Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Gerle János: Vágó József életműve

Az aradi vértanúk ereklyemúzeuminak terve. 1903 A Nemzeti Szalon lépcsőjének terve. 1906 körút északi oldalát a viros vérkeringésébe, s így nem nehezedne fojtóan a pályaudvar a Lipótvárosra és Terézvárosra. Ez a probléma ma is teljesen eleven. Ennek a munkának az idejéből való az itt közölt fénykép, ami Vigó Józsefet mutatja a Tabin újjáépítésére vonatkozó kép előtt. Ez a fénykép jól érezteti vállalkozásinak méreteit is, hiszen több tucat ilyen méretes festményt készített elképzeléseinek szemléltetésére. A Tabánra vonatkozó javaslatából idézek részleteket: „A Tabán problémája évtizedes, a Tabán problémája is égető. A Tabánt sem lehet a Város egészétől elszigetelten tárgyalni. A város egészét tekintve, a Tabán területe jelentéktelenül kicsiny. Különleges helyzete azonban elsőrendü fontosságúvá emeli. Mintegy kapuja az egész jobbparti városrésznek. Az Erzsébet-hidon át itt kapcsolódik legintenzívebben a két városrész élete. Területén átvonul a jobbparti városrész fő ütőere (Attila-, Krisztina- és Margit-korút) az egyedüli, nagyvárosi és kereskedelmi életre alkalmas útvonal, mely a Margit hídon át ismét bekapcsolódik a pesti Nagykörútba. De éppoly fontos e hely esztétikai szempontból. A környező Gellérthegy, Naphegy, a Várhegy az impozáns királyi palotával, valamint a Duna közelsége e kis völgykatlant Budapest különleges és semmilyen más világvárosban föl nem található természeti szépségeknek gyűjtőpontjává emelik. És végül ősidők óta ismert, kitűnő gyógyforrásai a kialakulóban levő „fürdőváros" egyik fontot részévé avatják." „Most, hogy az ócska házikók le vannak bontva, ideiglenesen parkosították a területet. De mert — mint mondják — pénz nincs semmiféle fölépítésre, s a különböző tényezők egy rendezési tervre még csak elvben sem tudtak megegyezni, sokan a jelenlegi ideiglenes állapot állandósítása mellett kardoskodnak. Egy nagy zöld terület, szó sincs róla, mindig szép. De ezen szépség kedvéért nem lehet föláldozni egy egész kerület életérdekeit, mert ott most minden élet kihalni kezd, ahelyett, hogy a nagyvárosi nyüzsgés a Belvárosból átterjedne. Itt különösen indokolatlan e túlzás, mert ez amúgyis Budapest legkeresettebb vidéke (Várkert, Gellérthegy). A Tabán bizonyos fokú beépítése tehát okvetlenül szükséges, annál is inkább, mert tagadhatatlan természeti szépségei is csak a nagyvárosi keretben érvényesülnek." „Az Attila-körút széles megnyitással, közvetlenül indul az Erzsébet-hídtól. Végigfut a Gellérthegy és a Naphegy lábánál, hogy így egyenesen csatlakozzék a Krisztina-kőrútba. E vonalvezetés mellett a Gellérthegy állandóan látható lesz. Minden, akár csak legcsekélyebb eltérés ez iránytól a hegyet eltakarja. Még akkor is, ha az út csak alacsony házakkal, vagy csupán csak fákkal van szegélyezve. Végig lehetne menni Budán anélkül, hogy észrevehetnők, hogy hegyvidéken vagyunk. Az Attila-körút Naphegy felé eső oldalán árkádos sétaút vezet, s fölötte kertes villák vannak. A túlsó oldalon teraszosan visszaugró, napozásra szánt házak. így az egész vidék „fürdőváros" karaktert nyer. A Szent Imre fürdő és szálloda lenne természetes központja a tabáni fürdőterületnek, sőt esetleg egész Budapest-Fürdővárosnak is. Árkádos udvara a József-tér méretével egyenlő. Nagy nyitott kapuzatán át látni lehet a távoli Országházat." „A Gellérthegy egész lejtője parknak hagyandó, s a Naphegyen csak kertes villák építhetők. A Budai Dunakorzó egészíthetné ki a legmegfelelőbben a fürdő közvetlen közelében a sétalehetőségeket. A Várkert-rakpart s Ybl-tér a királyi palota parkjának ottlevő monumentális A könyvnyomdászok segélyegyletének háza. Gutenberg tér. 1909 A Városligeti Színkör bejárata. 1909