzékeken: Nyúl Sándorné kávéméréseként tüntették fel. Fehérfejű porcelánszögekkel kivert bőrkanapékon írók. diákok, kishivatalnokok üldögéltek. Vendégei közül Szép Ernő, Krúdy Gyula, Kárpáti Aurél örökítették meg műveikben. Lefestette Mednyánszky László. Leírta kávéháztörténetében Borsody-Bevilaqua Béla, aki évekig lakott ebben az utcában. A hatvanas évek vége felé Balassa Imre zenetörténész mesélt nekem róla. Ábrándoztak, itták a zamatos kávét, tervezgettek. Szomorú, esős délutánokon kinéztek az utcára, ahol soványlovú konflisok, csuklyás rendőrök, esernyős polgárok közle-Fortuna utca 17. 18