Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Vadas József: Pór Bertalan

Önarckép (1953) Anyám arcképe (1918) Klasszikus kompozí< PÓR BEF Család (1909) Pór Bertalan pályája úgy indul, ahogy a legtöbb jelentős magyar festőé a század elején. Először Munkácsy piktúrája hat rá; ebben a szellemben készíti 1901-ben azt az önarcképét, amely egycsapásra ismertté teszi a nevét. Aztán Münchenbe megy, végül Párizsban köt ki. A század első évtizedében a francia fővárosban megfordul a későbbi nagy nemzedék majd minden tagja: Kernstok, Tihanyi, Egry, Czóbel is. Pór Bertalan Czóbel Bélával barátkozik össze. Pedig nem egészen hasonló alkatok. Czóbel a festői festészet követe, ezzel szemben Pór Bertalan a vonal szerelmese. Lendületes grafikákat is készít, de ami jellemzőbb: szinte szálkásságig erős kontúrokkal határolja még a részletformákat is. Aztán: Czóbel a portrék, csendéletek, egyáltalán, a bensőséges élet festőjének készül. Pór Bertalan is fest portrékat: ám jellemzőbb, ha azt mondjuk róla, hatalmas vásznakon monumentális kompozíciókat szerkeszt. Freskókról álmodik. Különbség mutatkozik a stílusban is. Bár mindkettőre hat a század új művészete, de nem egyfor-