Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Dr. Bada Gyula: Túlzsúfolt főváros - kiüresedő Alföld

Tú zsúfolt főváros - kiüresedő A f 1977. évi 12. számunkban közöltük dr. Fodor László tanulmányát Területfejlesztés és iparpolitika címmel. Még decemberi számunk megjelenése előtt kaptuk meg Dr. Bada Gyula cikkét, amely a fővárosi iparfejlesztést és az agglomerációs gondokat merőben más megvilágításban tárgyalja. Bár a szerző okfejtése statisztikai szempontból nem mindenhol szakszerű, mondanivalójának lényegét ez alig érinti. A szerkesztőség folytatni kívánja a vitát. iparra támaszkodik, amely a munka válfaja szerint kész, méretre szabott anyagot, szabványos, tipizált alkatrészt a legjobb minőségben és igen kedvező áron hoz forgalomba. Az iparosodott országokban már régen kialakult életforma ez, amelyet jobb híján tudomásul kell venni. Ezért nálunk is a barkácsoló szükségletre megfelelő anyag és félkésztermék gyártó ipart kell gyorsított ütemben létrehozni. Ez azonban csak a munkák kis és nem is jelentős hányada. A karbantartó munka lényeges fázisait szakemberek, nagy léptékben pedig csak szakvállalatok végezhetik, amelyeknek kapacitása jelenleg az IKV szükségletének kielégítésére sem elegendő. Eleve tamáskod va kell megítélnünk a szövetkezeti lakókból alakítandó karbantartóipari szövetkezetek létjogosultságát. Kicsiben nem versenyképesek, sőt nem is életképesek. Szakember-összetételük, választékuk igen korlátozott. Ha véletlenül adódik közöttük szakember, azokra idővel akkora terhek nehezednek majd, ami ebben a keretben minden szabadidejüktől megfosztaná őket. Miután az emberek teljesítőképessége véges, ilyen tulajdonságokra a karbantartó apparátus jövője sem alapozható. Ez ugyanis a futóhomoknál is gyengébb, lazább alapnak, szerkezetnek bizonyulna. Észszerűden volna e megoldás végül azért is, mert a társadalomnak nem túlhajszolt, hanem normális kondícióban tartott emberekre van szüksége. Erre épül az ország minden gazdasági terve is. Ha pedig a kedvezőtlen tanulságok nyomán a házankénti szövetkezetekről a tömbökre vagy ennél is nagyobb egységekből szervezett karbantartó szövetkezetek életrehívására térnek át, ott vagyunk ismét, ahol a part szakad. Ekkora üzemeknek már nagy forgóalapra, üzemi és irodahelyiségekre, függetlenített szakemberek, vezetők széles skálájára és létszámára, begyakorlott, képzett szakmunkásokra, nagy anyag- és alkatrészkészletre van szükségük. Kiérkeztünk tehát oda, hogy a szükségből erényt faragva létrehozunk egy lazább üzemi formát, amely a legkedvezőbb esélyeket feltételezve is csupán hosszú évek méregdrága tandíjának lefizetése árán érheti el a profilban már működő tanácsi és állami vállalatok színvonalát. Végezetül csak arra kívánunk ismételten rávilágítani, hogy a szövetkezeti házak karbantartó, felújító szövetkezeteinek fejlesztése helyett a meglevő tanácsi, szövetkezeti és állami szakvállalatok tervszerű fejlesztését kellene szorgalmaznunk, de ezt is olymódon, hogy kapacitásuk növelését nemcsak a tanácsi, a szövetkezeti ingatlanok, lakások, hanem valamennyi személyi tulajdonú lakás megnyugtató és a tapasztalat szerint ismert javítási ciklusára méretezve kell felfejleszteni. Budapest területe 525 km2

, az ország területének 0,5%-a, ezen a területen él a magyar lakosság egyötöde: 2 083 000 ember. Budapest gyűrűje, három város és 42 község 1145 km2 kb. 350 000 lakossal. Budapest és a Gyűrű az ország területének 1,8%-a kb. 2 450 000 emberrel, az ország lakosságának majdnem egy negyedével. Budapest lakossága csupán 1960—76 között kereken 300 000 fővel nőtt. Ez mind bevándorolt. Sőt! — Ha meggondoljuk, hogy fővárosunkban 1975-ig nem természetes szaporodásról, csak természetes fogyásról beszélhettünk, akkor ennél jóval nagyobb számot kapunk. Honnan kapta Budapest ezt a 300 ezres tömeget az utolsó 16 évben? Nyilvánvalóan onnan, ahol nincs elegendő ipar, s a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a fölöslegessé vált dolgozó kezek kenyér után kellett hogy nézzenek. Legfőképpen az Alföld volt Ilyen terület. Nemcsak maga a főváros 525 km2

