Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Dr. Dalmy Tibor: A Jászai Mari tértől a Széna térig

Az 1833-as térképen már jól látható a mai Mártírok útja nyomvonala a XV. században állt a Vízivárost védő fal, amelynek utolsó fennmaradt darabját a Széna téri Volán végállomásnál láthatjuk. A városfal kapuja a Széna térnél volt. Jenei kapunak nevezték. A Mártírok útját a múltban több néven ismerték: a hídra vezető rövid szakasz neve Prímás utca, innen a Széna térig terjedő szakaszé Országút volt. A Margit körút név 1894-ből származik. Az út rendezetlensége miatt már a XIX. század végén szabályozásra szorult. Két téglagyárnak is voltak itt agyaggödrei: egyik a Klemm téglagyáré (az egész mai Moszkva tér), a másik a Christen téglagyáré (a mai Mechwart tér); ezeket 1892—1894-ben, a rendezés alkalmával szüntették meg. A nagyvárosi élet velejárójaként a lóvasút már jóval előbb, 1869-ben megindult: vonala a Lánchíd felől, a mai Bem József utcán át érkezett és a Zugliget felé haladt tovább. Az útvonal mentén több jellegzetes épület emelkedett. A Széna téren, a jelenlegi Volán végállomás melletti park helyén állt a régi Szent János kórház szép, barokk épülete, amely 1945-ben pusztult el. 1753— 1770 között épült a ferencrendiek temploma. A későbbi idők nevezetes ipari építkezése volt, az azóta a Kisrókus utcába visszaszorult, budai gázgyár (1866). A modern építészet kiemelkedő alkotása a mai Május 1. (volt Átrium) mozi épülete (1935), a legújabb kor építészetét a Kohó-és Gépipari Minisztérium irodaháza (1971) képviseli. Szomorú emlékű épület a volt Margit körúti katonai fegyház. Az itt megkínzott és kivégzett mártírok emlékére kapta az útvonal 1945-ben a „Mártírok útja" nevet. Az útvonalhoz csatlakozó Margit-híd építését — az akkor még magában álló Lánchíd tehermentesítése céljából — 1870-ben határozták el. Maga a híd a kiírt tervpályázat nyertesének, Ernest Gouin francia mérnöknek a tervei alapján, 1872-ben épült. Francia cég (de nem, mint a közhiedelemben él, Eiffel vállalata) építette. A híd 150° töréssel épült; a margitszigeti szárnyhidat később, 1899—1900-ban, az eredetileg két szigetből állt Margitsziget rendezése után építették. Lóvasutat csak három évvel a megnyitás után, 1879-ben építettek a hídra. A hidat többször rekonstruálták, először 1893—1894-ben, majd 1935— 1937-ben átépítették és kiszélesítették, ekkor átrendezték a két hídfő környékét is. Szomorú fejezete a híd történetének: a pesti nyílásokat 1944. november 4-én, a szombat déli csúcsforgalom alatt robbantották fel a német utászok. A megmaradt részeket 1945. január 18-án pusztították el. Amint lehetőség nyílt rá, megindult a híd újjáépítése; fél szélességben, egy villamosvágánnyal 1947. november 16-án, teljes szélességében, mindkét villamosvágánnyal 1948. augusztus 1-én adták át újból a forgalomnak. A hídon — a legutóbbi időkig — naponta mintegy 45 000 jármű haladt át. A híd gyalogosforgalma a metró kelet-nyugati vonalának megnyitása óta (1973) csökkent, mert a villamosok és az autóbuszok utasainak egy része metróval utazik. Az átépítés programja A Margit-híd és a Mártírok útja a budai körút része, s a főváros ú hálózatában rendkívül fontos szerepet tölt be. Feladata a Rózsadomb, a Víziváros és az úgynevezett fürdőnegyed forgalmi kapcsolatainak biztosítása is. Az utóbbi időben a forgalmi igényeknek már nem felelt meg. j