Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Dunaújváros

városmélyi „slum" helyén nőtt ki a földből, mint például Salgótarján modern városközpontja. És ma már nem „kádeikohó", mint ahogyan húsz évvel ezelőtt hirdettük, s ami bizonyos vonatko­zásban volt is létének első tíz évében. S nem is kivételezett, preferált város már országunk városai között, sem áruellátás, sem bérezés vonatkozá­sában. Épp urbanizálódása szem­pontjából elsősorban csak önmagára számíthat. . . .Mi hát Dunaújváros? A felelet: gazdasági-társadalmi szükségszerű­ségből született és erős ipari hátor­szággal rendelkező város, amit csak az különböztet meg idősebb testvé­reitől, hogy egy bátor kísérlet ered­ményeként jött létre, s hogy már születése pillanatában város volt." (Kemény Dezső: Városnak szüle­tett — Valóság, 1972. 2-es szám.) Pifkó József, a dunaújvárosi tanács elnökhelyettese 1954-ben, a bölcsész­kar elvégzése után került a városba. — Úgy jöttem, mint a többiek — mondja. — Ideiglenesen. Nevelő let­tem egy technikumi kollégiumban, később igazgatóhelyettes, majd a helyi gimnázium igazgatója. Közben itt ragadtam, akár a többiek. — A konzervativizmus visszahúzó ereje Dunaújvárosban nem érződik annyira, mint másutt. Igaz, ennek negatív hatása is van: a közművelő­dési hátteret megteremteni sokkal ne­hezebb hagyományok nélkül. De megpróbáljuk. Tovább épül a mun­kásművelődési központ, az eddig megépített szárnyban tavaly 240 ezer volt a látogatók száma. Persze, azt sem szabad elfeledni, hogy a városalapítók közül sokan itt tanultak meg írni. . . — A település gondjai egyben üze­meinek gondjai is — és fordítva. Du­naújvárosban nincsenek kerítések, a segítőszándék kovácsolja egységessé a közösségeket. Az elmúlt esztendő­ben a gyárak 5 millió forintot adtak össze a gyermekintézmények fejlesz­tésére. Egyébként 1980-ig mintegy 2 milliárd forintból gazdálkodhat a dunaújvárosi tanács. — Mire költik a pénzt ? — kérdem a tanácselnök-helyettestől. — Lakásra, közműre — e kettő igényli a legnagyobb összeget. Sze­retnénk, ha körülbelül 4 ezer lakással több lenne 1980-ban a városban, mint amennyi 1975-ben volt. És eh­hez természetesen a közművek bőví­tése szükséges. Az infrastruktúra régebbi aránytalanságai lassan-lassan eltünedeznek: az elmúlt időszakban javult a keieskedelmi és az egészség­ügyi ellátás, a lakossági szolgáltatás. Persze, teendő azért ezeknél is jócs­kán akad: bővíthetjük kórházunkat, új rendelő épül, külön rehabilitációs osztállyal, s okvetlenül kiemelendő, hogy az ötödik ötéves tervben javít­juk a közoktatás eddigi eléggé mos­toha körülményeit. Hatvan tanter­met létesítünk, s ez lehetővé teszi, hogy 1980-ban megszüntessük a „két­műszakos" általános iskolai oktatást. „Az 1976 —80-ra előirányzott be­ruházások összege 13 milliárd 280 millió forint. A tervidőszak végére a termelési érték 18 milliárd 422 millió forintra, az állóeszközök értéke pedig 22 milliárd 536 millió forintra nő. Az iparban foglalkoztatottak száma 29 ezer 600 lesz. Az V. ötéves tervben a munkahelyek száma 37 ezer 200-ra emelkedik. Betöltésükre fedezetet nyújt a 40 ezer 500 munkaképes városi lakos, továbbá 4600 bejáró. Ez egyben azt is jelzi, hogy a viszony­lagos munkaerőhiány nem csökken. A tervidőszak végén változatlanul 61 százalék lesz az ipari munkahelyek aránya. 