Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Mocsáry Lajos—Jászi Oszkár: Levélváltása a nemzetiségi kérdésről. Közli: Litván György

1868-ik nemzetiségi törvény értelmében nemzetiségi tannyelvű állami középiskolák is, mi ha megtörténik, ök maguk fogják kérni, hogy azokban a magyar nyelv is tanittassék. Három gimnáziumot csukatott be a Tótságon a közösügyes magyar állam és most nehézségeket gördít annak elébe, hogy saját pénzükön állítsanak fel egy felekezetnélküli gimnáziumot. Óhajtottam volna, hogy erősebben domboríts ki egy körülményt, mely a sovinizmus mostani elfajulása körül nagyon fontos szerepet játszik. Az 1868-iki conciliáns hangulat elmúlásának okát első sorban annak tulajdonítod, hogy Tisza Kálmán a gentrynek nyomott oda minden hivatalt és javadalmazást. Nemcsak erre keresett ürügyet a nemzetiségek megbizhatatlanságának hangoztatásával, saját hazafiúi reputatiójának elrongyolódott köpönyegére keresett foltokat a nagy magyarság producálásával. Ebből egy iskola lett, és most már ott vagyunk, hogy például Justh Gyula, aki erősebb szereplésének kezdetén még azt mondta, hogy egy pár oláh főispánt is kell kinevezni, most úgy beszél, hogy a nemzetiségi izgatóktól tíz évre, recidiva esetében életfogytiglan el kell venni az általános titkos választójogot. Idáig, némely fokozatossági differenciák mellett, a nemzetiségi kérdésre nézve egymás közt rendben vagyunk. Hanem hát, mikor Grünwald Bélának „A régi Magyarország" című könyve megjelent, én késztetve éreztem magamat neki egy 347 lapos dolgozatban odakiáltani: Ne bántsd a magyart! (A régi magyar nemes. 1889) És most kénytelen vagyok veled, nagyrabecsült elvtársammal szemben is ugyanazt hangoztatni. Nem azzal a hallatlan arroganciával és acharnement-al, mellyel ő le akart rombolni mindent, ami szent magyar ember előtt, hiszen Széchenyiről is egy vastag könyvben mutatta ki, hogy bolond volt teljes életében, de hátrafelé folytatva Grünwald munkáját, te is leszeded a keresztvizet XVII. századbeli nemzeti küzdelmeinkről. Hát hiszen nincs oly mozgalmas korszak, melyről kellő akarattal és ügyességgel ki ne lehetne mutatni, hogy „auswendig nuj, inwendig pfuj", mert nagy kavarodásoknál láthatóvá lesz nemcsak a dolgok sima felszíne, de darabos visszája is, és mindig az ész dolgából gyarló, indulatokban l'homme-béte ember szerepel: de azok a XVII. századbeli nemzeti küzdelmek, odaértve a Rákóczi-forradalmat, örök dicsőségünkre fognak szolgálni, míg egy magyar él e világon. Megvallom őszintén, nem tudom magamnak megmagyarázni, mit keresnek voltaképpen ezek a fejezetek a nemzetiségi kérdésről írott munkádban, rejtélynek fogják tán mások is találni azt, hogy Grünwald és Jászi a nemzetiségi kérdésben diametraliter ellentétes állást foglalnak, a magyarság irányában való indulatban pedig congenialitást tanúsítanak. Az uralkodó sovinizmust te teljesen a gentrynek akarod nyakába keríteni; ez nézetem szerint a valóságnak teljes — hogy is mondjam csak — félreismerése, mert az a régi nemes és új demokrata-gentry egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz, de ti szocialisták és szociológok fejetekbe vettétek azt, hogy itt feudalizmus, magyar olygarchia, osztályparlament uralkodik, ennek bebizonyítására, vagyis ezen grassáló osztálynak annál gyűlöletesebbé tételére szolgáljon annak felmutatása, hogy milyen dibdáb natio volt ez a múltban is? Egy namis tételnek bizonyítására vagy csakis illusztrációjára helyes dolog-e lerántani a magyar nemzetnek keservesen szerzett régi reputatióját, a nemzetét igenis, mert a régi nemesség aequale régi magyar nemzet, mert hiszen abban az időben itt, mint sehol másutt sem, más nem számított. És mint írod, németül is szándékozol ezt a munkát közzé tenni. Elég