Budapest, 1978. (16. évfolyam)
10. szám október - Zolnay László: Corvin János herceg képmása egy Vág menti templomban
; Ä • S&BÍi Szent Imre királyfi alakja a liptó-szlécsi szárnyasoltáron (1480—90 körül). A modell: Corvin János, Liptó hercege (Schopper Tibor felvétele) Kä -árpáti bolyongásaim során a magyar középkor emlékeit keresve — ismételten elvetődtem az Alacsony- s a Magas-Tátra között elhelyezkedő Liptai Medence egyik kies falucskájába. Liptó-Szlécs a neve; Liptovská Sliace. Szép gótikus templomát, öt-hat környékbeli várral, három, később megyeszékhellyé lett várossal s vagy negyven templommal egyetemben a XIV. század nagy felvidéki alakja, Donch mester építtette. (Donch — amúgy Csák Máté rokona — Csák Máté legnagyobb ellenfele volt, 1338-ig a nagyzólyomi ispánság főispánja, az „aranyos vitéz".) A szlécsi templom építészeti emlékei, falfestései emlékezetesek. Ezúttal azonban nem ezekről, hanem a szlécsi templomnak csak egyik szárnyasoltáráról, sőt annak is csak egyetlen táblakép-részletéről kívánok megemlékezni. A templom déli oldalbejáratának átellenében egy Szent Miklós püspöknek — Mikulásnak — szentelt későgótikus szárnyasoltár áll. Az oltárfülke alján, annak predelláján három magyar királyalak. A „magyar szentkirályok" csoportja: Szent István, Szent Imre, Szent László. Fára festett táblaképek ezek. Stílusuk, de fegyver- és ruhaviseletük alapján is a magyar későgótikus festészet vaskos remekei; a szárnyasoltár jóval későbbi a templom építése idejénél. A XV. század végén, az 1480—90-es években festhették őket. A három férfialak közül a középső ragadott meg. Szent Imre királyfi alakja. A fiatal férfiú ZOLNAY LÁSZLÓ nyakát hcrmdin 8alltír övez i Jobb karja hatalmas — turbánszerű gombban végződő — két• W f I \ f r kezes pallosának keresztvasán Corvin János herceg kepmasa sMitsrs királyfi mondabéli szüzességéegy Vág menti templomban - j^ä-st ^ ^ O 1 val ellentétben — nem ékesíti 38
