Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Szarvas

— Úgy hallom, hogy a leg­több gond a parkokkal van? — vetem közbe. — A legkirívóbb . . . Mert a szarvasiak lokálpatrióták, so­kat tesznek a városért, az arbo­rétumot vigyázzák, mint a sze­mük fényét, de a frissen épített parkok virágágyásait, fáit, gye­pét nem kímélik . .. Torony­iránt mennek, letipornak virá­got, gyepet, tördelik a facseme­ték ágait, s ez bizony néha sze­génységi bizonyítványt állít ki ró­lunk . . . Előfordult, hogy tuli­pánnal ültettük be a várost, erre egyesek leszakították őket, és elvitték a piacra eladni! Azért nem adjuk föl a parkosítást! A város belső zöldterülete mint­egy két hektár, de tovább nö-A művelődési ház véljük — egyszer majd csak szentély lesz az arborétumon kívüli park is! A természeti kincseket nem elég őrizni — ki kell használni a környezet szépségét, vadregé­nyességét, hogy enyhülést, pihe­nést, harmóniát találjon benne az ember. A szarvasi vízparton már vagy félezernyi családi és társas üdülő áll, közöttük har­minc vállalat üdülőháza, hétvégi pihenője. A Körös holtágának másik „hurkán" — ugyanis a holtág alakja hurokszerű —, a békésszentandrási parton is csaknem ennyi az üdülés céljára épített kisebb-nagyobb épület. A városi tanács, az ÉVM és az Országos Vízügyi Hivatal több más intézménnyel karöltve fel­kérte a Magyar Hidrológiai Tár­saságot: írjon ki pályázatot a Szarvason található termálvíz többcélú hasznosítására. Az or­szágos tervpályázat célja az volt, hogy Szarvast a termálvíz-hasz­nosítás mintavárosává fejlesszék, ahol a melegvizes strandfürdőn kívül mintegy kétezer lakás és több közintézmény fűtésére, melegvíz-ellátására és 7—8 hek­tárnyi meleg- illetve fóliaház fűtésére használják a mélységi vizek olcsó energiáját. — A tervpályázat értékelése és a díjkiosztás 1975 őszén volt. Mi történt azóta? — kérdem a tanácselnöktől. — Idegenforgalmi adottsága­inkkal is élni akarunk, 15 év alatt fokozatosan olyan üdülő­központot alakítunk ki, ahol egyszerre 15 ezren pihenhetnek, csaknem annyian, mint ameny­nyien manapság a város belte­rületén élnek — feleli Jansik Tamás. — A próbafúrások 90— 95 fokos vizet hoztak felszínre, a „nyersanyag" megvan, s meg­kezdődött az 5—600 millió fo­rintos fejlesztési program végre­hajtása is! Az üdülőterület köz­pontja a parkos, fás Erzsébet­liget lesz, s már jövőre átadjuk rendeltetésének a kempinget és az éttermet. Körülbelül 70 mil­lió forint áll rendelkezésünkre az üdülőterület terveinek meg­valósítására, az igazi munka a következő tervidőszakban kez­dődik. A mintegy 26 hektárt magába foglaló óriási pihenőpark föld­jébe is milliók kerülnek — tel­jesen közművesített lesz. A ter­málstrandon kívül az elképzelé­sek szerint vízi sporttelep, szál­loda, szabadtéri színpad épül, meg több vállalati és társas üdülő. Tavaly végre a városköz­pontban is átadhatták rendelte­tésének a felújított szállodát, ahol addig a járási hivatal székelt. — Nézze, ennek a városnak nemigen voltak mecénásai — ingatja fejét a 61 esztendős Juhász János bácsi. — Mindig a maga erejéből épült, szépült — ma pedig már annyi látványossága van, hogy megállásra készteti a rajta átutazót. Tudja, volt itt egy bolondos gróf, legalábbis a szarvasiak bolondnak hitték, aki 40 hektáron fákat ültetett búza helyett. Ebből lett az ország legnagyobb — és talán legszebb — botanikus kertje, ahol vagy másfélezer fafajta él — öt világ­részből. Láthat itt kínai sárga­fát, alaszkai juhart, japán páfrány­fenyőt, korzikai égert, koreai ostorfát . . . Itt még van kapás Érdemes meglátogatni a Tes­sedik-múzeumot, ahol a név­adó eredeti kéziratait, első ki­adású könyveit és a róla készült egyetlen olajfestményt őrzik. A múzeumhoz tartozik egy ritka ipari műemlék is — a szarvasi szárazmalom. 1836-ban épült, gabona- és takarmánymagvakat őröltek benne, később kölest is hántoltak itt, a környékbeliek csak úgy emlegették, hogy „ká­samalom". Restaurálását 1973-ban fejezték be. Zavarecz Mi­hály, aki a malom udvarában éppen füvet kaszál, a közelmúlt­ra emlékezve mondja: — Mi még csináltunk kását benne ... A nagy kerékhez kö­töttük a lovat, míg az kettőt fordult, a kicsi 140-et... Három­szor kellett fölönteni a garatra a kölesből; ami maradt, az már tényleg csak ocsú volt . . . Szarvastól nem lehet úgy búcsút venni, hogy ne ejtsünk szót Ruzicskay György grafikus­művészről, aki itt született, s most „háromfelé él": Budapes­ten, Párizsban és Szarvason. Ary Rózának, a Békés megyei Nép­újság munkatársának így vallott a szülőföld szeretetéről: „Aránylag fiatalon elkerültem a szülőföldemről, az Alföldről. Szerencsém volt, bejártam a világ sok részét. Gyakran történt velem valami érdekes, de mindezek vé­gén ott állt a mottó: mit fognak ehhez szólni otthoni'... Úgy tart­ják: a művésznek .hazája' széles e világ. De ő is azt érzi, hogy van egy pont valahol a földgolyón, egy pontocska, amelynek szól minden, ami vele történik, amely­hez az ő művészete szól ... A szülővárost szülőnek érezzük, és a szülő hazavárja gyermekét . . . A városligetben kaptam egy szép kis parasztházat, és 1960 óta fe­leségemmel együtt rendszeresen visszatérek ide . . . Nagyon nagy boldogság itt élni." /i

Next

/
Thumbnails
Contents