Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Ságvári Agnes: Szülőföldeink, Európa

Dublin: a Vámház épülete (James Malton rajza, 1792) nemzetközi bibliográfiai útmutató, összességében nem több és nem kevesebb, mint egy pontos forrásismertetés, amely a világ bármely részéből akár posta útján, filmen vagy másolatban is beszerezhető. A kötet tervezett terjedelme: 50 ív szöveg, 10 ívnyi illusztráció, összehasonlító kronológia és nemzetközi szabvány szerint készült statisztikai táblázatok zárják a kötetet, 2 ív terjedelemben. A következő városok vesznek részt a vállalkozásban: Amszterdam, Ankara, Athén, Bécs, Belgrád, Berlin, Bern, Bonn, Brüsszel, Budapest, Bukarest, Dublin, Helsinki, Koppenhága, La Valetta, Lisszabon, Madrid, Moszkva, Nicosia, Oslo, Párizs, Prága, Reykjavik, Róma, Stockholm, Szófia, Varsó. Eddig 30 ívnyi átdolgozott, végleges szöveg érkezett be. Nagy felelősség hárul ránk: 467 illusztráció közül válogatjuk ki azokat a kép- és térképmellékleteket, amelyek jellemzőek a városfejlődésre, és alkalmasak nyomdai kivitelezésre. Minden fejezetet várostörténészek, építésztörténészek és urbanista szakemberek lektorálnak, majd angol, francia és magyar szerkesztőkből álló bizottság véleményezi a kötetet. Műhelygondjaink most kezdődnek. Néhány fogalmat tisztáznunk kell. „Főváros" — ez a fogalom ma tételes törvényben rögzített státust jelöl. E státus alapja elsősorban politikai-közigazgatási: az államhatalom szerveinek, a központi kormányhivataloknak a székhelye. Régebben főleg az uralkodói rezidencia jelentette a fővárosi rang tartalmát. Vannak fővárosok, amelyek nem is lépték túl e szerepkört, s országuknak ma is csupán adminisztratív centrumai (például Bonn). Az esetek többségében azonban a főváros több ennél. Kulturális és gazdasági központ, s a népesség nagyságát tekintve is vezető város. Néha a gazdasági-társadalmi vezető szerep — a hagyomány erejétől is támogatva — erősebb volt a politikai-igazgatási tényezőknél. így maradt Moszkva Oroszország fővárosa akkor is, amikor a cári udvar Szentpétervárra költözött át. Amszterdamot a gazdasági súly s az egykori politikai vezető szerep hagyománya teszi ma is Hollandia fővárosává, noha az adminisztratív centrum Hága. A szabályszerű mégis a két funkció összeötvöződése, mégpedig a politikai tényező primátusával. A fővárosok nagyságát, növekedését az állammal mint politikai tényezővel való kapcsolatuk határozza meg, s ez gazdasági fejlődésüknek is fontos motívuma. Mondhatnánk tehát, hogy a főváros az állam teremtménye; de ennek fordítottja is igaz: a modern állam kialakításában döntő szerepet játszik a főváros. A modern állam 13