Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Merényi László: Békemozgalmak 1917/18 fordulóján

Vértes Marcell karikatúrája 150 ezer munkás békegyűlése 1918. január 20-án a lelkiismeret-ébresztő kérdést: „Ha felvonul majd az éhezők és nyomorgók serege — ha titeket küldenek ki, hogy vérbe fojtsátok testvéreitek megmozdulását — katonák, mit fogtok majd tenni ?" Január első hetében hat pesti laktanyába sikerült eljuttatni ezt a röpiratot. A hatóságok ezért a lázító röpiratért a Galilei Kört tették felelőssé. Igaz, hogy nem ez a szervezet adta ki a felhívást, de terjesztésében kétségtelenül komoly szerepet játszott. A hatalmon levők kemény megtorlást alkalmaztak. Január 12-én betiltották a Galilei Kört. Anker köz 2. alatti helyiségét a rendőrség lefoglalta, vezetőit letartóztatta és lakásukon is házkutatást tartottak. A jobboldali sajtó kezdte élesen támadni a forradalmi Oroszország belpolitikáját, mely „a csőcselék uralmát eredményezte" és „megsértette a magántulajdon elvét". A reakció hangját legfrappánsabban Az Újság 1918. január 3-i száma fejezte ki „Leninizmus" című cikkében. „Ennek a mi mai világunknak igenis vége, ha az övéké kialakul — állapította meg. — Mindazoknak az osztályoknak, melyeknek érdeke a mai rend fenntartásához fűződik, egyesülniük kell ugyanolyan érdekközösségbe, amilyenbe a szocialisták kikovácsolják az ő érdekkörükbe tartozó osztályokat." 1918 elején a hangulat feszültebbé vált. A karácsonyi és szilveszteri békereménységeket komor fellegek árnyékolták be. A hatalmon levők üldözni kezdték a háború ellen legkövetkezetesebben küzdőket; a béketárgyalások vontatottan haladtak. A januári tömegsztrájk Január 12-én Hoffmann német tábornok kardcsörtető, szovjetellenes nyilatkozata azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a béketárgyalások félbeszakadnak. Hazánkban a közvélemény általános méltatlankodással fogadta Hoffmann provokációját. Másnap Budapest munkássága hat helyen tartón gyűléseket: az Építőmunkások Otthonában (VI. Aréna út 68.), a Vasmunkás Otthonban (Thököly út 56.), a vasmunkások Váci úti helyiségében, valamint Kispesten, Csepelen és Erzsébetfalván. A szónokok élesen elítélték a német kormány magatartását. Határozatban köszöntötték a szovjet kormány őszinte készségét a háború befejezésére és figyelmeztették a Monarchia kormányait, hogy a magyar munkásság „mindent el fog követni annak megakadályozására, . . . hogy az orosz köztársaságra valamilyen nyíltan vagy leplezetten hódító béke kényszeríttessék rá." A január 13-i munkásgyűlések azonban túlléptek a pártvezetőség által megszabott kereteken. Felszólaltak ugyanis a pártellenzék szónokai is (Mosolygó Antal és mások), s határozati javaslatot terjesztettek elő a Budapesti Munkástanács megalakítására. Ennek indokolására azt hozták fel, hogy „a munkásság a pártpolitika irányítását és ellenőrzését . . . közvetlenül maga veszi a kezébe." Ez nyílt bizalmatlanságot fejezett ki a pártvezetőség iránt. A hat népgyűlés közül négyben elfogadták az ' ellenzék javaslatát. Az ellenzéki szocialisták még aznap délután bizalmas értekezletet tartottak a Nagydiófa utca 17. sz. házban. Ezen a Budapesti Munkástanács ügyéről tárgyaltak. Ennek előkészítése érdekében 11-es bizottságot hoztak létre. Tagjai Helfgott Armin mérnök, Afosolygó Antal (Mátyásföld), Oesterreicher Sándor és Morvay (mindkettő Csepelről), Csiki Imre (Albertfalváról), a galileista Sugár Tivadar, Haász Árpád és Rudas Zoltán, valamint Dr. Rónay Zoltán, Somogyi Gyula tanító és Dr. Donath lettek. A következő napon több üzemben foglaltak állást a munkástanács mellett. Aznap a Soroksári úton a karhatalom feloszlatta a munkások háborúellenes tüntetését. Január 13-án Ausztria egyes iparvidékein leállt a munka, s a mozgalom napról napra erősödött. Ezeknek a híreknek élénk visszhangjuk támadt Budapesten is. A főváros üzemeiben január 15-én és 16-án egyre több szó esett arról, hogy a háború ellen nálunk is általános sztrájkot kellene szervezni. A baloldali szocialisták élénk tevékenységet fejtettek ki ezekben a napokban. Január 15-én, majd 17-én bizalmas értekezletet tartottak. 16-án pedig a budapesti és környéki gyárak főbizalmijainak értekezletén tehetetlenséggel és megalkuvással vádolták a pártvezetőséget. Az események sodra azonban a pártellenzéket is gyorsabb tempóra késztette. Január 15-i megbeszélésükön még úgy határoztak, hogy két hét múlva: január 29-én kell megalakítani a Budapesti Munkástanácsot. Január 17-én már módosították ezt a határidőt 23-ra. Ezt is tárgytalanná tette azonban a nagy tömegsztrájk kitörése 18-án. Csepel adta meg a jelet: 35 ezer munkás állt le. Példájukat azonnal követte a ferencvárosi Fegyvergyár 7 ezer dolgozója. Délelőtt már a legtöbb budapesti üzem csatlakozott hozzájuk. A körülmények hatására a szociáldemokrata pártvezetőség megváltoztatta korábbi álláspontját. Ügy határozott, hogy kezébe veszi a sztrájk vezetését, nehogy a mozgalom az ellenzéki irányzat befolyása alá kerüljön. Déli 12 órakor jelent meg a Szociáldemokrata Bárt felhívása az általános sztrájkra, a béke, a demokratikus választójog és a jobb közellátás érdekében. (Persze ez a kiáltvány elkésett, mert már mindenütt beszüntették a munkát a fővárosban.) „A dolgozók tízezrei letették szerszámjaikat és kivonultak a gyárakból — írta a Népszava tudósítása. — A gépek zakatolása megszűnt. A gyári kémények nem füstölögtek, a kerekek zümmögése elnémult . . . Megálltak a villamosok is." Az általános sztrájk első napján, pénteken délután tizenöt helyen tartottak népgyűlést (köztük négyet a peremvárosokban: Csepelen, Kispesten, Újpesten és Erzsébetfalván). Ezek mindegyikén 20