Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Gyáni Gábor: Egy lipótvárosi ház lakói a húszas évek elején

GYÁNI GÁBOR • / Dávid János a századvég-századelő fővárosi lakáshelyzetét elemző cikkeiben (Budapest 1978. 1—2. szám) arra a következtetésre jutott, hogy Budapestnek szinte minden társadalmi osztályával kapcsolatban jogosult relatív lakáshiányról beszélni. Egyetértőleg idézte Bárczy István 1906-ból származó megfogalmazását: ,,A Budapesten létező 68 ezer lakásból, talán háromnégyezer lakásnak bérlőit kivéve, a többiről csaknem kivétel nélkül mondhatjuk, hogy Budapesten minden ember legalább egy fokkal alantabb lakik, mint mely fokot számára társadalmi állása kijelölne." A lakosság társadalmi helyzete és lakásviszonyai közötti összefüggések sajnos ma még kevéssé kimunkáltak történeti irodalmunkban. írásunkkal abba az irányba teszünk lépéseket — a téma átfogó megközelítése helyett a mikroelemzés útját járva —, hogy a föntiekben kivételként említett háromnégyezer, mintegy 4—6%-nyi bérlőtársadalom lakáskörülményeihez szolgáltassunk adalékokat. Vizsgálatunkhoz egy 1921-es leírás szolgál alapul, amelyet a székesfővárosi tanács megbízásából a házgondnok készített egy ház bérleményeiről és bérlőiről. (Budapest Főváros Levéltára IV. 1410. f. 19044.) A leírás elkészíttetésével a tanács a lakbérek módosításához kívánt segítséget nyújtani. A lakbérek emeléséről a 3530/1920. M. E. és a2300/1921. M. E. számú kormányrendeletek intézkedtek. A bennük foglaltak szerint a 4000 koronánál alacsonyabb lakbéreket — az ún. kislakások bérét — az 1917. november 1-én érvényben volt bérleti díj 30%ával, ill. az 1921-es rendelet értelmében további 60%-ának megfelelő összeggel lehet felemelni. A rendeletek arra kérték a tulajdonosokat, hogy az ún. nagylakások bérleti díjának emelésekor legyenek tekintettel a bérlők kereseti, vagyoni, valamint összes egyéb körülményeire! A ház A Lipót körút 17. számú, négyemeletes ház 1902-ben épült. Egyike volt a Budapest Székesfőváros tulajdonában levő két Lipót körúti bérháznak. A közvetlen szomszédságában álló házak tulajdonosai a hazai nagytőke közismert személyiségei: Lánczy Leóé volt a 3. számú, ifj. Haggenmacher Henriké a 9., 11., 13. és 15. számú, báró esetei Herczog Péteré a 19. és A Lipót (Sít. István) korút a század elején 21. számú ház stb. Maga a városnegyed, főként a Lipótváros belső része és legkivált e ház szűkebb környéke ez idő tájt egyike a főváros legnagyobb presztízst élvező zónáinak. Lakói ennek megfelelően kizárólag nagy vagyonúakból, magas jövedelműekből kerültek ki. A főváros tulajdonában levő két lipótvárosi ház jellegét tekintve harmonikusan simult bele a városnegyed uralkodó karakterébe. Nem a tisztviselői nyomort enyhítő akció keretében épült a 17. számú ház sem — állapítja meg egy tanácsi átirat —, hanem kimondottan luxusigények kielégítése végett. A lakások A házgondnoki felmérés alapján 25 lakásról kapunk képet: részletezi a szobák számát, nagyságát, fekvését és néhány esetben utal a mellékhelyiségek méreteire is. A szóban forgó ház lakásairól összességében megállapítható, hogy alapterületük a 100—250 m2

között váltakozik, és leg-Nagypolgári lakásbelsők az 1920-as évekből. Bakos Ágnes reprodukciói A Kiscelli Múzeum fotótárából