1971. január i-ig 1936 hektár területet hasznosítottunk. A IV. ötéves tervben 69 hektárt építettünk be, ennek következtében a felhasznált területünk 2005 hektárra nőtt, a tartalékterület 494 hektárra csökkent. 1976 —80-ig további 76 hektár be­építését tervezzük. Ennek megfelelő­en a tartalékterület tovább csökken. A tervidőszak végén több zöldterüle­tünk lesz: 834 hektár. Folytatjuk a parkok építését, s megkezdjük a védő­erdők parkerdőkké történő alakítá­sát, valamint befejezzük a partvédel­mi területek parkosítását. Egyre nagyobb összegeket kell fordítanunk a lakóházak felújítására. Az V. ötéves tervben 286 millió forintos előirányzattal számolunk. Ebből folytatjuk a homlokzat-felújí­tásokat, a radiátorcseréket, a felvo­nók felújítását és az általános karban­tartást." (Részletek Dunaújváros Tanácsá­nak V. ötéves tervéből és cselekvési programjából.) „Bármennyire új is a város, építése során több stílusirányzat érvényesült. A város első utcájának, a Május 1. utcának villaszerű épületei külön­állóak, nemesen egyszerűek. A második építészeti hullámban emelt, a befejezettség illúzióját keltő zárt épületsorokat régieskedő orna­mentika díszíti. A legújabb negyedek már változatosak, derűsek színesek, a jövő építészetét képviselik. Rövid idő alatt egész városrészek épülnek előregyártott elemekből, melyeknek egy részét a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi gyárában készítik. A városrészeket korszerű üzletekkel el­látott, tervszerűen épített úthálózat kapcsolja össze." (A városi idegenforgalmi hivatal kiadványából.) Dunaújvárosnak a városi tanács felügyelete alá tartozó tervező irodája van — rajta kívül csak Budapestnek van ilyen —, s önálló a városi tanács beruházási osztálya is. Ez egyrészt jó, mivel lehetővé válik a beruházó­tervező-kivitelező közötti szoros kap­csolat, másrészt könnyen rossz is lehet, hiszen a tanácsi testület hely­telen elképzelései is szabadon meg­valósíthatók. — Volt ilyen is, szerencsére mos­tanában nem ez a jellemző — mondja Balla József, a tervező iroda igazga­tója. — Tevékenységünk 95 száza­léka Dunaújvárosra korlátozódik, éves árbevételünket, a 12 millió forintot 84 alkalmazottunk termeli meg. Foly­tatjuk azt a munkát, amelyet a város első építésze, dr. Weiner Tibor elkez­dett. Gondjaink forrása, hogy Duna­újvárosban az 1962 óta egyedural­kodóvá vált típus-paneleket már tíz éve nem fejlesztik, így mi is szinte képtelenek vagyunk a változtatásra. Egy-egy új megoldásért hadjáratot kell indítanunk. A kapcsolódó léte­sítmények építésénél sikerült elgon­dolásunkat megvalósítani: könnyű­szerkezetes rendszerrel építkezünk, így a létesítmények szerelt jellegűek, változatosabbak és viszonylag gyor­san elkészülnek. — És a lakótelepek nem egyhan­gúak a monoton panelerdő miatt ? — Önmagukban az épületek talán igen, de a városrendezési elképzelé­sek és a morfológiai adottságok segít­ségével viszonylag gazdag tömegha­tást keltő városképet tudtunk kiala­kítani. — Mit szeret Dunaújvárosban ? — Azt, hogy mindig tudott újí­tani, volt hozzá ereje, bátorsága. Merényi Ferencnek, építész kollé­gámnak írását idézném: „. .. Duna­újváros érdekessége, hogy nyitott könyvként tárja elénk a felszabadulás utáni magyar építészet egymást kö­vető, jól megkülönböztethető szaka­szainak próbálkozásait, sikereit, ku­darcait, mindig a felismert hibák kiküszöbölésére irányuló törekvé­seit." Kiss István alkotása

Next

/
Thumbnails
Contents