Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Dr. Békési László: Félidőben

leskörüen előkészített, a központi és kerületi szervekkel egyaránt megtárgyalt terv feszített volt. A feszültségnek azok a hiányzó fel­tételek voltak a forrásai, amelyek a tervben foglalt feladatok meg­valósításához a terv jóváhagyása­kor még nem álltak teljeskörűen rendelkezésre. A terv indításakor három fő fe­szültségi góccal kellett számol­nunk. 1. A fővárosnak és térségének demográfiai viszonyai. Ezen be­lül a feszültséget két tényező okozta. Az egyik: a munkaerő­forrás csökken nése és a munkahe­lyek számának növekedése kö­zötti ellentmondás. (Az V. ötéves terv budapesti munkaerőmérle­ge 1980-ra — lassú csökkenésre számítva — 30.000 fős munka­erőhiányt jelez.) A másik tényező a népességi struktúra változása: a o—14 éves és a 60 éven túli kor­osztályok létszámának és rész­arányának növekedése. Ez a té­nyező az egészségügyi, a szociá­lis ellátás és az oktatás területén támasztott pótlólagos szükségle­teket. 2. Az építőipari kapacitás­hiány. A terv jóváhagyásakor a bu­dapesti építőipar kapacitásmér­lege az V. ötéves terv egészére 6—8 milliárd Ft kapacitáshiányt jelzett. 3. A beruházási költségszín­vonalnak a tervezettnél esetleg nagyobb mértékű növekedése. A felsorolt feszültségi pontok gyengítették a terv megalapozott­ságát, s némileg bizonytalanná tették a tervezett célkitűzések megvalósítását. Ezért már a terv jóváhagyásakor több biztosítékot kellett beépítenünk. Az egyik a ter­vezett naturális céloknak alsó-fel­ső határok közötti meghatározása volt; az alsó határ az elérendő mi­nimumot, a felső határ az opti­mális feltételek esetén még elér­hető maximumot jelentette. A másik a fejlesztést szolgáló pénz­ügyi eszközök elsődlegessége. En­nek az alapelvnek a kimondása nem merevítette meg a tervezett naturális mutatókat, hanem azok rugalmas kezelésére, ésszerű gaz­dálkodásra adott módot. A har­madik biztosíték a tervezett tar­talék rögzítése és biztosítása, a tervezett mértéket meghaladó ár­emelkedések fedezetére. Az V. ötéves terv első felének várható eredményei Általánosságban elmondhat­juk, hogy az V. ötéves tervidő­szakban az eredetileg tervezettnél magasabb színvonalú beruházási felhasználást fogunk megvalósíta­ni. Az V. ötéves terv jóváhagyá­sakor a Fővárosi Tanács és a ke­rületi tanácsok együttesen — be­leértve az állami nagyberuházáso­kat és az átvett pénzeszközöket is — kereken 76 milliárd forint be­ruházásra fordítható pénzeszköz­zel rendelkeztek, ami 82 milliárd forintra nőtt a saját bevételek és átvett pénzeszközök növekedése, illetve elsősorban a nagyberuhá­zásoknál az állami támogatás emelkedése folytán. A nem beru­házási célú felhasználás is növek­szik. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a lakásfelújítás növeléséhez (Rákóczi úti sortatarozás stb.) a fejlesztési alapból mintegy három­százmillió forinttal járultunk hoz­zá terven felül. Az a legfontosabb kérdés: va­jon ez a beruházási eszköznöve­kedés lehetővé teszi-e, hogy meg­valósuljanak az eredetileg terve­zett naturális mutatók? Jóváha­gyott ötéves tervünk naturális elő­irányzatai, két kivételtől eltekint­ve, teljesíthetők, bár több terüle­ten csak az előirányzatok alsó ha­tárainak színvonalán. A két kivé­tel : a telepszerű magánerős lakás­építés és a kereskedelmi hálózat fejlesztése. A többi ágazatban el­érjük, illetve különböző mérték­ben meghaladjuk a terv eredeti naturális előirányzatainak alsó határát. Jó néhány ágazatban megközelítjük a felső határt is, sőt egy-két esetben túl is teljesít­jük. Á terv fő arányait tekintve lényeges elmozdulás nincs. Ami a kisebb arányváltozások okait il­leti, azok lényegében két dologra vezethetők vissza: egyrészt az el­múlt két és fél évben bekövetke­zett s még várható beruházási ár­színvonal-növekedésre, ami a belső arányokat is módosította; más­részt az elmúlt két év során gya­korolt, az eddiginél rugalmasabb gazdálkodásra, amelynek lénye­ge az volt, hogy az ágazatokon be­lül — az eredeti célok érintetle­nül hagyása mellett kisebb­nagyobb átcsoportosításokat haj­tottunk végre, a műszaki megva­lósítás ütemének figyelembevéte­lével, a pénzeszközök hatékony felhasználásának érdekében. Növekszik a lakásépítésre, az egészségügy fejlesztésére, vala­mint a lakóházfelújításra fordít­ható eszközök részaránya. Az eredeti tervhez képest volumené­ben nem, de arányaiban valame­lyest csökken a közlekedésre for­dítható eszközök aránya. A többi ágazat a kereskedelem kivéte­lével — körülbelül az eredeti részarányban fog szerepelni a terv­teljesítésben. A konkrét feladatok között a lakásépítés a legnagyobb terje­delmű, hiszen összes beruházási keretünknek mintegy kétharma­da, összesen 43 milliárd forint körüli felhasználás várható. A célcsoportos lakásépítés felada­tait — magas szintű határozatok és megállapodások birtokában, az összes beruházási program té­teles felülvizsgálata alapján — valószínűleg a terv eredeti elő­irányzatának megfelelően lehet teljesíteni, azaz célcsoportos lakás­ból 57 ezer lakás épülhet. Az úgy­nevezett egyéb állami lakásépítés­ből pillanatnyilag 2.240 lakás fel­építésére van garancia. Ezen kí­vül előreláthatólag még egy-két­ezer egyéb állami lakás épülhet fel. Az állami lakásépítésben te­hát 60—61 ezer körüli lakásszám teljesül 1980-ig. Nem teljesíthető a telepszerű magánerős lakásépítés tervezett programja. 