Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Gyáni Gábor: Egy lipótvárosi ház lakói a húszas évek elején

Tihanyi Bence reprodukciója Lakások alapterülete Szobák száma Lakások száma 50— 60 m2 2 1 90—100 m2 3 5 110—130 m2 4 3 140—150 m2 5 4 170—185 m2 4—6 8 240—250 m2 5—7 4 1917. november 1-én Lakások érvényben volt lakbérek száma 900—1500 korona 6 1900—2500 korona 11 3100—3600 korona 5 4000 korona 1 gyakoribbak a 170—185 m2

-es, 4-—6 közötti szobaszámú lakások. A hozzávetőleges lakásméretek ismeretében megállapítható továbbá, hogy a ház lakásainak kétharmada 140—250 m2

alapterületű, 5—7 szobás, azaz kimondottan nagy lakásból állott. Mindez azonban egyáltalán nem tükröződött a lakbérekben, mert „a lakások bérét a főváros a felépítés befejezése alkalmával — jelen esetben 1902-ben — állapította meg, s azóta, jelentéktelen bérkikerekítésektől eltekintve, soha nem emelte a szokásos bérviszonyoknak megfelelően." A legkisebb, 900—1500 korona közötti bérleti díjat a három legkisebb lakás főbérlői fizették. Igen tanulságos a nagy, 5—7 szobás és a 150 m2

fölötti lakások lakbérviszonyainak alakulása. Az 1900—2500 koronás kategóriába tartozott a 140—150 m'2

nagyságú, ötszobás lakások mindegyike, továbbá a hét 170—185 m2

-es 4—6 szobás lakás közül négy, ill. a négy db. 240—250 m2 alapterületű, 5—7 szobás lakás közül kettő (!). A 3100—3600 koronás lakbérkategóriába esett a hét 170—185 m2

nagyságú, 4—6 szobás lakás közül három, a négy legnagyobb méretű lakástípusból a fennmaradó kettő, s végül egyetlen 4000 korona bérű lakás fordult elő, amelynek alapterülete 170—185 m2

közötti volt, és hat szobát foglalt magába. (Néhány összehasonlító adat a tízes évek közepéről: 1 kg kenyér 0,41, 1 kg sertéshús ára 2 korona volt; a házi cselédek átlagosan havi 16—18 koronát kerestek.) A lakók A legnagyobb, azaz 240—250 m2

alapterületű és rendszerint 5—7szobából álló lakások bérlői: Braun Sándor „milliomos" öz-vegye, aki 3600 korona bérű (a közölt lakbérösszegek az 1920 előtti állapotra utalnak) lakását kizárólag a téli idényben lakta, s aki Heves községben 23 000 holdas földbirtokot mondhatott magáénak. Laky Bertalan, aki sejthetően szintén időszakosan használta bérlakását, hiszen a Hűvösvölgyben nyaralót tartott fenn. Foglalkozására nézve tőzsdebizományos volt a terménytőzsdén. Vele lakott ügyvéd foglalkozású veje, aki ugyanebben a lakásban rendezte be ügyvédi irodáját, s ő fizette meg — albérleti díj gyanánt — a 3600 koronás lakbér felét, de Laky maga csak 1100 koronát fizetett, a fennmaradó 700 koronát egy Szécsi Illés nevű albérlő fedezte. Müller József „milliomos", az Újlaki Tégla- és Mészégető rt. vezérigazgatója, fiaival, akik közül az egyik ugyanennél a cégnél mint aligazgató állott alkalmazásban, a másik viszont az Óbuda—Újlaki Takarékpénztár tisztviselőjeként dolgozott. Dr. Hegyeshalmy Lajos, aki 1902 óta lakott a házban. A ház összes lakója közül egyedül ő folytat ez idő tájt aktív politikai tevékenységet: a húszas években nemzetgyűlési képviselő ill. kereskedelemügyi miniszter. Politikai pályáját a korábbiakban a MÁV elnökhelyetteseként, majd miniszteri tanácsosként alapozta meg. Nem rendelkezett sem földbirtokkal, sem mobiltőke vagyonnal, de mint sikeres karriert befutó állami főhivatalnok tekintélyes jövedelmet élvezett különböző forrásokból. ,,Az 1918. évi adóvallomása szerint is, amikor pedig nem volt kereskedelemügyi miniszter, a nyugdija évi 24 000 koronát tett ki és hét részvénytársaságtól részben mint igazgatósági, részben mint felügyelőbizottsági tag évi 22 079 koronát kapott" — olvasható a házgondnoki felmérésben. Vagyoni helyzetére jellemző, hogy a tizes években 2916 koronás adóösszeggel Budapest virilisei közt a 800. helyen állott. Ő és Müller József a lakás nagy méreteihez képest aránytalanul alacsony (2326 ill. 2546 korona) lakbért fizetnek. Ennek ellenére Hegyeshalmy albérlőt tart, egy iparművészt, akinek az albérleti díja fedezi a lakás évi bérleti díjának a felét. A 170—185 m- alapterületű és általában 4—6 szobás lakások bérlőinek zöme ügyvédekből és egy orvosból került ki, akik mögött jelentékeny vagyoni erejű családi háttér tapintható ki. Dr. Emődi Aladár „milliomos", jól menő orvosi magánpraxissal, aki ezenkívül a Népegészségügyi Minisztérium utókezelő-gyógyintézetének osztályos főorvosa. Ugyanebben a házban lakott apósa, Neuwelt József „milliomos" nagykereskedő is. Ez a családi háttér magyarázza, hogy Emődi a ház egyik legszebbnek mondott, hatszobás és egyúttal legmagasabb bérleti díjú (4000 koronás) bérlakását fenntarthatta. Dr. Mayer Ernő „milliomos", akinek jól jövedelmező ügyvédi irodája volt (a lakásán belül), és akinek horvát származású felesége bankárcsaládból származott (unokanővére volt a Török Bankház tulajdonosának). A lakás bérleti díja 3500 koronát tett ki. Dr. Pollacsek Alfréd „milliomos", aki szintén ügyvédi irodát működtetett a lakásában, és együtt lakott „milliomos" anyósával, özv. Singer Vilmosnéval. Ez utóbbinak volt ugyanebben a házban egy háromszobás bérlakása, ezt azonban albérletbe adta ki (!) egy Dubovitz Emil nevű, a házban mészárszéket üzemeltető, fióküzlettel is bíró, és emellett lóversenyistállót is tartó, igen gazdag mészárosnak. A lakásért Pollacsek meglehetősen keveset, évi 2500 korona bért fizetett 1920-ig. Dr. Einhorn Jenő ügyvéd nem praktizált, hanem a Baranya megyei Barcson fekvő földbirtokából élt. Egy gazdag családba történt sikeres beházasodása nyomán vált számára elérhetővé fővárosi bérlakás tartása, amelynek évi bére a tízes években 2400—2600 korona között mozgott, majd 1920-ban 3120 koronában lett megállapítva. Emellett szól az is, hogy a szóban forgó bérlakás korábbi bérlője feleségének nagynénje, majd az ő halála után Einhorn későbbi felesége volt. A lakást csupán a téli idényben lakták Einhornék, sőt a felmérés készítését közvetlenül megelőző évben egyáltalán nem is tartózkodtak a lakásban, és azt a Magyar Általános Kőszénbánya rt. kötelékében tisztviselőként dolgozó, egyik közeli rokonuk használta. Található még egy ügyvéd lakója e lakásnagyság típusnak, dr. Rendes Miklós, jól menő ügyvédi irodáját a lakásában rendezte be, s együtt élt szintén ügyvéd foglalkozású vejével. Ese-37