nekünk Björnson, Scotus Viator,3 az osztrákok tutti quanti, hogy mostani magunkviseletére érdemelve, nem érdemelve velünk vesszőfuttatást rendezzenek: nohát magyar író ne vállalkozzék arra, hogy őket kíméletlen kezekkel való kotorászás céljából múltunk, kiállott hallatlan szenvedésünk szentélyébe is bevezesse. Dualisticus munkádnak ezen részére volna sok mondani valóm, elmondásának azonban alig lehetne egyéb eredménye, mint az, hogy értékes munkára fordítható becses idődet igénybe vegyem. Tehát elhagyom, ismételve köszönetemet az irányomban tanúsított jóindulatért, vagyok öreg barátod Mocsáry Lajos Jászi Oszkár — Mocsáry Lajoshoz Budapest, 1912. V. 22. Mélyen tisztelt Bátyám Uram! Nagybecsű figyelmed, mellyel oly részletesen voltál kegyes munkám néhány reszére reflektálni, igen nagyon megtisztelt és meghatott. Hogy egészségi akadályok és nagy elfoglaltságod mellett drága idődből ily sokat voltál szíves nekem szentelni, még hozzá ilyen jóságos és meleg formában: ez a hang és ez a szándék irányomban a legszebb jutalmak közé tartozik, melyben fáradságos munkám részesült. Nem lehet rám nézve biztatóbb, bátorítóbb és felemelőbb érzés, mint az, hogy Te. mélyen tisztelt Bátyám, némileg a saját életmunkád folytatását érzed könyvemben, pedig a Te működésed, sokunk véleménye szerint, az újabb magyar történelem legeszményibb lapjaihoz tartozik, melyeken mintegy sub specie aeternitatis jelölted meg a magyar jogállam és kultúrállam útját. Ezt a lelkesítő érzést nem csökkentheti bennem az a körülmény, hogy a nemzet kialakulása és a nemzetiségi áldatlan viszályt létrehozó erők és tényezők dolgában nem egyformán ítéljük meg a helyzetet, sőt hogy e tekintetben elfogultsággal vádolsz. Végre is csak természetes, hogy két nemzedék nem láthatja egyképpen a közös célhoz vezető utakat, s főleg hogy a vármegyei és földbirtokos milieu neveltje másként ítéli meg a nemzeti egység és a nemzetiségi torzsalkodás okait, mint a város és a szociológiai elmélet tanítványa. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy én nem akartam a magyar nemesség ideális avantgardejának érdemeit kisebbíteni, hanem azt a gazdasági-szociális struktúrát kellett megrajzolnom, mely a feudalizmus levegője, s mely véleményem szerint az érzelmi asszimiláció főakadálya. S itt igazán nincs speciális magyar erényekről vagy bűnökről szó, hisz munkám első részében épp azt mutatom ki, hogy a feudalizmus világszerte édes testvére volt a magyar feudalizmusnak, tehát szükségképp ugyanazokra az eredményekre vezetett. Bármiként legyen is, az Általad kiemelt szempontokat a német kiadás előtt a legnagyobb figyelemmel fogom mérlegelni, s a magyar nemesről írott könyvedet gondosan fogom tanulmányozni. Lesz-e eredménye meggyőződesem módosítására ennek a revíziónak, azt nem tudom. De azt tudom, hogy leveledet életem legbecsesebb emlékei között fogom megőrizni, s boldog lennék, ha nagy és nemes úttörésedet egy lépéssel előbbre vihetném! Fogadd, mélyen tisztelt Bátyám, mély hálám és nagyrabecsülésem kifejezését. Mocsáry Lajos — Jászi Oszkárhoz Andornak, 1912. június 30. Tisztelt barátom! Hetek múltak azóta, hogy vettem leveledet; örvendek, hogy jónéven vetted őszinte megjegyzéseimet, ne is nézzük, milyen úton érkeztünk egy találkozási pontra, tekintsünk el annak az útnak fáradalmaitól, kiindulási pontnak vegyük most már ezt a találkozást, a nemzetiségi kérdés új és önálló kérdés, a régi vagy a szerintetek még mindig fennálló feudalizmusnak nincs hozzá — már ti. az én igénytelen nézetem szerint — semmi köze. Bármint legyen is ez, mi személyileg megtaláltuk a békés úton, alkotmányos eszközökkel való érintkezés módját, nyájas szavakat váltottunk, mach' nur uns am guten Tag, heiss' nur uns Gnaden (?)

