Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Vadas József: A végzet festője

béke idillnek tetsző pillanatait, s ezzel késztet bennünket borzongásra. Farkas módszere éppen ellenkező tendenciájú: ő a harmincas évek, Radnóti számára még felhőtlen egén mutatja meg a hamarosan összetornyosuló viharfelhőket. Idill és dráma kettősének egyik legtökéletesebb dokumentuma az 1941-ben festett csendélet, a Kompozíció. Az örökkévalóság mozdulatlanságában elevenedik meg egy pillanat. Terített asztal, rajta gyümölcsök. Ha csak a fő motívumokat nézem: tökéletes idill ez szőlővel, körtével, présházzal. De a háttérben az eksztatikusán kicsavarodó női akt már drámát jelez, a csupasz ágú fa is azt sugall. S a sötétben megcsillanó kísérteties fény egyértelművé teszi: valami döbbenetes, megbocsáthatatlan, végzetszerű dolog fog bekövetkezni. A Farkas István megfestette végzet a művészen is beteljesedett. Internálják, 1945 elején Auschwitzban hal meg. Vadas József Kompozíció (1941) Történt valami; (1941)