-e telítődött százezrekkel; hatalmassá nőtt Budapest gyűrűje is. A Központi Statisztikai Hivatal bizonyára pontosan tudja, hogy mikor, honnan és menynyivel. Mi csak azt tudjuk, hogy a lakosság száma — bár csökkenő ütemben — egyre nő. Egyelőre megállíthatatlanul. És a Gyűrű tömegei honnan jöttek? A Gyűrű körüli Alföldről. Közelről és legmesszebbről. Délről és keletről, de északról is. Magyarország lakossága 1960 és 1976 között 664 ezer fővel nőtt. Mi történt ezalatt az Alföld hét megyéjében? Bács-Kiskun, Békés, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye lakossága ezalatt 124 ezerrel fogyott — jóllehet a négy megyeszékhely ugyanekkor 98 000-rel nőtt! Csongrád megye lakossága számban nőtt ugyan (24 ezerrel), de ha számításba vesszük, hogy ugyanekkor Szeged 52 000-rel nőtt, akkor nyilvánvaló, hogy a faluk, kisvárosok lakossága fogyott. Mialatt Hajdú-Bihar lakossága 12 ezerrel nőtt, maga Debrecen 58 000-rel nőtt, tehát a tulajdonképpeni megyei lakosság lényegesen fogyott. Hozzá kell még vennünk a 15 év alatti természetes szaporodást is e megyékben. Az országos 664 ezerből e hat megyére (36 014 km2

) legalább 200 ezret vehetünk. Tehát a 16 év alatt e hat megyéből mintegy 400 ezer ember költözött el véglegesen. Hova mentek? Urbanizálódtak? Szolnok megye hat megyei városa ez idő alatt 5000-rel fogyott; a többi öt megye 19 megyei városa 37 000-rel nőtt, ami alig teszi ki a természetes szaporulatot. Vagyis 25 megyei város lakosságszáma nem nőtt. De mi történt eközben a hetedikben, Pest megyében? Pest megye lakossága 1960—76 között 188 000-rel nőtt. Ebből a Gyűrűn kívüli három város: Cegléd, Nagykőrös, Százhalombatta összesen 15 400-zal növekedett. így a megye egyéb területére 171 600 főnyi növekedés marad. Bizonyára nem tévedünk, ha a Pest megyei szaporulatból több mint 100 ezret a Gyűrűre írunk, éspedig főleg a 42 nagyobb településre, mert a Gyűrű három városa (Szentendre, Vác, Gödöllő) összesen „csak" 23 600 fővel gyarapodott. Való igaz, hogy a fővárosba való fölvándorlás üteme lelassult. A föl- és elvándorlás különbsége azonban most már az évi mintegy plusz 7—8000-en állandósult. (1976-ban 9000 volt. Ugyanebben az évben elhagyta községét az országban 43 000 ember!) Ha ezt a folyamatot nem állítják meg hathatós intézkedésekkel, a század végére a főváros lakosságának száma — a most már megindult (és megmaradó?) természetes szaporodással — legalább 2 millió 350 ezer lesz. Pest megye lakossága 956 ezer. Ebből kb. 350 ezret írhatunk a Gyűrűre. Ha a fönti 16 évi 100 ezres növekedést — bizonyos lelassulással is — föltételezzük a következő 25 évre, akkor a század végére a Gyűrű lakóinak száma eléri a 450 ezret, így a főváros és gyűrűje akkor összesen kb. 2 millió 750 ezer embert fog számlálni. Magyarország lakossága 2000-re — a mai valószínűség szerint — eléri a kb. 11 millió 200 ezret. Ennyi lakos fog élni 93 032 km2

en. Legkevesebb 2 millió 300 ezer, az ország lakosságának 20,5 %-a, a fővárosban, az egész agglomerációban pedig 2 millió 750 ezer ember, szinte az ország lakosságának egynegyede! Az agglomeráció népsűrűsége akkorra 1647 lesz. És az Alföld 40 737 km2

-én, az ország 43,9%án milyen lesz a népsűrűség? Tételezzük föl a legjobbat, hogy a további elvándorlást pótolja a természetes szaporodás, és megmarad a mai szám. Ma e területen mintegy 3 millió 600 ezer lakos él. A sűrűség tehát négyzetkilométerenként 88. De ez félrevezető szám. A már ipari központtá alakult, földuzzadt és egyre növekvő hat megyeszékhelynek s agglomerációs körzetüknek 685 ezer lakosát nem számíthatjuk ide. így a kb. 38 ezer km2

-re kb. 2 millió 900 ezer ember marad, és a maradék városok, nagy- és kisfalvak népsűrűsége már csak 76/km2

. De ez a ma képe: s e kép föltétlenül romlani fog, ha az alföldi ipartelepítés nem gyorsul föl és számbavehetően nem emelkedik. Ha a felköltözés tovább tart, ha pl. a 140 ezer budapesti szálláslakó lassan megunja a vonatozást, és otthagyván Alföldjét és szép otthonát, belenyomorodik a Gyűrűbe, mint már több mint százezer megtette, akkor a század végén a budapesti agglomeráció 1670 km2

-ének és az Alföld 40 737 km2

-nek a lélekszáma egyezni fog! Ez pedig végzetes lesz mind az agglomeráció, mind az Alföld, 90