Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Dr. Czagány István: Budapest településeinek kialakulása a tatárjárás előtt

Kapubéllet az óbudai, egykori királynéi várból (Kálvin köz 2—3—4) templom nem készültel István király életében. De román kori faragványai azt bizonyítják, hogy a XI. század folyamán építették. A XII. században építették még a kispesti vagy kelenföldi (minor Pest ultra Danubium sive Kreinfeld) „Boldogságos Szűz templomá"-t a mai tabáni templom táján. Ennek a környékén is kialakult egy korai település. A templomot utóbb „Boldog Gellért mártír"-ról nevezték el. Romjai közül egyetlen dombormű maradt meg, a „Maiestas Domini". Nagyon valószínű, hogy Budán már a XI. században királyi kőfaragóműhely működött. Ennek mindössze három alkotását ismerjük, s ezekről sem tudjuk, hogy vajon a mai Gellérthegy melletti vagy az óbudai prépostsági templomot díszítették-e? A Sáros-fürdőből előkerült pillérfő, az óbudai, valamint a szentendrei nyaralóban — Hauszmann Alajos egykori villájában — látható oszlopfő azt bizonyítja, hogy a királyi műhely lombard művészeti hatás alatt állott. Előbb Esztergomban, később Budán, majd Székesfehérvárott és Pécsett dolgozott a műhely, nagy egyházi építkezéseken. A pogány lázadásnak 1061-ben történt leverése betetőzte a kereszténység győzelmét Magyarországon, és ez fellendítette a települések építkezéseit is. Erre mutat az, hogy I. László király az 1077—1095 közötti időben évi 360 aranyat adott az óbudai Péter és Pál prépostsági templomnak — valószínűleg az építkezésekre —, de az még 1112-ben, Gallus krónikaíró itttartózkodása idején is befejezetlen volt. Közben újabb falvak is keletkeztek; ezeknek első írásos nyoma azonban csak a XII. századból ismeretes. 1148-ban II. Géza király oklevele említi először a „Gézavásár vámjá"-t (tributum fori Geysa); ennek helye a budai ,,Felhévíz"-en (a mai Lukácsfürdő környéke) volt. A XII. század végére okvetlenül felépült már a felhévízi Keresztes Lovagok Szent István egyháza is (a volt Irgalmas kórház, a mai ORFI helyén), II. Orbán pápa 1187. évi bullájának tanúsága szerint. Tehát mindkét település forgalmas hely volt már a XII. század első felében. Pestet, a révészettel és halászattal foglalkozó honfoglaló őslakosság mellett, mohamedán vallású „izmaeliták, szaracének" lakták. Magyar etnikumú várjobbágyság élt az óbudai királyi — később királynéi — vár (Kálvin köz 2—3—4. sz.) környékén. Itt látta vendégül III. Béla királyunk 1189-ben a kereszteshadjáratra vonuló Barbarossa Frigyes császárt. Freisingi Ottó és Lübecki Arnold egykorú megemlékezésén kívül a kiásott oszlopkapus teremnek, illetve a torony aljának megoldása is az óbudai vár XII—XIII. századi eredetére mutat. A XII. századra keltezhető az a faragvány is, amely a Mátyáshegy déli lejtőjén, a Csatárka-dülő egyik telkén került elő, és egy állatot tépő oroszlánt ábrázol. Valószínű, hogy az Uzaháza-hegyén fennállott Kartal, illetve Kurszán nemzetség várának egyetlen ránk maradt emléke. A XII. században keletkezett Nyék és Békásmegyer temploma is. A XII—XIII. század fordulója körül az ismert települések között Pest haladt a városi fejlődés élén. De Mária plébániatemploma (ma Belvárosi Főplébánia templom) feltehetően már I. István király idejében épült. A Duna túlsó partján Óbuda és annak királyi vára volt a legjelentősebb településközpont. Egy 1211. évi oklevél tüzesvas próbával kapcsolatban említi az óbudai káptalant. Ezt a próbát annak idején az ország jelentékenyebb egyházaiban ejtették meg. II. Endre király két 1212 után kelt oklevele beszél a gyakran Óbudán tartózkodó királyi elődeiről és a királyi palota őreiről („de custodibus regine domus"), ami rendszeres udvartartásra mutat. Egy 1213. évi oklevél is említi a „régebbi" királyi lakot — domust —, így annak eredete a XII. századra nyúlik vissza. (Ezt váltotta fel a második óbudai királyi vár; építését a XIII. század első évtizedeire teszi a szaktudomány.) II. Endre királynak egyik 1212. évi határjáró oklevele megállapítja Óbudának a „crepido vallis" (később Schanzgraben) nevű árok kőpárkányáig (a mai Kolosy tér környéke) terjedő határát. Ugyanekkor visszahelyezi a prépostságot időközben elvesztett régi jogaiba, így az óbudai vásár vámszedésének jogába is. Mindez arra utal, hogy a helyi joghatósági és területhatárokkal kapcsolatos vita korábbi időből Román kori kapubéllet fejezete a szabadsághegyi Városkút falából