20-22 ezer lakás felé­pítését terveztük, de ebből előre­láthatólag — nagy erőfeszítések árán — 16 ezer lakás épülhet meg 1980-ig. Vannak olyan vélemé­nyek, hogy ez a 16 ezres előirány­zat is túlzott. Áttekintve a jóvá­hagyott beruházási programo­kat, egyeztetve őket az ÉVM-mel és a kivitelezőkkel, úgy látjuk, hogy nagyon nagy erőfeszítések árán meg lehet közelíteni a 16 ezres lakásszámot, a hozzá kap­csolódó létesítményekkel együtt. Az egyedi magánerős lakásépí­tés — egyedi társasházak és csa­ládi házak a tervhez képest túlteljesül; ez némiképp ellensú­lyozza az előbbiekben jelzett el­maradásokat. Összegezve: viszonylag nagy biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy a tervezett 90—100 ezer fővárosi lakásszám alsó határa megvalósul, sőt mindent figye­lembe véve, optimális esetben 95 ezer lakás épülhet föl. A lakásépítés lényeges kérdé­se, hogy a komplexitása biztosít­ható-e. Ebből a szempontból az 1978-as évet kell kulcsévnek te­kintenünk. Az első két év ered­ményei alapján még nem dőlt el ez a kérdés. Az első két év lemara­dása — 800 lakás és néhány kap­csolódó létesítmény — nem olyan jelentős, hogy a hátralevő három év alatt ne legyen pótolható (a keres­kedelmi létesítmények kivételével). Az 1976—77. évi lemaradásokat idén kell pótolni, hogy 1979—80-ban is lakásarányosan épüljenek fel a kapcsolódó létesítmények. Miután a kapcsolódó létesít­mények többségének felépítését garantáló dokumentumok a bir­tokunkban vannak miniszter­tanácsi határozatok, miniszteri szintű megállapodások, EVM-vállalások —, ezért azt mondhat­juk, hogy a kapcsolódó létesít­mények (a kereskedelem kivéte­lével) 1980-ig lakásarányosan megépülnek. A VI. ötéves tervre való átme­netre a lakásépítés folyamatossá­ga miatt különös figyelmet fordí­tottunk. A jelenlegi számítások­ban a célcsoportos lakásépítésnél 1980. végén 14—16 ezer folya­matban levő lakással számolunk, amelynek felépítésére 1981-ben kerül sor. Ennek pénzügyi fede­zetére a teljes felépítési költség 20—27%-át irányoztuk elő. Az átmenő 14—16 ezer lakás felépí­tését is beleértve, a VI. ötéves terv első éveire 24—28 ezer lakás építéséhez szükséges területet ké­szítünk elő 1980 végéig. A magán­erős telepszerű lakásépítés céljaira 10—12 ezer lakás építésére alkal­mas területet készítünk elő, ame­lyen 1981-ben megkezdődhetnek az új telepszerű lakásépítkezések, így az ötéves időszakváltás nem töri meg a folyamatot. A lakóház-felújítási programot előreláthatóan túlteljesítjük. Ez vonatkozik a naturális előirány­zatokra és a forint-felhasználásra egyaránt. Az áremelkedések és a sorozatgyártási többletfeladatok miatt mutatkozik pénzügyi fe­szültség, de azt belső átcsoporto­sítással, a naturális előirányzatok és a fő feladatok érintetlenül ha­gyása mellett kívánjuk megolda­ni. A közlekedési ágazatban elő­irányzott fő feladatok általában megvalósulnak, bár néhánynál — nagyrészt az ötéves tervidőszakon belül — számithatunk kisebb ké­sésre. Ezek a létesítmények az eredeti tervünkben kitűzött határ­idő után általában egy évvel való­sulnak meg. A közlekedés terüle­tén azonban — az előkészítettség hiányosságai, a kapacitások szét­forgácsoltsága, valamint a ren­delkezésre álló beruházási szín­vonal és a szűkös eszközök kon­centrálása érdekében — javasol­juk egy-két feladat elhalasztását a VI. ötéves tervidőszakra. Ilyen többek között a Boráros tér rende­zése, a közlekedési infrastruktú­ra fejlesztését szolgáló garázsok támogatása, a forgalomirányító rendszer fejlesztési és egyes jár­művek beszerzési ütemének csök­kentése, az Etele tér korszerűsí­tése. A metró 1980. évi átadásra ter­vezett két vonalszakasza közül a Nagyvárad tér—Kőbánya-Kis­pest vasútállomás közötti sza­kasz előreláthatóan 1980 elején átadható lesz. A Deák tér és az Élmunkás tér közötti szakasz forgalomba adása azonban való­színűleg fél évet késik. Kulcs­kérdés viszont, hogy az e szakasz­hoz kapcsolódó Marx téri felszí­ni csomópont rendezése 1980-ig megvalósuljon, és még az V. ötéves tervidőszakban átadásra kerüljön. A közműágazat valamennyi na­turális előirányzata előrelátható-13

Next

/
Thumbnails
Contents