Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Szarvas

A Körös holtága UHBaminLöPö ORSZÁG Tamás Ervin SZARVAS — Néhány éve még az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára voltam, utána a Pamuttextilművekhez mentem főosztályvezetőnek ... — mondja Kun-Sebestyén Géza, a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet elnöke. — Azután feleségemmel leköltöztünk, hogy kipróbáljuk, milyen a szarvasi élet. . . — És milyen? — Megvan a jó és a rossz oldala is. Találkozik az ember néha kisszerűséggel, összefonódással — találkozna ezekkel Pesten is, de ott könnyebb elkerülni; kisvárosban az ilyen jobban szemet szúr. A jó oldala? A családias, meghitt hangulat, a kis közösségek ereje. Szarvas van már olyan nagy település, hogy nyújtani képes a városi élet előnyeit, de szerencsére még nincs olyan nagy, hogy szétbomlassza lakóinak mindennapi kapcsolatát. És hogy milyen nyáron a Körös-partja? Megszokhatatlanul szép. Munka után fogom a fürdőcuccot és indulok a stégre ... — Mégis: miért választott elnöki tisztséget egy iparművész? — faggatom. 10 — Az ember szereti próbára tenni az erejét, szeretné megtudni, hogy mit tud megvalósítani elképzeléseiből. Szabad kezet kaptam. Az ország második legnagyobb férfiing-gyára a miénk, tőkés exportcikkünk az ing, csakúgy mint a textiljáték. Három évvel ezelőtt a szövetkezet csak a felét termelte annak, mint ma — nyereségünk pedig azóta több mint háromszorosára nőtt! 1975 óta vezeti a Szirén Szövetkezetet Kun-Sebestyén Géza. Szarvas második legnagyobb üzemében — a bedolgozókkal együtt — mintegy kétezren dolgoznak, a termelési érték pedig ebben az esztendőben eléri a 240 millió forintot. Szarvas legnagyobb gyára sem vállalat, hanem szövetkezet; kávéfőzőiből Ausztráliában csepeg a kávé, vasalóit iráni, iraki háziasszonyok használják, modern csillárai közül sok ontja a fényt angliai, NSZK-beli otthonokban. — 1952-ben 17 mesterember fogott össze, hogy megalapítsa szövetkezetünket — így, személytelenül kezdi tájékoztatóját Székely László. Mástól tu-Csigó László felvételei dom meg, hogy a 17 mesterember közül ő volt az egyik, s az alapítás óta elnöke a Vas- és Fémipari Szövetkezetnek. — Az első esztendőben a termelési — bár inkább szolgáltatásainkért kapott — összeg alig haladta meg a 600 ezer forintot. Gyártottunk mi üstházat, füstölőt, amit csak kellett. Akkor az volt a célunk, hogy minél több embert foglalkoztassunk. Ma fordítva van. Egyre nagyobb A Szabadság út szakképzettséget kívánó gyártmányokra térünk át, mert bizony nem tolonganak mostanában a munkafelvételi iroda ajtaja előtt... A mintegy ezerhatszáz szövetkezeti dolgozó 1978-ban félmilliárd forint értéket termelt. A korszerű olasz gépsorokon nemrég kezdték meg új típusú, elektromos húsdarálók gyártását. 1979-ben sutba dobják a hagyományos vasalót, s csak