Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Szarvas

A Vas- és Fémipari Szövetkezetben Szarvas? Nézzen körül este és reggel, csorda és csürhe jár az utcákon, sok helyütt libák legel­nek, kotlósok és csirkék kapir­gálnak a gyalogjárók mellett! A házak is falusiasak, a lakosság harmada pedig tanyákon lakik. Nagy falu ez még, mint Csaba, meg a megye többi .városa' . . ." Érdemes a tanács hivatalos irataiban is visszalapozni né­hány évet, s helyzetjelentést adni, mondjuk 1970-ről. Ni tör­tént négy esztendővel a várossá avatás után? A legnagyobb gon­dot akkor a vízhiány okozta. A hat kút a legnagyobb nyári igény­nek csak a felét tudta kielégíte­ni, de télen sem volt ritka a vízhiány. Ujabb kutak fúrásához éppen akkor vett föl 10 millió forintos bankkölcsönt a tanács. A csatornahálózat kiépítését 1968-ban kezdték meg, s a leg­látványosabb része — a főutca átépítése, korszerűsítése — már befejeződött. A tanács jó mun­káját és a helyiek áldozatkész­ségét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy már akkoriban a különböző intézmények, szö­vetkezetek összesen öt millió forinttal járultak a települést komfortosabbá tevő munkák­hoz. A szövetkezetek összefo­gásának volt köszönhető az öre­gek napközi otthonának meg­nyitása is, a helyi állami gazda­ság pedig az útépítéshez adott segítséget. Egyébként abban az esztendő­ben készültek el Szarvas tovább­fejlesztésének tervei. A város­központ és a Körös-part részle­tes rendezési tervét elfogadták már, sőt a település átfogó ren­dezési elképzelései is tanács­ülés elé kerültek. Szarvast az or­szág részleges középfokú köz­pontjai közé sorolták, melynek népessége 1985-ig előrelátható­lag eléri a 23 ezret. Nem titkolt vágya a városnak, hogy részleges felsőfokú központtá váljék. 12 — Az ötödik ötéves tervben a többi között erősen fejleszt­jük a gyermekintézményeket, s az állami célcsoportos és a te­lepszerű többszintes lakásberu­házások kapcsolódó létesítmé­nyeinek megépítését szorgal­mazzuk — tájékoztat Jansik Tamás, a szarvasi városi tanács elnöke. — 1980-ig 934 lakás épü­lésévé! és körülbelül 250 lakás megszűnésével számolunk, az utóbbiból 80 megüresedő kül­területi tanya ... Az elmúlt esz­tendőkben főként a IV. ötéves tervidőszakról áthúzódó beru­házásokat fejeztük be: a rende­lőintézetet, a víztornyot és a szennyvíztisztító-telep második ütemét. Az új óvodát és bölcső­dét jövőre avatjuk, akárcsak a vásártéri modern kisáruházat. -sí-Mitől lehet szép egy alföldi kisváros? Attól, hogy azt hasz­nálja, fejleszti, amije van. Azaz: attól, amitől a hegyvidéket ked­velők csúnyának, egyhangúnak tarthatják. A síkság romantiká­jától s egyben rendezettségétől. Szarvas az egyik legszebb alföl­di kisváros. Főutcájából erekként nyílnak a kisebb utcák. Tágas, virágos terekké szélesedik he­lyenként a főutca, friss vakolatú, régi épületekkel. És Szarvas a vizek városa is. A Körös mellék­ágai 36 kilométeres holtággal kedveskednek a településnek: a vízpart régóta otthont ad nemcsak az üdülőknek, hanem a gazdag növény- és állatvilágnak is. — Meg kell terveznünk Szarvas jövőjét — tárja szét karját a tanácselnök. — Ha jönne, fogadnánk állami ipar­vállalatot; szeretnénk fejleszte­ni az iskolákat, hiszen büszkék vagyunk rá, hogy Szarvas diák­város. Egyvalami azonban köte­lező — továbbra is otthont adni a mezőgazdasági kutatásoknak, s ezzel összhangban kihasználni a település adottságait, még kö­zelebb kerülve a természethez! A környezet védelme számunk­ra létkérdés! A környezetvédelem azonban nem olcsó mulatság, különösen dinamikusan fejlődő város ese­tében nem. Hiszen ha örvende­tes tényként vesszük, hogy la­kások százai épülnek, mindjárt ott a gond: hogyan látjuk el az új otthonokat közművekkel? Vagy: mindegyik város büszkén említi, hogy gyorsuló léptekkel fejlődik az ipara. Ám az üzemek füstje, hulladékának mennyisége sem csökken a termelés növeke­dése közben! A mezőgazdaság kemizálása nagy hasznot hajtó vállalkozás, de könnyen csaphat át talajt sebző, felbecsülhetetlen károkat okozó vegyszerezéssé, ha a földet művelők nem érzik át az adagolás felelősségét. Kezdjük a szennyvízzel — fog a helyzet ismertetésébe Jansik Tamás tanácselnök. — 1966-ban Szarvason még csator­na sem igen volt, most csaknem 4 kilométeres a hálózatunk, s a tisztító kapacitása ezer köbméter óránként. Gondjaink persze vannak: hová vezetjük majd el az épülő fürdő szennyvízét? No meg a városi lakások egy részé­nek szennyvize a talajban szik­kasztódik — s a talajvíz elég magas! A csatornázásban mi­előbb előre kell lépni, mert egy­két év múlva nyakunkba szakad a baj! A levegő tiszta . . . Sajnos, a főútvonal Szarvason, a belterü­leten halad át, a nagy gépkocsi­forgalom ontja a kormot, kipu­fogógázt. De egy elterelő útvo­nal kiépítése akkora összegbe kerülne, hogy erre a jövőben sem számíthatunk. A Vas- és Fémipari Szövetkezet már négy évvel ezelőtt kiköltöztette ko­hóját a városon kívülre . . . Holtágunkba a horgászok szö­vetsége rendszeresen telepít ha­lakat, így a vidék igazi horgász­paradicsom. Persze, ehhez állan­dóan kell a tiszta víz! Szeren­csére, a Körös az ország egyik legtisztább folyója, s mi fölkér­tük az Országos Vízügyi Hiva­talt, hogy rendszeresen ellen­őrizze a holtágat. . . Az Állami Zeneiskola A mezőgazdasági főiskola

Next

/
Thumbnails
Contents