Budapest, 1978. (16. évfolyam)
10. szám október - Dr. Czagány István: Budapest településeinek kialakulása a tatárjárás előtt
Állatalakos-indadíszes román kori faragvány (Budapesti Történeti Múzeum) ered. A terület lehatárolása közvetve a középkori Szentjakabfalva (ma Újlak déli része) fennálltára mutat. Szentjakabfalva templomát 1247-ben említi először oklevél. Egy 1212. évi oklevélben szerepel Gercsepuszta is. Gercse temploma (ma Pesthidegkút határában, a Csúcshegy alatt) patkó alakú szentélyaiaprajza után ítélve a XIII. század eiső felében keletkezett. Néhány további, XIII. századi adatból rekonstruálhatjuk a tatárjárás előtti építkezések elnagyolt körvonalait. II. Endre király 1212. évi oklevele bizonyítja, hogy Bana plébániája és ennek Mária-temploma is a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott. Világi vonatkozásban azonban a budai prépostság óbudai birtokának tartozéka voit, és e prépostság tulajdonjoga már Imre király idején is fennállott. Ili. Honorius pápa 1226. évi bullája a szentendrei főesperességről is említést tesz. II. Endre király 1227. évi oklevelében olvasunk a Nyulak-szigeti (ma Margitsziget) Szent Mihályról elnevezett premontrei templomról; mellette kolostor is állhatott ebben az időben. IV. Béla király 1237-ben viszont a pesti, kispesti, Örsi (Budaörs) és sasadi — királyi — kápolnák kegyuraságát a bélakúti apátságnak adományozta, ami közvetve e települések fejlődésének fokát is bizonyítja. Közben 1233-ban pusztított az első feljegyzésekből ismert tűzvész Óbudán, Albericus barát krónikája szerint. Ugyanebben az évben a pápai követ püspöki gyűlést is tartott itt. Ez a település magas egyházi rangjának bizonyítéka. Ugyanezt támasztja aiá Peiagius és István bíbornokok 1216. évi oklevele is; ez az óbudai prépostságnak — mint plébániai teendőket ellátó egyháznak — kiváltságos jogállásáról tájékoztat. Egy 1240. évi oklevél kiállításának helye megerősíti a szentendrei püspöki kúria fennálltát. Ugyanez év előtt keletkeztek annak a „Friesacni éremlelet"-nek az utolsó veretei is, amelyek Rákosszentmihály tatárjárás előtti fennállását bizonyítják. * Ilyen előzmények után zúdult a tatárjárás a mai Nagy-Budapest területén fekvő, laza, szétszórt kis településekre. Borzalmait Rogerius mester Siralmas énekéből (Carmen miserabile) ismerjük. Ebből tudjuk, hogy IV. Béla király 1241-ben is Óbudán ünnepeire meg a húsvétot, és ide hívta össze az országgyűlést. Ez a tény kellőképpen alátámasztja a település vezetőszerepét a sok kis apró helység között. A tatár sereg 1241-ben először csak a Duna bal partján fekvő Pestet dúlta fel. A város lakossága a mai Váci utcai, volt Angolkisasszonyok-temploma táján állott domonkos kolostor falai között keresett védelmet. A tatárok azonban felgyújtották az épületet, és az oda húzódott lakosok elpusztultak. A kolostort és templomot a dominikánusok 1230-ban építették, és „azt erős kőfallal kerítették körül." A rend itteni megtelepedésében két magyar is szerepet játszott: Bessenyei Mihály és Kenderessi Balázs. A felépült klastromnak 1233-ban II. Endre személyében már királyi vendége is volt. A Duna — mint fő védelmi vonal — nyolc hónapon keresztül tartóztatta fel a tatárokat. Ezért a jobb parti Óbudát és Kis-Pestet csak 1242 tavaszán tudták elpusztítani. Bizonyos, hogy ekkor a mai Budapest területén az addig kialakult koraközépkori magyar települések egytől-egyig megsemmisültek. Igy a tatárjárás legalább húsz, egymástól területileg független, de a mai Nagy-Budapest területén és környékén állott település életének vetett véget. Ezeknek egynegyed része kétségtelenül révtelepülés volt. Legtöbbjük templommal és plébániával rendelkezett; ezek köré csoportosultak a lakóépítmények. Valamennyi között az óbudai királyi vár volt a legrangosabb épület. Főként a templomok csekély maradványairól tudjuk leolvasni azokat a külföldi építőművészeti stílushatásokat, amelyek elsőként érték a mai Budapest területén virágzott legkorábbi magyar építészetet. Először görög, azután lombard, majd középolasz befolyás alatt állott építészetünk. (E megállapítás azonban csak az épületplasztikák stílusformáira vonatkozik.) A legelső királyi kőfaragóműhely lombard hatásra született meg. i7