Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Gerle János: Vágó József életműve

Vágó József 1936-ban, a Tabán újjáépítésének terve elótt VÁGÓ JÓZSEF ÉLETMŰVE Keserű és értelmetlen tevékenység volna olyan rangsort felállítani, hogy tehetségéhez és érdemeihez mérten kit milyen kevéssé becsült meg kora és az utókor építészetünk (vagy bármely más szakma) jelesei közül. Ha mégis rangsorolnánk meg nem valósult tervek, megrendelés nélkül töltött évek, végül pedig elpusztult épületek alapján a nagyvilágban ismert és elismert, oly csekély számú építészünket, az európai érdeklődésre méltán számot tartó Vágó Józsefet alighanem az egyik első hely illetné meg e sorban. Világos, egyértelmű, haláláig híven őrzött demokrata és szocialista elkötelezettsége, egyenessége; nemzeti kultúránkat európaivá emeini akaró, ragyogó tehetsége, mellyel egyéni és korszerű utat nyitott építészetünkben, érthetetlenné teszik díjnyertes terveinek megvalósulatianságát, álomnak maradt építészeti elképzeléseit, a hazájától távol töltött éveket s legjobb épületeinek tragikus, vagy indokolatlan pusztulását. A második világháború következtében vagyunk szegényebbek a Városligeti Színkörrel, a Grünwald villával (benne Kernstok Károly és Róth Miksa üvegablakaival, Vágó József bútoraival), a Lipótvárosi Kaszinó nyári épületével. A Nemzeti Szalont 1959-ben bontották le. Megsemmisült a Karpfenstein utcai iskola. Elpusztult az Árkád bazár homlokzatának jelentős része, több villa berendezése, Kernstok üvegablakokkal, Zsolnay eozinos kerámia burkolattal. A Debreceni Alföldi Takarékpénztárnak már a környezetét is elbontották. Szabadkán is lebontottak Vágó-alkotást. Vigasztaló, hogy legalább szülővárosa megőrizte műveit. Vágó József 1877. december 23-án született Nagyváradon. 1900-ban kapta oklevelét a Budapesti József Műegyetemen. A Magyar Mérnök és Építész Egylet évenként kiírt építészeti Nagypályázatán 1902-ben ezüstérmet kapott, a következő évben az aranyérmet nyerte el. Éveken keresztül együtt dolgozott bátyjával, Vágó Lászlóval. 1903 és 1908 között, tudomásom szerint, 14 jelentős pályázaton indultak. Az eredmény: 5 első díj, 2 második díj, több megvétel. Ebben a sikeres időszakban egymás után valósultak meg terveik. Vágó József részt vett Quittner Zsigmond mellett a Gresham palota tervezésében, az épület egész tömegének, homlokzatának formálása, de a részletek is egyértelműen kezenyomát mutatják. 1906 és 1909 között épült: a könyvnyomdászok segélyegyletének Gutenberg téri bérháza, benne az Intim Kávéház, az Intim Színház és a Vágó testvérek irodája; a Nemzeti Szalon a mai Engels téren, a legfontosabb hazai képzőművészeti események színtere a lebontásáig :erjedő időben; a Feld-féle Városligeti Színkör; a Dohány utcai Késmárky és Illés játékáruház, az úgynevezett Árkád bazár, melynek háborús sérüléseire rálicitál a Metro Klub felirata; a Petőfi Múzeum: a Feszty villa átalakítása a Bajza utcában. A következő évek stílusuk legérettebb alkotásait hozzák, villákat Budapesten, bérházat Nagyváradon, bankot Debrecenben, lakóházakat Szabadkán stb. Csak rajzok és fényképek őrzik Vágó József gazdag belsőépítészeti tevékenységét. 1918-ban az Országos Lakásügyi Tanács elnökévé, 1919-ben az Építésügyi Direktórium élére nevezték ki. A Tanácsköztarsaság bukása után megfosztották hazai tervezési lehetőségeitől, majd emigracióba kényízerítették. 1926-ban a genfi Népszövetségi Palota nemzetközi pályázatán az egyik első díjat kapta, és ezzel a megbízást is megszerezte elsődíjas társaival együtt. Nemzetközi hírét ennek az épületnek köszönheti, pedig az egyetlen, ami mitsem árul el igazi törekvéseiről, egyéni hangjáról. 