4: engedd meg, hogy most már elvtársi intimitással kérjek tőled némi információt, mit elszigetelt helyzetemben nagyon gyakran nélkülözni vagyok kénytelen. Lesz-e csakugyan német kiadás?'' Ez a német kiadás nagyon fúrja az oldalamat. Vagy talán már készen is van? Hát a Vorrede? Ha lesz, ti. a fordításhoz, arra gondolok, hogy nagyon alkalmas lehetne arra, hogy az igazság érdekében letöröltessenek az eredeti szövegnek némely asperitásai. Te az itteni siralmas nemzetiségi állapotokat arra igyekszel kihasználni, hogy velük a feudalizmust, a múltban és a jelenben, üthessed. En ezt nem keresem, boni viri boni vini non est quaerendo origo" (mondották már a régi táblabírák a becsületes jó lélek demokráciájával), csak űzzük együtt a sovinizmust. Leveledben pedig azt mondod, hogy itt nincs szó speciális magyar erényekről vagy bűnökről, feudalizmus hát feudalizmus, feudalizmus levegője stb. Hát én azt hiszem, hogy itt elkerülte figyelmedet egy nagyon fontos körülmény. Ez pedig nem más, mint az, hogy nálunk a múltban a feudalizmus egészen másként festett, mint Európa többi országaiban. A különbség abban áll, hogy nálunk a nemesség igen nagy számú volt. Pontos számítások a múltból nincsenek, de a dolog úgy állott, hogy az ország lakóinak úgyszólván egész számottevő része, egy és más címen az összes úgynevezett nadrágos osztály, de azon túl nagy tömegekben a sansculottak is a nemesi osztályhoz tartoztak. Még a 40-es években is. Fényes Elek statisztikája szerint, a nemesek száma meghaladta a félmilliót. Mikor ugyancsak a 40-es években Borsod vármegye elfogadta a nemesek megadóztatását és az ősiség eltörlését, Palóczy László azzal dicsekedett a pozsonyi országgyűlésen; és pedig paradicsomi Borsod vármegyének harmincezer nemese van. S e nemesi kiváltság qualitásában nem volt különbség herceg Esterházy és az armalisát a csizmája szárában viselő gatyás nemes ember közt, una eademque nobilitas létezett, mint Verböcz/ mondja. No hát ez igen lényeges különbséget állapít meg a magyar és a francia csekély számú nemesség és a német, még csekély száma mellett is csak fokozatos szabadságot élvező nemesség közt, itt a nagy tömegek által élvezett szabadság, habár a"kiváltság formájában, a szabadság „levegőjét" terjesztette el a nemzet fölött. Ajánlom figyelmedbe ezt a fontos körülményt a belőle folyó következésekkel együtt. Most veszem a sürgönyt, hogy Mezei Ernő, régi barátom jő. Ennek köszönheted, hogy további okoskodással nem zaklatlak, elküldöm mégis e különben is elkésett csacska levelet, kérve rövid értesítést nagy müved német kiadásáról. Szíves üdvözlettel oreg barátod Mocsáry Lajos A Courrier Européen c. haladó francia hetilapban 1906. március 16-án jelent meg Jászi Oszkár ..L'imbroglio hongrois" (A magyar bonyodalom) c. cikke, amely leleplezte a grófi vezetésű ..nemzeti ellenállás" igazi céljait. A cikkre Rákosi Jenő válaszolt 1906. március 23-án. a vita március 30-án zárult Jászinak a szerkesztőhöz intézett levelével. (Lásd Ady Endre Összes Prózai Müvei. VIII. kötet. 474—479. old.) ..Régi történet, de örökké új marad" (német) Björnson magyarellenes állásfoglalására és R. W. Seton-Watsonnak ..Scotus Viator' álnéven írt, az Osztrák—Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyaival foglalkozó munká'ra utal. • A német szólás olvasata és értelmezése egyaránt kétséges. jászi könyvének tervezett német kiadása nem valósult meg. ..A derék férfinak és a jó bornak nem kell kutatni az eredetét" (latin) 21