Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Vadas József: A végzet festője

Tengerparton (1934) Vihar után (1934) telen életének emberi vonásait mutatta fel műveiben, Farkas István a humanista érzelmű polgár mindennapi tragédiáit ábrázolta. Azoknak a lelkivilágát, akik észrevették, hogy a parlamentarizmus csupán látszat, a fasizmus készülődik ebben az országban is. Képein a glóbusz szélére sodródott emberek jelennek meg; hősei minduntalan megriadnak a mellettük tátongó titokzatos űr és a közelgő vihar láttán. Ez a piktúra nem ismeri a napfényt — sem ténylegesen, sem átvitt értelemben. Itt még a hold is vészjósló sárgasággal pislákol. Egyik legismertebb képének az a címe: Végzet. Jelképes a mű, mert keménykalapos és sétapálcás férfit látunk rajta, amint üres és lemondó tekintettel elmerül gondolataiban; annak a társadalmi rétegnek a tipikus figurájaként, amelynek Farkas István is tagja. És jelképes a cím is, mert a végzetet látta készülődni ezekben a koravén emberekben, mert a végzet beteljesülését szuggerálta képeiben. A kor költői közül Radnóti Miklóst mondhatjuk rokonának. Radnóti a láger borzalmas mindennapjaira vetíti rá az egykori 26