1936-ban a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást építészeti munkáiból. Itt mutatta be, korábbi épülettervei mellett, a visszavonultságban született elképzeléseit. Budapest városépítészeti problémáinak megoldására. A terveket könyv alakban is megjelentette (Budapest művészi újjáépítése Vágó József elgondolása szerint Bp. 1936. Budai István kiadása.). így ír a könyv bevezetőjében: ,,Városépítés! A legnagyobb és legmagasztosabb feladat, ami művészt lelkesíthet. f-s mi mindent, mily sokoldalú előrelátást jelent e szó! Itt nem lehet szó puszta esztetizálásról, mint ahogy nincs is egy elkülönült esztétika. Csak a nyüzsgő élet van, a maga ragyogásával, a maga nyomorúságával. S ennek az ezerszínű életnek kifejezője a Művészet. Mennyi megoldatlan probléma Budapesten! Mennyi pótolhatatlan mulasztás, helyrehozhatatlan hiba. A város sok összevisszaságából, ittott már ma is tarthatatlanná váit forgalmi akadályaiból mindenütt kiérzik a hosszú előrelátás, a karmester hiánya. Pedig eredetileg nagyobb lendülettel indult Budapest. Amikor a még csak 150 ezer lakosú város számara a Lánchidat kezdtek epiteni, az előkelő, tágas Ferenc József-teret tervezték hozzá hídfőül. Az újabb hidak zsugorian kiszabott hídfői már ma elégtelenek a forgalom lebonyolításra. Mi lesz 10 év, 20 év, 50 év múlva?! A Szépészeti Bizottság 70-ben szabta ki az Andrássy-út és a Nagykörút helyét. Budapestnek okkor 300 ezer lakosa volt. Ahol ma több, mint egy millió ember él, ott akkor még mezők, szántóföldek voltak. S az Andrássy-út, bár csonka, befejezetlen, még mindig csak egyetlen s legszebb útja a városnak. A századok óta beépített Párizsnak százszámra vannak az Andrássy-úthoz hasonló avenuejei. Kell ehhez sok magyarázati1 Problémák merülnek föl, de mindig csak ötletszerűen. Úgyszólván nem telik el nap, hogy az újságok egyik vagy másik ,.égető" problémával ne foglalkozzanak. Évtizedes problémakísértetek időközönként újra megjelennek. Közönség és sajtó izgatottan tárgyalja őket, de azután a kísértet eltűnik, az „égető" probiéma parazsa kihűl, s csak a csalódás és fásultság hamuja marad vissza. A problémák azonban továbbra is megoldásra várnak. Rendezni kellene a Calvinteret. Mi lesz a Nemzeti Színházzal, Erzsébet-sugárúttal, Városházával, Andrássy-úttal, Bazilikával? Mi lesz a Tabánnal, a Déli, Nyugati pályaudvarokkal és sok minden mással? A hídfőkkel, a Dunaparttal? Minden város egy élő szervezet, melynek minden kis része szoros összefüggésben van egymással. Nem lehet kikapni egyes részeket, s azokat a nagy vonatkozások tekintetbe vétele nélkül megoldani, alakítani, még okkor se, ha látszólag jelentéktelen és egészen elszigetelt területről van szó. Ezen nagy, átfogó elv szemmel tartásával van itt kidolgozva egy néhány legaktuálisabb városépítési kérdés." írásban és monumentális vázlatokban követik egymást a kritikus kérdések megoldására kidolgozott javaslatai. Mutatóba ragadok ki néhányat, hogy elgondolásait jellemezzem: Az új Városhaza elhelyezését úgy kívánja megoldani, hogy az a Parlamentnek a Margit-híd tengelyére szimmetrikus párja legyen. A Nyugati pályaudvarnak a Lehel tér vonaláig történő hátratolásával értékes belvárosi terület szabadulna fel és — útszélesítéssel, árkádosítással — egy új körút alakulhatna ki az új Városházától a Keleti pályaudvarig. Ez megoldaná az új Városháza megközelítésének problémáját (amit mindenképpen előnyös a zsúfolt üzleti centrumból kiemelni), és így bekapcsolná a Nagy-39